Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-424

326 424. országos ülés deezember 4-én, csütörtökön. 1800 elszállítási költségek, fedezetet találjanak, tessék ezeket külön tétel alatt megszavaztatni, (Igás! Ugy van! a szélsőbalon) tessék épen úgy, mint az 1 frt szállítási díj czímén méltóztatik felvenni, külön tételben kimutatni, de a törvényhozást mindenesetre az iránt tájékoztatni. Ez a mi rám nézve fontos. A minister ur mindjárt kimondja, hogy ennyi ebből az a bizonyos szállítási költség és ennyi a különítményekre eső költség. De azt, hogy a honvédelmi minister ur kedveért a törvényhozás megszavazzon 34 frt 28 krba kerülő kiadást darabonkint a fegyverekért, holott a hivatalos adatokból mindnyájan tudjuk, hogy azok 33 frt 83 krba kerülnek, ilyen budgetet életemben nem láttam. Es megmondom a magam részéről — meglehet, helytelen, hogy mi volt erre az indok — megjegyzem, hogy az egész fegyvergyár kérdését majd ki fogom fejteni annak idején és helyén — hogy a t. minister ur rosszakarattal viseltetett a fegyvergyár iránt. Es mi történt? A t. minister ur ki akarta mutatni, hogy olcsóbban szállítja a fegyvereket a stcyri gyár. Pedig nem áll. Mert mi a tény? Az, hogy a minister ur beállít ide egy külön tételt, a mely alatt egy forintot számít fel szállítási költségek czímén; tehát ezzel az egy forinttal többe kerülnek a fegyverek. De még ennél is többe kerül a szállítás, mert darabonkint két forintba kerül a 180.000 fegyver szállítási költsége. Dehát ez nem elég; ugy, mint Thaly t. képviselő ur is említette, a szállítási költség nem 180.000 frt, hanem hozzá kell adni 81.000 frt differentiát, melyet a minister ur sub titulo szállítási és elkülönítményi költség számít fel. Összesen tehát 261.000 forintba kerül Magyarországnak az, hogy Steyrbői 180.000 darab fegyvert ide szállítanak. Ezt méltóztassék megezáfolni, most méltóztassék mosolyogni. (Helyeslés a baloldalon.) Hanem ebből nyilvánvaló, hogy itt leplezni szándékolják azon tényt, hogy a steyri fegyverek nem olcsóbbak a hazai fegyvereknél, hanem minden kétségen kiviil 180.000 írttal többe kerülnek, mint kerültek volna a magyar fegyvergyár fegyverei, mert a 81.000 frton átmegy a minister ur, a melyet részben a szállítási és elkülönítményi kiadásra felvesz és marad tisztán a steyeriből a positiv i frt többletnél a 180.000 fegyverre, a mivel azok többe kerülnek. De már most, nézetem szerint, a törvényhozásnak kötelessége a valóságos tényeket törvénybe iktatni,- hogy ne álljon elő soha az a szemrehányás, hogy a magyar törvényhozás 34 frt 28 krt szavazott meg egv fegyverért, a mely 33 frt 83 krba kerül. A költségvetési törvényt igy kijátszani nem lehet. Méltóztassék megengedni, hogy ez ügyet is komolyan akarom szellőztetni. Felemlittetett az 1 frt szállítási költség, ez helyes, kötelességszerű is, hogy a mint felmerült az 1 frt költségtöbblet, azt a törvényhozás elé hozta. De miként áll a dolog? A magyar fegyver- és lőszergyár a szállítás tekintetében mindazon költségeket, melyek az ő szerződésének nem teljesítéséből merülnek fel, megtéríteni tartozik, sőt ezen kártérítési kötelezettségének fedezetéül 200.000 frt kötbért letett a minister ur kezébe. Tudjuk, hogy a társulat ez iránti kérvényére a t. minister ur határozatot hozott, nézetem szerint, helyesen; mert jelezni kívánom, hogy én nem identificálom álláspontomat a részvénytársulat állásával, én magyar fegyvergyárért küzdök, nem részvénytársaságért ; igen helyesen nem adta ki a 200.000 forintot. De ha már ez igy van, ha minden kétségen kivül áll az, hogy ezen 1 frt szállítási többletet, a mely itt fölmerült, tényleg nem az állam, hanem a társulat tartozik viselni, akkor én megkérdezem a t. minister urat : van-e joga a t. minister urnak ezen 1 frt tekintetében a törvényhozástól fedezetet kérni, van-e joga különösen akkor, midőn az a bizonyos 200 ezer forint kötbér, mely a minister urnak zsebében van, a költségvetésben sehol sem szerepel? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezen egy forint tekintetében tényleg az a helyzet áll fenn, hogy a t. minister ur egyszerűen kettős fedezetet kér és kap a törvényhozástól azon esetre, ha ezen tétel ugy j szavaztatik meg, a hogy van. B. Fejérváry Géza honvédelmi minis1 ter : Talán nekem privát nyereségem lesz i belőle? PolÓnyi Géza: Én azt nem állítom, hogy az a t. minister urnak előnyére lesz. Korántsem; én a t. minister ur egyéniségét, jellemét sohasem fogom gyanúsítani s az iránt méltóztassék is tisztában lenni, hogy én soha oly dolgot, a mely jellembe vágó lenne, a t. minister úrról fel nem teszek; (Helyeslés a szélsőbalon) de gyanúsítom politikai magatartását, sőt nemcsak gyanúsítom, hanem e tekintetben vádolni is fogom a minister urat, általam construálandó vád alakjában. A lényeg az, hogy a t. minister ur itt 200.000 frtot kapott, az tényleg a tárczájában van, többet mondok: tárczájában volt már 1890. Julius 2-ikán, mikor a szerződést felbontotta a társulattal. Már most, minthogy ez a költségvetés 189l-re szól, tehát annak a 200 ezer forintnak a rendkiviili bevételek közt — mert igazán rendkívüli egy bevétel — szerepelnie kell. Azonban mit csinál a t. minister ur? A 200 ezer forint kötbért megtartja a tárczájában, az tehát neki 189l-re okvetlenül dispositiójára áll. Nem veszi be a költségvetésbe ezt a 200 ezer forintot, hanem ezen kivül megszavaztatja a költségvetés által a fedezetet oly kötelezettség