Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-426
362 426. országos ölés deezember 6-án, szombaton. 1890. Németországban két fegyvergyárt állított fel. nem tűnt fel előttem lehetetlennek az, hogy e gyár csakugyan sikert arasson és prosperáljon. Én tehát figyelmeztettem a társaságot mindezen nehézségekre. Ha már most a társaság figyelmeztetésem daczára mégis belement a dologba és abban a meggyőződésben volt, hogy képes lesz a fegyvereket kellő időben szállítani, kérdem: vájjon, tekintve az akkori áramlatot az országban és e házban is, helyes lett volna-e tőlem az, hogy a társaságot lebeszéljem, vagy ajánlatát el ne fogadjam. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) Ezeket voltam bátor felhozni annak igazolására, hogy én e gyárnak nemcsak szükségét s az országra nézve minden tekintetben való üdvös voltát, de azon biztosítékot is, melyet akkoriban az adott feltételekben láttam, az 1888: II. törvényczikk előterjesztése alkalmával beadott jelentésemben hangsúlyoztam. Azt hiszem, hogy ha minden mozzanatot, a mely ez ügyben felmerült, fel akarnék sorolni, (Felkiáltások a bal- és szélsőbalról : Halljuk! Halljuk! Ezt akarjuk!) akkor az sokkal messzebb vezetne, semhogy ezzel a t. ház türelmét igénybe venni akarnám, (Halljuk! halfelöl) de engedje meg a t. ház, hogy mindazon kifogásokra, melyeket ugy Polónyi Géza t. képviselő ur nagyon kidomborodott alakban, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) valamint Bolgár Ferencz és Beőthy Ákos képviselő urak is, a kik annak, a mit Polónyi képviselő ur felhozott, csak halvány mását adták, (Derültség) felhozta, ugyanazon sorrendben, melyben az észrevételek tétettek, válaszoljak. E hosszú preambulumra. melylyel Polónyi képviselő ur beszédeit megkezdte, most nem reflectálok, de reflectálni fogok beszédem végén. A t. képviselő ur azt mondja: a honvédelmi minister a gyár felállításában és sikerében a nemzet jövőjét látta biztosítva és épen azért megbuktatta a gyárat. Bocsánat, tagadom, hogy a nemzet jövője egy gyár sikerétől függjön. De minthogy a gyár is egyik tényezője lett volna a nemzet jólétének, én azt minden tekintetben kötelességszerűen iparkodtam támogatni. Miként kimutattam az 1888J II. förvényezikk tárgyalása alkalmával és ma ismételten kifejeztem : mindent elkövettem, csakhogy a gyár létesüljön. A képviselő ur ez állítása tehát minden alapot nélkülöz. (Derültség a szélső baloldalon.) A képviselő űr azt mondja, hogy a gyár bukása a nemzet szégyenére válik. Bocsánat, nem jól választotta a kifejezést. Ha egy vállalat, melyet a nemzet egész rokonszenvével kisér, létrejö és aztán akár ama társaság hibájából, mely e vállalatot vezette, akár ama külföldi gépszállítók hibájából, kiknek egyike nem felelt meg a szerződésszerű feltételeknek, megbukik, ha tehát a hiba nem bennünk, hanem másokban rejlett: ez nem válhatik a nemzet szégyenére. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, ha én ugy ismertem volna a gyár viszonyait, mint 8. Meglehet nyugodva: én jobban ismertem nála, mert nekem nem egyoldalú^jnformatióim voltak, mint — ugy látszik— a t. képviselő urnak, ki tegnap a választmánynak a közgyűlés elé terjesztett jelentéséből puskázott; nekem a társaság részéről is voltak jelentéseim és voltak és vannak jelentéseim az általam kirendelt közegek részéről is. (Felkiáltások balfelöl: Terjeszsze élő azokat! Mozgás jobbfelöl.) Én tehát egész tárgyilagosan bíráltam meg mindig a társulat helyzetét és egyrészt a magyar fegyvergyár érdekét, a mi eg} T értelmű a magyar ipar érdekével, de másrészt a magyar állam érdekét is mindenkor szem előtt tartva, mérlegelnem kellett, hogy melyik a fontosabb. És hogy egy perczig sem habozhattam, midőn arról volt szó, hogy vagyvagy: azt hiszem, természetesnek fogja találni mindenki, a ki némileg komolyan veszi a kötelességtudást és ismeri az én kötelességemet. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy minden verseny kizárásával és az ellenzéki egyének befolyásának mellőzésével alakítottam meg ezt a társulatot és az élére egy, a honvédségnél szolgált altábornagyot állítottam. Ez, t. ház, nem felel meg a valóságnak. Hogy a szabad verseny ki lett volna zárva, arról tudomásom nincs. Szeretném, ha a t. képviselő ur ezt be tudná bizonyítani. Én mindenkit fogadtam és mindenkivel tárgyaltam, a ki hozzám jött, de hogy pályázatot hirdessek ily vállalatra nézve, annak nem lett volna értelme. Hogy az ellenzéki urak mellőzésével alakult a társaság, arról nem tehetek. Ha eljárásunkat mindig csak az ellenzék nézetétől akarjuk függővé tenni, akkor nem sokra megyünk. (Zajos tetszés jobbfelöl.) Gr. Károlyi Gábor: így ugyan messze mentánk! (Zaj) B. Kaas ívor: Csak tartsák meg a vállalatokat a kormánypártnak. (Mozgás jobbfelöl.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Én, t. ház, kezdettől fogva semmikép sem avatkoztam bele a társaság belügyeibe. Polónyi Géza: Elég rossz! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Majd megmagyarázom az okát. Ennélfogva semmi befolyást sem gyakoroltam arra, hogy a társaság kit választ meg elnökévé s kiket választ be az igazgatótanácsba. Legyen szabad a t. képviselő urnak még egy megjegyzésére reflectálnom s ez az, midőn
