Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-412
34 412. országos filés november 20-án, csütörtökön. 18ÍH). Nehezen esik kimondanom, t. ház, de kimondom a különben mindnyájunk által ismert szomorú valóságot, hogy ebben az országban a társadalmi állapotok visszásabbak és tűrhetetlenebbek, mint valaha; (Igaz! Ugy van! halfelöl) hogy ebben az országban rettenetes nagy a nemzeti szellem, a nemzeti érzés fogyatékossága és szintelensége. (Igaz! Ugy van! lal felől.) Thaly Kálmán: És a közöny. Beőthy Ákos: Ez is az apály-rendszernek következése. Benedek Elek: Hogy ebben az országban a nemzeti nyelv és irodalom nem részesül abban a megbecsülésben, melyben minden jóra való nemzet részesíti a maga nyelvét és irodalmát; hogy ebben az országban szégyen, ha valaki a német nyelvét nem beszéli, de nem tekintődik ezégéres bűnnek a gyalázatos magyarsággal való irás és beszélés; (Helyeslés bal felől) hogy ebben az országban az oláh pópa, kathedrájától egész a minister bársonyszékéig csakúgy hemzsegnek az úgynevezett állampolgárok, a kik vagy nem ismerik az állam nyelvét vagy ismerik, de nem ismerik el annak; vagy ismerik és elismerik, de közönyösen, minden lelki felindulás nélkül veszik annak bizonyos esetekben még alkotmányellenes mellőzését is. (Zajos helyeslés balfelöl.) E gyászos jelenségekkel szemben, t. ház, a haza jobbjainak egy közös czélra kell értékesíteniük lelkük egész tartalmát, eszük és szivük összes kincseit: egy új nemzedék kebelébe kell plántálniuk mindazokat a társadalmi és nemzeti erkölcsöket, melyeket az idősebb nemzedék vagy be nem fogad vagy be sem tud fogadni; egy új nemzedéket kell nevelnünk, mely nem ismer felekezeti és osztálykülönbséget, mely meg sem érti azoknak kicsinyes harczát, a mely csak egy érdeket ismer és azt fölébe helyezi valamennyinek: a nemzet üdvét s boldogságát. (Élénk helyeslés bálfelöl.) A kik e nemzedéket felnevelik és ilyennek nevelik fel, azoké lészen Magyarország újjáteremtésének örök időkre szóló dicsősége. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) A minister urnak, a ki a rendelkezésére álló eszközökhöz képest, ebből a munkából becsületesen kiveszi a részét, bizalommal szavazom meg a költségvetést, a határozati javaslatot azonban nem fogadom el. (Élénk helyeslés halfelöl.) Balogh Géza jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Az előttem szólott tisztelt képviselő urnak teljesen igaza van abban, hogy ez alkalommal a cultustárcza úgyszólván leszorította a napirendről a közoktatásügyi tárczának kérdéseit, legalább az általános vitában. Rá fog kerülni a sor mindenesetre a részletekben. De mégis azt hiszem, hogy ezen áramlattal számolnunk kell. Vannak bizonyos hangulatok, melyeknek engedni kell, de a melyeket fel is kell használni arra, hogy bizonyos nagy kérdések, melyek ha már felmerültek, minden oldalról kell, hogy tisztáztassanak. Jelenleg két kérdés az, a mely a vitából kidomborodik. Az egyik Irányi Dániel t. barátomnak a vallásszabadság és a polgári házasság tárgyában benyújtott határozati javaslata és a másik, a mi ezzel összefügg, a cultusminister által folyó évi febr. 26-án kiadott rendelet. En is csak e két tárgyhoz kívánok röviden hozzászólani. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor volt alkalma Irányi Dániel t. barátomnak, de magamnak is a vallásszabadság és a polgári házasságnak hazánkban való behozatalának szükségességéről tehetségünkhöz képest nyilatkozni. De mindazon érvek, melyeket felhoztunk mi, felhoztak és felhozhatnak mások, nem lehetnek, oly ékesen szóló érvek ezen határozati javaslat mellett, mint a milyen ékesen szóló érv mellette a most három nap óta itt e teremben folyó vita. (Igaz! Ugy van! bal- és szélsöbalfelol.) Ez bizonyítja be kézzelfoghatólag azt, hogvma van ország Európában, melyben égetően szükséges a vallásszabadságnak kimondása, törvénybe iktatása, a polgári házasságnak s- ezzel kapcsolatosan természetesen az anyakönyvvezetés polgárosításának behozatala, az épen Magyarország. A vallásszabadságról tehát úgyszólván felesleges szólani, felesleges a mellett érvelni azok után, a miket most saját szemeink előtt történni látunk, a mikor t. i. látjuk, hogy elég nálunk hozzányúlni a felekezeti kérdéshez, ez oly szikra, mely lángra lobbantja az egész házat, az egész országot. (Igaz! Ugy van! balés szélső balfelöl.) Ennek pedig csakis a teljes vallásszabadság törvénybe iktatása által lehet egyszer-mindenkorra véget vetni. (Igás ! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És bátran megkövetelhetjük a t. kormánytól ezt, mert ezzel nem is tenne semmi újat. A világ megszokta Magyarországot ezen a téren nem a leghátrább, hanem legelőre helyezni. Hiszen a vegyes házasság dolgában, mely most egyik fontos kérdés, megelőztük az egész civilisalt Európát. A mi törvénykönyvünkbe legelőször iktattatott az be, sőt bizonyos tekintetben, daczára a mi házassági jogunk ziláltságának, még megelőztük némiképen Angliát is, melynek vaunak bizonyos kérdései a házassági jog terén, melyek nálunk már rég megoldattak. Tehát csak természetes haladás lesz az, hogyha a t. kormány minden akadályt elhárít e kérdések megoldásának útjából. A polgári házasságról kevés mondani valóm van, kevés különösen azok után, a r miket Hock János t. képviselőtársam mondott. 0 egy igen helyes dolgot igen röviden jelzett. De én különösen fölbivom az általa csak futólag érintett dologra
