Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-425
338 435, orsíágos ülés deezember 5-én, pénteken. 1890. A magyar honvédelmi kormány számára a magyar Golgothánál tartott magyar nemzeti ünnep nem hivatalos ünnep, mert érzéke a magyar alkotmányosság és a magyar geniits iránt absolute nines. (Ugy van! ügy van! Élénk tetszés a szélsőbalon.) Ott van, t. ház, a nyitrai sátortábor. Fényesen ékeskedett vala ott a magyar és német felírás, mert a mélyen tisztelt honvédelmi minister úrban hiányzik azon magyar aspiratiók iránti érzék, hogy a honvédség — vagy a mint a t. előadó ur, nem hiszem nyelvbotlásból, hanem előre megfontolva nevezte — a nemzeti magyar sereg fogalma — ez a fogalom hangzott az előadói székről a minister ur fülébe — kizárja azt, hogy a magyar hadsereg tábori sátorának feliratán a német nyelv is szerepeljen. (Igaz! Vgy van! a szélsőbalon.) Nem vádolom a t. minister urat azzal, hogy a Kossuthot éltető önkéntes sorsára befolyással volt; azért nem vádolom, mert hisz a miért én a közösügyes alkotmányt kárhoztatom, annak egyik sarktétele épen az, hogy a közös hadseregre a magyar törvényhozásnak és honvédelmi ministernek csak a delegatiók utján van közvetett befolyása, a t. minister urnak pedig közvetlen befolyása absolute semmi sincs, bár bátran merem állítani, hogy elődjei alatt — akár Szende, akár Ráday, vagy bárki más alatt — ezen eset meg nem történhetett volna. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) Nem sorolok föl többet, t. ház, mert előttem fekszik a komolyságára eléggé nem méltatható azon tény, hogy a minister ur, annak bizonyítékául, hogy csakugyan a nemzeti aspiratiók iránti hazafias érzéknek hiján van, a magyar fegyvergyár eszméjét — meggyőződésem szerint — megbuktatta. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, mielőtt beszédemnek lényegére áttérnék, a t. előadó urnak akarok néhány megjegyzést tenni. Teljesen osztozom a mélyen t. előadó ur azon felfogásában, hogy a honvédség harczképessége oly kérdés, a mely előtt, ha más akadályok merülnek fel, tisztelettel meg kell hajolnunk, még akkor is, hogyha egy iparvállalat bukásának tényével áll összeköttetésben. Ezen felfogásban alapjában osztozom ; csak az lesz azután szerintem a kérdés, vájjon a harczképesség és annak megmentése keretén belül, megtett-e a minister ur mindent arra, hogy megmaradjon a harczképesség is és megmaradjon a fegyvergyár is? (Igaz! Uyy van! a szélsőbalon.) Mert, t. ház, a ki a harczképességet hangoztatja és annak velem együtt nagy súlyt tulajdonít, annak nem szabad elfelejtenie, hogy egy fegyvergyár létesítése, épen a harczképesség szempontjából, épen a legjelentékenyebb. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a t. előadó urat álláspontomról tájékoztassam, bátor vagyok megjegyezni, hogy a mi gravamenünk nem az, hogy a 180.000 darab fegyvert nem az Unió-bank által creált részvénytársaság szállította, mert nekünk nem a rész-* vénytársasággal, nem a szállítás kérdésével van dolgunk; a mi gravamenünk az, hogy törvényhozási kedvezmények biztosításával akartuk lehetővé tenni a fegyvergyár megalakulását épen harczképességi indokokból is és ezen eszme teljesen megbukott a nemzetnek szégyenére. (Igaz! JJgy van ! a szélső baloldalon.) A t. előadó ur azt mondja, hogy ők a pénzügyi bizottság jelentésében azért nem látják indokoltnak azt, hogy most intézkedjenek egy uj fegyvergyár felállítása iránt, mert hisz most fegyverre szükség nincs. Nos, t. ház, majd beszédem fonalán, remélem, igazoltnak fogja látni a t. előadó ur azt, hogy egyik bűne a minister urnak épen az, hogy a fegyvergyár újra megalakulásának lehetőségét is egyelőre elvonta vagy legalább csökkentette ; mert a 180.000 darab fegyvert a nélkül, hogy bennünket a háború közvetlen veszélye fenyegetett volna, másutt szerezte be s igy ma tényleg sokkal előnytelenebb helyzettel kell számolni egy magyar fegyvergyár felállításának kérdésében, mint számolhattunk előbb, midőn 180.000 darab fegyvernek megszavazása abban találta egyik motívumát, hogy a magyar törvényhozás azért akarta ezeknek megrendelését, hogy egyúttal a magyar fegyvergyárat is életbeléptesse. (Ugy van! ügy van ! a szélső haloldalon.) He tovább megyek. Azt az elvet acceptáljuk-e, a melyet a pénzügyi bizottság acceptált és a melyet itt az előadó ur képvisel, hogy akkor fogjunk egy fegyvergyár alapításához, mikor a fegyverekre már közvetlen szükség van? Tehát újra teremtsünk oly helyzetet, a mely most előállt, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy egy keletkezőben levő fegyvergyár az úgynevezett „Kinderkrankheiten" miatt nem képes azonnal absolut tökélyü fegyvereket szállítani? Természetes, hogy ily módon megbukik másodszor is ; mert az imminens veszély pillanatában nem képes megfelelni, a hozzá fűzött várakozásoknak. Azt hiszem, hogy ha a harczképesség szempontjából mérlegeljük a kérdést, sokkal helyesebb a következtetés, hogy béke idején kell a fegyvergyárat megalkotni és nem akkor, midőn a közvetlen szükség vagy veszély előáll; mert jól mondja a költő: „Ne csak veszélyben légy serény, a béke vészesebb." Ez az álláspontom a t. előadó ur álláspontjával szemben. Rátérek már most a fegyver.
