Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-424
ÍM orsíilgos ülés déczembér 4-én, csütörtökön. WM. áll mindent elkövetni, hogy e bizalmatlanság megszűnjék s az, hogy ezt nem akarják tenni, súlyosabb, mint a bün, annyiban, a mennyiben a politikai hibák mindig sokkal nagyobb súlylyal nehezednek az igazság serpenyőjébe, mint maguk a bűntények. Azonban nem ez képezte felszólalásommik tulajdonképeni tárgyát, hanem az, hogy egy-két észrevétellel röviden válaszoljak ;i honvédelmi minister ur előadásának egyes részeire. A t. minister ur, mikor majdnem a vita bezárása után akart felszólalni, azt mondotta, hogy neki joga van akkor felszólalni, a mikor akar. Ebben a t. minister urnak tökéletesen igaza van; de ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy minden joggal egyszersmind kötelesség is párosul. E kötelesség pedig az: minden körülmények közt ugy felszólalni, hogy a ki akar, erre esetleg ellenészrevételeket tehessen; mert ezt kívánják meg a vitának elementáris törvényei és szabályai. A minister ur azután kiterjeszkedett Per ezel Miklós t. barátom indítványára a magyar tannyelvű akadémiát illetőleg, azt mondván, hogy ez nem ide tartozik. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, ide tartozik ; mert minden, a mi a hadügyi kormányzat keretébe való, az ide tartozik, (Élénk helyeslés balfelöl) azon egyszerű oknál fog. a, mivel a hadügyi kormányzatot e házban a honvédelmi minister képviseli, a honvédelmi minister terjeszti be a véderőre vonatkozó javaslatokat, a minister ur terjeszti be az újonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot, nekünk tehát minden oly kérdésben, a mely a hadügyi kormányzat keretébe tartozik, a honvédelmi tárcza keretében kell határoznunk. A t. honvédelmi minister ur azt is mondotta, hogy e kérdésről nagyon sokat beszéltünk a véderő-vita alatt, minélfogva arról most beszélni fölösleges. De épen az a vita bizonyította be azt, hogy a katonai akadémiának felállítása nem felesleges; mert az a vita bebizonyította azt, hogy a hadsereg szelleme és a magyar nemzeti közszellem közt egy tátongó ür van (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) s hogy azt minden körülmények közt be kell temetni leginkább magának a hadseregnek érdekében és különösen ott, a hol erre a legjobb alkalom van: a katonai nevelésnél. És ha a honvédelmi minister ur bizonyos nehezteléssel azt adta elő, hogy a honvédelmi vitánál három hónapig kellett itt ülnie, merem állítani, hogy ha e bajokon segíteni nem fog, a jövő honvédelmi minister legalább hat hónapig fog itt ülni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. honvédelmi minister ur azt mondta: a hadseregnél nincsen elkeresztelési eset. Bocsánat, igenis van. A feketesárga zászló kitűzése a honvédségnél épen ilyen elkeresztelési eset; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert ez semmi más, mint hogy egy magyar királyi intézmény az osztrák császár fenhatósága alá helyeztetik. Mert a fekete-sárga zászló mást nem jelent. Ezt mindenki tudhatja, a ki a közjog elementáris fogalmával tisztában van. (Igaz • Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bolgár Ferencz t. képviselőtársam felhozta a katonai bűnvádi eljárás kérdését. Erre a honvédelmi minister ur azt méltóztatott mondani, hogy forduljon ez iránt az igazságügyi minister úrhoz és hogy ez utóbbi ez iránt már nyilatkozott. De épen az igazságügyminister ur tegnapi nyilatkozata kényszerít minket arra r (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon) hogy a honvédelmi minister úrhoz forduljunk. Mert mit mondott ő? Igen egyszerűen azt, hogy a jogállam felfogása és a katonai felfogás között lényeges eltérés van és ezt ki kell egyeztetni. Én tehát arra kérem a t. honvédelmi minister urat, kövessen el mindent a mostani állapot megszüntetésére. Mert, ha a mostani állapot fentartatik és fentartatik az az igazán gyalázató* anachronismus, hogy mig a legutolsó koldus is bir jogvédelemmel, az, a ki hazájáért vérét ontja, törvényen kivül áll, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon) mert a vádló és a védelem egy személyben összpontosulván, ő védelmét elő nem adhatja: ennek következtében történhetnek meg oly iszonyú dolgok, mint ezelőtt egy-két évvel, hogy a hadsereg egy vitéz kapitánya elítéltetett és e fölötti szégyenében a szomszéd szobába n megölte magát. Ily állapot fenn nem tartható és én épen a hadsereg érdekében intézem a. minister úrhoz azt a kérést, hogy e középkon intézmény a hadseregből elimináítassék. Különben magát a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! A szőnyegen lévő kérdések közül csak kettőhöz kivánok röviden szólani: az egyik az, melyet az imént Beőthy Ákos t. képviselő ur is felhozott, a másik a honvédsegélyző egyesületekre nézve t. barátom, Thaly Kálmán által nyilvánított kívánság. A mi az elsőt illeti, igen helyesen jegyezte meg Beőthy Ákos t. képviselő ur, hogy azon nyilatkozat után. melyet az igazságiigymiuister tegnap tett, a honvédelmi minister urnak igenis kötelessége lett volna elmondani, mik azon nehézségek, melyeket a katonai körök a katonai büntető törvénykönyv létesítése ellen felhoztak, hogy tudjuk valahára, vájjon olyanok-e azon okok, melyeket jogállamban elfogadni lehet, vagy pedig a régi kor maradványaival van e dolgunk? (Igaz! Ugy van! balftlől.) Mert mi végre is tiszteljük
