Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-424
424. országos ülés deczeinber 4-éu } csfitörtököu. 1890. 323 jobboldalon.) Ezen változtatás, felfogásom szerint, nem teszi szükségessé az alapszabályok előterjesztését és az eddig 20 éven át fennálló gyakorlattól való eltérést. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi továbbá azon kérdést illeti, hogy a segélyzettek kimutatása is a ház elé terjesztessék, ez, nézetem szerint, még kevésbé teljesíthető. Önként érthető, t. ház, hogy a minister azért, a mit maga terjeszt a ház elé, felelősséget kell, hogy vállaljon; a segélyezések nemére és összegére nézve azonban a ministernek semmiféle, sem direct, sem indirect befolyása nincs. Nem volna tehát helyén, hogy a minister oly tényért vállaljon magára felelősséget, melynek kezdeményezésére és végrehajtására semmi befolyást sem gyakorol; nem volna ez indokolt és nem felelne meg sehogy sem a parlamentaris eljárásnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez okból kérem tehát a t. házat, hogy Irányi képviselő nr határozati javaslatának egyik részét se méltóztassék elfogadni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) r Áttérek most, t. ház, Perczel Miklós képviselő ur határozati javaslatára a felállítandó magyar nyelvű katonai akadémiáról és Horánszky t. képviselő ur kérdésére, hogy milyen álláspontot foglal el ez irányban a kormány? (Hallr juk! Halljuk!) Ez utóbbi kérdésre vonatkozólag, azt hiszem, felesleges elmondanom, hogy milyen álláspontot foglal el a kormány; hiszen méltóztattak hallani a t. honvédelmi minister ur nézetét évek óta ismételten, ;i véderő-vita alatt, a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságban s a mai tárgyalás folyamán is és a dolog természetében fekszik, hogy az egyes minister nyilatkozata megfelel, az egész kormány, felfogásának. Azon álláspont tehát, melyet a honvédelmi minister ur e kérdésben elfoglalt, egyszersmind a kormány álláspontját is képezi. Horánszky Nándor: De nem ismerjük az elvi álláspontot! Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Bátor leszek ezúttal a Horánszky képviselő ur által feltett azon kérdésre is felelni, hogy a katonai iskolákban a magyar nyelv behozatala, a kormány felfogása szerint, ellenkezik-e a közjoggal, vagy nem? (Halljuk! Halljuk!) A hadsereg viszonyát az 1867 : XII. törvényczikk állapítja meg. Ez mondja ki a hadsereg közösségét s annak egységes vezetését. Mindaz tehát, a mi annak közösségével ellenkezik, ellenkezik a közjogi helyzettel is. Az 1867 : XII. törvény czikk nem tiltja ugyan a magyar nyelv behozatalát a katonai intézetekbe, de ama szempont, a mely a törvényhozást s annak minden tagját ugy e házban, mint az e házból kiküldött országos bizottságokban vezérelte, az volt, hogy nem tartották czélszerűnek, hogy a katonai kiképzésben részesülő tisztek más módon nyerjenek tanítást az egyik, mint a másik intézetben. S ä katonai akadémiára nézve a közös ügyek tárgyaiágára kiküldött országos bizottság azon álláspontot foglalta el, hogy ma nem áll fenn szüksége annak, hogy egy második katonai akadémia létessittessék; de ha ily akadémia létesíttetni fog, kívánatos, hogy az Magyarországon állittassék fel. Ez álláspontot foglalta el a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság és ez álláspontot foglalja el a kormány is. (Helyeslés jobbfelől.) T. ház! Azon térre, melyre Kaaslvor t. képviselő ur vitte a vitát, én lépni nem akarok s minden esetre hibáztatom azon következtetést, melyet ő Magyarország jövő közjogi helyzetére nézve vont. Ha lesz monarchiánknak háborúja, hogy az szerenesés, vagy szerencsétlen kimenetelű lesz-e, azt előre megjósolni, hogy ez Magyarország közjogi helyzetére káros vagy előnyös lesz-e, ezen elmélkedést én igen helytelennek tartom, (Helyeslés jobbfelől.) Mert bármi eredménye legyen is egy, monarchiánk által viselendő háborúnak, ez semmi hatással sem lehet Magyarország közjogi helyzetére, (Helyeslés jobbfelöl) a minthogy, felfogásom szerint, igen helyes volt, épen azon államférfimnak a politikája, a ki az 1867-iki kiegyezést létesítette, hogy ő a monarchiának szerencsétlenül kiütött háborúja után is csak azon közjogi követelésekkel lépett fel, mint azon háború előtt. Ez a helyes álláspont az én felfogásom szerint és ez sokkal erősebb alap, mint azt combinálni, hogy egy szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelíí háború következtében milyen lesz ez ország közjogi helyzete, (Helyeslés jobbfelől.) Ezek után még csak Ugron Gábor képviselő urnak azon kijelentésére akarok válaszolni, melylyel ő az országos bizottságba kiküldött képviselőket és főrendeket gyávasággal illette azért, mert az ő felfogásában nem osztoztak. Engedelmet kérek, az-1 , hiszem, hogy a delegatiónak minden tagja elvállalja a felelősséget azon szavazatért, a melyet kivált fontos kérdésekben a bizottságban ad s azért, hogy az országos bizottság tagjai nem foglalják el azon álláspontot, a melyet többen a képviselő urak közül, például Ugron képviselő ur is elfoglal, őket gyávasággal vádolni nem lehet s a képviselő ur e vádját kénytelen vagyok visszautasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Magukat a határozati javaslatokat illetőleg kérem a t. házat, hogy azokat ne méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom ; következik a szavazás. Minthogy maga a tétel, a személyi járandóságok és dologi ki41*
