Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-424

4H. orszAgos ölés (äeezeml) r ~i-fa•, oiWrtiifciin. tssrtí. 313 felébb való ismeri alárendeltjeit és igy meg vagyok győződve, hogy egy-két év multán a gyalogságnál is igen nevezetes haladást fogunk észlelni. Á mi a statisíikai évkönyvet illeti, ezt a kérdést Tóth Ernő t. képviselő ur egy vagy két éve már megpendítette. Tóth Ernő: De azért még ma sincs meg! Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Engedelmet kérek, ez nagy tévedés; mert a mi adat csak van, azokat mindig átszolgáltatják a statistikai hivatalnak s ez felhasználja azokat, ott tehát meg méltóztatik az adatokat találni. Ha azon kivül még szüksége volna valakinek adatokra, szívesen szolgálok velük. (Felkiáltások halfelöl: A közönség nem járatja a statistikai kiadványokat!) Ha a közönség nem járatja, arról nem tehetek; a ki ismerni akarja, annak érdekében áll, hogy járassa. Bolgár Ferencz: Nem dolgozza fel a statiskai hivatal í B. Fojérváry Géza honvédelmi minister: Évenkint kiadatnak az adatuk a statistikai évkönyvben. Azt méltóztatik kívánni, hogy jövőben az indokolás kimerítőbb legyen. Áz ellen nincs semmi észrevételem; erről szívesen fogok gondoskodni, hogy ne kelljen a t. képviselő uraknak sokat fáradozni a kereséssel. (Helyeslés.) A katonai büntető eljárást méltóztatik sürgetni. T. barátom, az igazságügyininister ur a múltkor részletesen válaszolt már e kérdésre; nekem ahhoz sem hozzáadni, sem attól elvenni valóm nincs. Bolgár Ferencz: Nem volt elég világos! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Azt sajnálom, de a katona mindenesetre kevésbé van abban a helyzetben, hogy világosan fejezze ki magát, miut a jogász. (Derültség.) A mi a t. képviselő urnak azt a megjegyzését illeti, hogy a tisztekkel való bánásmódra figyelmet fordítsak, meg lehet győződve, hogy azt minden alkalommal teszem is és ha bármely oldalról e részben valami incorrcctség jutna tudomásomra, a legszigorúbban járnék el. (Helyeslés.) Ezekben voltam bátor a. hozzim intézett kérdésekre nagyban ós egészben válaszolni és mivel költségvetésem ellen kifogás nem tétetett, kérem a t. házat, méltóztassék azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Kegyes engedélyt kérek arra, hogy miután ugy is jogom volna a részleteknél újra felszólalni, a minister urnak a bonKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET. védsegélyegyletet illetőleg adott válaszára most röviden reflectálhassak. (Halljuk!) A t. minister ur csak annyiban tagadta meg kérésemet, a mennyiben a honvédsegélyzö egylet felügyelet tekintetében nem ő alatta áll, ő csakis az összeget adja át neki s azzal feladata be van fejezve. E körülményt tudtam és azt is, hogy az a belügyministerium felügyelete alatt áll, mint minden más egylet; mivel azonban az összeg a honvédelmi költségvetésben van felvéve, tehát csak itt találhattam alkalmat a felszólalásra. De most már a minister ur utalása után legyen megengedve a t. miuisterelnök urat, mint belügymiiustert felkérni arra, hogy tegnap előadott, azt hiszem, méltányos és szerény kérésemnek, melyet nemcsak a magaui nevében, de pártom megbízásából tettem, méltóztassék eleget tenni annál inkább, mert, a mint magamat érintkezésbe helyeztem a honvédsegélyzőegylet igen t. fejeivel, azok sem találnak semmi nehézséget, hogy ez megtörténtessék, t. i. hogy a módosított alapszabályok a ház elé tudomás vétel végett vagy legalább a képviselők tá;ékozása végett beterjesztessenek; továbbá, mint más esetekben is megtörténik, midőn a ház adja a költséget, kimutatás adassék évenkint, hogy az egyes cathegoriák a 200.000 forintból mennyit kapnak és elégséges-e az, vagy kívánatos volna-e több. Nem neveket kívánunk, de cathegoriák szerinti kimutatást, például hogy nyugdíj ezímén honvédtiszti özvegyeknek vagy főtiszteknek, altiszteknek, legénységnek mily összeg adatik; továbbá, hogy segély czíuién ugyanazon eathego fiáknak mily összegek utalványoztattak. Gondolom, kérésemben semmi nincs, a, mi túlságos követelés volna s a mi nem illetné meg a törvényhozót, hogy ellen'inzhesse a kezelést azon intentióbói, hogy legjobb teljes tudattal szavazzuk meg az összeget, sőt ha kell, nagyobbat is. A minister urnak szives készségét, melylyel másodizben való felszólalásomra. — mert csak példaképen hivatkoztam korábbi felszólalásomra, hogy darabonkiiit a puska szállítása di\"i<ra — most megígérte azt, a mit kérésemre a véderőbizoitsígban nem tett meg, hogy kegyes lesz részletes ad tukat magánúton uaidelkezéscmre bocsátani, köszönettel fogadom. Gr. Szapáry Gyula miuisterelnök és belügy miti ísttír: Méltóztassék megengedni, t. ház, koiry a hozzám intézett, kérdésekre válaszoljak. (Halljuk!) Nem szenved kétséget, hogy a honvédsegélyegyesület alapszabályai a belügy minister által lattatnak el a láttamozási záradékkal; de nem hiszem, hogy czélszcrű volna azon e!járás, hogy azért, mert ezen láttamozás megtörténik, a honvéd-aegélyegyesületalapszabályai a belügyed