Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-425

342 ***• országos ülés deczember 5-én, pénteken. 1890. 1-sejéig átadni, csak 1888, május 12-én, tehát 102 nappal később adta át. B. Fejéváry Géza honvédelmi minister: Az nem áll! (Mozgás balfelöl) Polónyi Géza: Itt áll a 9-ik lapon. Újra ismétlem a t. ház előtt, hogy én nem saját állításaimat hozom itt elő s ha azokat kétségbe vonni ^méltóztatik, felolvasom a jelentést szó szerint. Én kizárólag ezen előttem okmányerejíí jelentésre támaszkodom, a melyet eddig senki meg nem czáfolt és melyet előttem egy Ghyczy tábornok hiteltérdemlősége és becsületessége támogat. (Helyeslés balfelöl.) Nos, t. ház, a minister ur 102 nappal elkésett a rajzok átadásával. De még ez nem elég! Miután ezen 102 napi késedelem azt vonta maga után, hogy azzal a szállítás is elhalasztatik, mit csinált a t. minister ur, hogy jóakaratát bemutassa a magyar fegyvergyár iránt 1 Megtette azt, hogy daczára annak, mikép ő 102 nappal késett el, a fegyvergyár számára összesen csak 72 napot engedélyezett az általa mulasztott 102 napból, vagyis daczára annak, hogy ő 102 napot késett, a szállítást mégis csak 72 nappal hosszabbította meg; tehát igy a világos tények szerint megrövidítette a társulatot 30 nappal, ezzel bizonyította be jóakaratát. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Gr. Károlyi Gábor: Kétszer kettő négy! Ezen nem lehet disputálni! (Élénk derültség a szélsőbalon.) Polónyi Géza: Most már, t. ház, ez a társulat belátta, hogy ezen hibák miatt a kitűzött határidőben szállítani képes nem lesz, azért halasztásért folyamodott a honvédelmi ministerhez. Ez is érdekes részlet és jó lenne, ha azok, a kik a pénzügyi bizottság jelentését támogatni akarják, azt figyelemmel kisérnék ; mert nekem czélont nem más, mint az igazság kiderítése. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Csakhogy rövidebben! (Élénk derültség a jobbolda^n. Zaj a bal- és a szélső báloldalon.) Polónyi Géza: Nem lehet rövidebben, és még soká fogok beszélni, t. minister ur! (Zajos helyeslés a hal- és szélső balon.) Tebát a czég halasztásért folyamodott ég pedig két irányban. Az egyik halasztási kérelme oda irányult, hogy az 1.000 darab mintapuskát későbben adhassa át. Ezeket — a mint már előbb is említem — nem a részvénytársaság, hanem a Leöwe-czég tartozott szállítani. És másrészt folyamodott az iránt, hogy az általa elvállalt szállítást is ennek folytán későbben kezdhesse meg. Először jutott a honvédelmi minister abba a helyzetbe, hogy a magyar fegyver- és lőszergyárnak valamely szívességet tehessen, vagy iránta valamely jóakaratot áraljon el. És mi történt? Mindenekelőtt a t. honvédelmi minister ur a halasztási kérvényt, a mely hozzá 1889. deczember 6-án adatott be — az ő harczképességi sürgősségének elmélete alapján — elintézte 1890. évi február hó 4-én. A harczképesség sürgősségét védelmező honvédelmi ministeriumban tehát két hónapra van szükség, hogy egy egyszerű halasztási kérelmet elintézzenek. És hogyan intézték el? Nagyszerűen. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Azt mondta a minister ur: 1.000 darab puska szállítására megadom a halasztást, ez azonban nem a fegyvergyár-részvénytársaságnak szól, hanem a Leöwe-czégnek, ennek megadta; a magyar fegyvergyár-részvénytársasággal szemben azonban oly feltételhez kötötte a halasztást, a melyről teljes biztossággal tudta, tudnia kellett, hogy be nem következhetik. Gr. Károlyi Gábor: Ejnye, de csúnya história! (Zajos derültség a szélsőbalon) Polónyi Géza: Már előbb említem, mert ez mind összefüggésben van, hogy a magyar fegyvergyár nem egyszerre kötelezte magát a 180.000 db. fegyver szállítására, hanem hónapokonkint fokozatosan. Azt mondja erre vonatkozólag a jelentés szó szerint: „Tudomással birt erről a minister, mert hiszen a szállítandó menynyiségeknek egyes hónapokra ily módon eszközölt felosztása az ő beleegyezésével történt." A midőn tehát a honvédelmi minister ur fennemlített leirata szerint ragaszkodott ahhoz, hogy 1890. Julius 1-től deczember végéig 40.750 puskát adjanak át, a mi havonkint átlag 6.790 puska gyártását feltételezte volna, akkor ezen látszólagos kedvezményt, mely az első ezer puska bemutatási határidejének Julius végéig elhalasztásában állott, oly feltételhez kapcsolta, a melynek teljesítése merőben lehetetlen volt. Tehát a jóakaratot a t. minister ur ugy bizonyította, hogy a Loewe-czégnek megadta a halasztást, de a magyar fegyvergyárnak oly feltételhez kötötte a halasztást, a melyről előre tudta, hogy be nem következhetik. De azután több puskának szállítását is követelte, mert ha tekintetbe veszem azon 30 napi különbséget, mely a 102 napi késedelem folytán állott elő és ha tekintetbe veszem, hogy fokozatosan kellett a fegyvereket szállítani, akkor a gyárnak igazat kell adni, hogy a t. minister ur 17.050 darabbal több puskát követelt tőlük, mint joga lett volna. A géprészek Angliából 1890. február 10-én szállíttattak ugyan, de, mint említettem, teljesen hasznavehetetlen állapotban. És most jön egy más dolog. 1890. évi Julius 12-én elkészült 20 db. próbapuska. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Ha a t. minister jó indulattal viseltetik a magyar fegyvergyár eszméje iránt és ha komolyan akarta vala azt létesíteni, azt hiszem, nem