Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-425
340 * 3B " orsaiigos ülés deeeember 5-én, pénteken. 1890. habár nincs jogom kétségbe vonni azt, hogy Szalay képviselőtársam bizonyára tiszta forrásból merített, midőn az általa construált vádat a t. ház előtt emelte, de én azt magamévá nem tehetem; mert én ezen fegyvergyár bukásának indokaiba a felséges uralkodóházhoz tartozó bármely főherczeget bevonni nem akarom s az általa kifejezett gyanúnak bizonyítására nem vállalkozom, minthogy én a fegyvergyár bukását egészen más tényezőkből látom. Másrészt azonban már most is előrebocsátom, hogy a mit mondandó leszek — habár bőségesen állanak rendelkezésemre magán informatiók, melyeknek hitelt érdemlő volta iránt kételkedni okom nincs — készakarva mellőzök abban minden magán befolyást és mellőzök mindent, a mi esetleg engem oly térre ragadhatna, hogy én a t. minister ur iránt igazságtalan vádat emeljek. Az én czélom, hogy tisztán és kizárólag szorítkozzam azokra, a miket a kezemben levő actäkból az általam előbb érintett s minden esetre tiszteletre méltó férfiaknak hitelt érdemlősége révén állíthatok és bizonyíthatok. (Halljuk! Halljuk!) Miként áll. t. ház, a magyar fegyvergyár ügye ? A magyar fegyver- és lőszergyár-részvénytársaság nyilvános s számadásra kötelezett társaság lévén, ezen kötelezettségéből folyólag akkor, mikor a felszámolást elrendelte, a közgyűlés elé jelentést terjesztett, a melynek tartalmáról a minister urnak bizonyára tudomása van. A minister ur azonban ennek daczára benyújtott jelentésében egy árva szóval sem érinti és czáfolja ezen jelentést. De hogy legalább a minister ur védekezésének alkatelemeit ismerjük, szükséges már itt ráutalnom arra, hogy a minister ur például olyan fogalmakkal küzd, hogy, midőn a magyar fegyvergyár bukását indokolja, azt mondja: a magyar ipar érdekének elébe kellett tennem a magyar állam érdekét. Nos, t. ház, ez a phrasis szép; de ha elemezzük, rá kell jönnünk, hogy a magyar állam érdeke egyúttal a magyar ipar érdeke és hogy a magyar ipar érdeke egyúttal a magyar állam érdeke is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ki pedig a magyar állam érdekét a magyar ipar érdekével szembeállítja, az csak annak bizonyítékát adja, hogy a magyar nemzeti aspiratiók iránt érzékkel nem bir. (Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) A fegyver- és lőszergyár-részvénytársaság igazgatósága azzal kezdi jelentését, hogy megalakultak részvénytársaságnak és pedig azért, hogy a haza szolgálatában is teljesítsék kötelességüket egy magyar fegyvergyár felállításával; mindjárt a bevezetésben azt mondják, hogy: „a legbuzgóbb törekvés daczára sem sikerült az óhajtott czélt elérni". Már most miért nem sikerültek e buzgó törekvések s mennyivel részes a t. minister ur abban, hogy nemcsak semmi jóakaratot nem tanúsított e gyár létesítése iránt, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) de sőt a maga részéről mindent elkövetett arra, hogy a gyár fenn ne állhason. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) A kérdés az, hogy vájjon a harczképesség kérdésén belül lehetett-e és szabad volt-e a minister urnak megtenni azt, a mit tett s a mit mulasztott. Tehát tudnuk kell, hogy a szerződés mily feltételekhez volt szabva. A honvédelmi minister a fegyvergyárral 180.000 fegyver szállítására kötött szerződést, melynek első pontja szerint 10 darab mintapuskának kellett volna átadatni. Megállapítíatott e szerződésben egyszersmind a fegyverek ára: a tegnap ventillált 34 frt 28 kr. s ezenkívül volt a szerződésnek még egy lényeges pontja, mely akként szólott, hogy a bemutatandó 1000 darab mintapuska 1889. deczember 3l-ig mutatandó be s a szállítás maga 1892 márczius hó végéig lesz befejezendő; egy további igen lényeges pont az volt, hogy a gyár épen a kezdet nehézségeire való tekintettel, mely nehézségeket a t. minister ur a törvényjavaslat benyújtása alkalmával maga is elismert — a dolog fontos bármennyire száraz, de ki kell emelnem — hogy a gyár a szállítást a szállítóképességnek fokozatos emelkedésével hónaponkinti fokozatos mennyiségben fogja eszközleni és pedig ugy, hogy az első hónapban 2500, a másodikban 3700, a harmadikban 4250 puskát fog szállítani s csak később, mikor a gyár teljesen szállítóképes lett volna, szállított volna 7500 darab puskát. E szerződésbe fölvétettek még az 1888: II. t.-czikkben adott kedvezmények is, melyeket azért kell felemlítenem, hogy a 200.000 frtnyi kötbérre vonatkozó álláspontomat igazoljam. A magyar törvényhozás ugyanis 16 holdnyi telket, azonkívül a gyár első berendezésére vámrestitutiót a gépekre, továbbá nagy mértékű vasúti szállítási kedvezményeket és bélyegmentességet adott a társulatnak. Már most, t. ház, miután e gyár megbukott s azon a helyen, a mint az köztudomású dolog, egy műtrágya-gyárt akarnak a nemzeti dicsőség nagyobb emelésére felállítani . . . (Derültség.) Gr. Károlyi Gábor: Feketesárga zászló alatt! (Nagy derültség.) Polónyl Géza: . . . bármennyire ingerlő legyen is rám nézve, hogy 200.000 forintnyi kötbér elvesztése mintegy büntetés g elrettentő eszköz arra, hogy valaha más ember vállalkozzék fegyvergyár felállítására: én mégis, a ki nem identificálom álláspontomat a részvénytársaságéval, hanem csupán a magyar fegyvergyár eszméjét képviselem és ily gyár létesítését, követelem, akkor, a midőn az államnak ily nyilvánvaló károsodását látom, melyből esetleg
