Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-413

4s 413. országos ülés november 21-én, pénteken. 1890. hogy a vallásügyek terén rendelkeztem és természetesen logiensan ebből azt következteti, hogy a minister törvényellenesen járt el, mert hisz vallási ügyekben az eljárást nem szabad közigazgatási útra terelni, hanem az bírósági útra tartozik. Sajnálattal kell constatálnom, hogy a t. képviselő ur vagy épen nem, vagy csak felületesen foglalkozott rendeletemnek tartalmával. Mert mi áll abban ? Először is az van benne, hogy megkeresztelni, vagy ha ugy tetszik, elkeresztelni szabad, a mi eddig csak tűrve volt; másodszor az van benne, hogy a keresztelést az anyakönyvbe be lehet vezetni, a mi eddig tiltva volt, sőt vannak egyes oly esetek, hogy a történt bejegyzés töröltetett; harmadszor az van a rendeletben, hogy azt a bevezetést az illető lelkész saját egyházi belügyi kezelésében fel is használhatja. Azt gondolom, t. ház, hogy ezen intézkedésemmel teljesen érintetlenül hagytam a vallásügyek körét és itt semmiféle oly beavatkozás nincs, a mi köztem és a vallásügyek között collisiót idézhetne elő. (Helyeslés jobbfélöl.) De azután rendelkeztem — a mint már volt szerencsém felemlíteni — az anyakönyvvezetővel és kötelességévé tettem, hogy a kivonatot a másik lelkészszel közölje, a mit annyival is inkább tehettem, mert — a mint már minap felemlítettem — ez az eljárás igen sok helyütt tényleg gyakorlatban volt. (Ugy van! Ugy van!) Azt mondja azután a t. képviselő ur, hogy a minister az ő rendeletével megzavarta a békét és ő felelős mindazokért, a mik most ennek folytán történni fognak. Itt is sajnosán kell constatálnom, hogy a t. képviselő ur vagy nem ismeri a viszonyokat, melyek közt én a rendeletet kibocsátottam, vagy nem volt szives meghallgatni azt, a mit a rendelet kibocsátására vonatkozólag elmondottam. Nem ismerheti a helyzetet, mert különben tudná, hogy béke nem volt. (Ügy van! Ugy van!) Hiszen mikor én a ministerium vezetését átvettem, közel 200 volt a bejelentett panaszok száma; e panaszok folyton szaporodtak és mindenki tudhatja, a hírlapokban is olvashattuk, hogy azok mindig összeütközést okoztak és lelkész és lelkész közt folytonos súrlódás és torzsalkodás okát képezték, (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) De nem is hallgatta meg a t. képviselő ur minapi nyilatkozatomat, a melyben körülményesen előadtam, hogy miképen akarom biztosítani a rendeletnek nyugodt és békés elfogadását; hogy miképen törekedtem arra, hogy a rendelet kibocsátásával a béke helyre álljon. Mert nem lehetett az a szándékom, hogy háborút csináljak; szándékom csakis az lehetett, hogy egy fennálló háborúnak, fennálló differentiának véget vessek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Hogy ez miért nem történt igy, annak elmondása, igen messzire vezetne. De azt igenis elmondhatom, hogy most is a béke intentiója vezet és hogy az a megállapodás, melyet a kormány kijelentett, az is a mellett szól, hogy a békét fenn akarjuk tartani, t. i. esetleg az által is, hogy polgári anyakönyveket hozzon be a törvényhozás, (Élénk helyeslés jobbfelöl és a szélső baloldalon) hogy ezzel a lapis oífensionis-t megszüntessük. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a szélső baloldalon.) És most méltóztassanak megengedni, hogy röviden bár, de mégis foglalkozzam Hock János képviselő úrral is. (Halljuk! Halljuk!) Ha tréfát lehetne csinálni ily komoly ügyből, akkor azt kérdhetném, t. ház, hogy quid ad hoc ? (Derültség.) A t. képviselő ur először is nagyon tragicus színben testi azon szegény szülőknek állapotát, a kik a törvény kényszere alatt meggörnyedve, nem határozhatnak gyermekeik vallásáról ; kénytelenek — úgymond — gondoskodni a gyermekek neveltetéséről, minden anyagi és szellemi szükségletök a szülők elhatározásától függ, hanem a vallásukba már nem avatkozhatnak, azt nem határozhatják meg. Tudja-e a képviselő ur, hogy mi annak az erkölcsi alapja, ha valamely szülő a saját gyermekét más vallásban akarja neveltetni, mint a melyéhez maga is tartozik? Ha példának okáért a katbolicus apa, fiát a protestáns vallásban akarja neveltetni, ezen elhatározásának egyedül elfogadható erkölcsi alapja kétségkívül csak az lehet, hogy a protestáns hitvallást jobbnak tartja a római katbolicus vallásnál. (Ugy van! Ugy van!) Ha ez igy van, akkor nsért nem választja maga is, miért nem tér át maga is arra a jobbnak tartott hitvallásra ? (Élénk helyeslés és tetszés.) Ha pedig ezt nem teszi, ezzel azt bizonyítja, hogy nem vallásos meggyőződésből teszi azt, a mit tesz, hanem mindenféle más mellékkörülmény miatt. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés jobbfélöl és a szélsőbalon.) Ezek a mellékkörUlmenyek pedig nem lehetnek olyanok, a melyek a törvénymyel szemben egyáltalában nyomatékkal bírnának. (Élénk helyeslés. Ugy van ! a jobb- és a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur azután azt a körülményt, hogy a kormány esetleg a polgári anyakönyveket kívánja behozni, egy világra szóló visszavonulásnak nevezi és hogy jobban megmagyarázza a, maga gondolatát, hasonlattal élt, a bibliai Gedeonra hivatkozva. (Halljuk! Halljuk!) A hasonlatok rendszerint sántikálnak, de a legnagyobb mértékben sántikál a képviselő ur hasonlata. Mert hiszen mi volt a pointja, főmozzanata a Gedeon históriájának? Csekélyebb számú erővel birt, mint az ellenfele, éjszakának idején sötétben ment neki nagy lármával, hogy