Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-423

302 423. országos ülés deczember 3-án, szerda B. 1890. Ö^szeegyeztethető-e tehát t. minister ur ezztd az, hogy azok, a kik 48-iki dicső eseményeknek részesei és letéteményesei volnának, azon ünnepélytől távol tartassanak ? Felfogásom szerint, ha a t. minister a törvényhozás szellemét követi, akkor a honvéd törzs-tisztikar tekintélyes része legalább az ünnepélyre hivatalosan lett volna kirendelendő s díszszázadokat kellett volna oda állítani, melyek a szobor leplének lehullása alkalmával díszsortüzet adjanak. (Tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Azt követelte volna a nemzet érzülete, követelte volna ama vitéz, megdicsőült tábornokok emléke, kiknek emlékezete iránt a vértanuságáért az egész nemzet hálával tartozik. Hivatkozom a képviselőház egyhangú határozatára. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azért mondom ezt, hogy a magyar honvédséget akkor a háládatlanság vétkébe taszította a t. minister ur és a törvényhozás szellemével, érzületével ellentétbe helyezte, a mikor megtiltotta a honvédségnek, hogy ama nmgasztos ünnepélyen mutatkozzék és tisztelegjen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De ellentétbe helyezte magával a koronás király nemes érzületével is, ki ama kiváló honvédtábornokok bajtársait, igy gróf Andrássy Gyula 1848/9. ezredest, Máriássy 48/9. ezredest, Hollán 48/49 ezredest, Dobay, Czillich akkori ezredeseket 48/9. évi rangjuk alapján nevezte ki a magyar kir. honvédséghez. Tehát a mikor a király ezeknek és más számos, százakra menő honvédtiszteknek rangszertí kinevezésével elismerte nagylelkűiéi;' ezeknek 48/9 ben viselt katonai rangját az élőknél, ezzel egyúttal elismerte a holtakat, tehát következőleg az aradi 13 tábornokot is; és én meg vagyok győződve, hogy a koronás király nemes, fenkölt lelkétől és érzületétől állott legtávolabb annak eltiltása, hogy a magyar honvédség ama dicső elődjeinek emlékünnepélyén díszben megjelenjen. (Elénk helyeslés a. bal- és szélső baloldalon.) Én nem hallgathatom el ezt, t. ház, mert mélyen el voltam magam s el volt keseredve minden valódi magyar ember, el volt keseredve a honvédség is, hogy nem engedtetett meg a tisztelet és hála adóját leróni azon hő-ök iránt, kiknek nevét büszkén viseli a honvédség. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Még óhajtok, t. ház, némely dolgokról szólani, különösen a honvédség legkitűnőbb fegyvernemének, a lovasságnak harczképességét érintő azon körülményről, a mely némi tekintetben aggodalomba kezd ejteni. Ugyanis a honvédségnél felállíttatván a lovasezredek 5—ő-ik esoadronja, természetes, hogy a gazdáknak tartás végett kiadott lovak száma is megnövekedett, ugy, hogy némely ezred területén ezen lovak tartására a gazdák között megbízható vállalkozók értesülésem szerint — pedig hinnem kell, hogy értesülésem hiteles — nem voltak találhatók, elannyira, hogy például tavaly a 19. huszárezred területén nem lehetett kiadni a lovakat vállalkozó gazdák hiánya miatt és kincstári tartásban kellett azokat a szabályszerű létszámon felül tartani, vagy pedig az illető ezred parancsnoka kénytelen volt kiadni a lovakat oly gazdáknak, a kiknél azok nem részesülnek a legkitűnőbb tartásban és ennek következtében, ha esetleg a honvédlovasságot hirtelen mozgósítani kellene, harezképessége a lovak gyönge állapota miatt talán hiányt szenvedne. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) Ebben még azon körülmény is közreműködik, hogy újabb időben a közös hadsereg, követve a honvédség példáját, szintén ad ki lovakat tartásra gazdáknak, még pedig kedvezőbb feltételek alatt, mint a honvédség. \ közös hadseregbeliek tudniillik az őszi szemlére nem kívánják be a lovakat, épen akkor, midőn a honvédségnél 35 napi gyakorlatra bekivánják; a sorhadbeliek künn hagyják lovaikat a legnagyobb munka idején és csak tél idején kívánják be, akkor is csak 20 napra, tehát 15 nappal kevesebbre és oly időben, mikor ugy sincs a gazdának sürgős dolga. Minthogy pedig a közös had sereg lóállománya drágább, mint a honvédségé és kedvezőbb feltételek mellett is adatik ki, a gazdák nem nagyon akarják a honvédségi lovakat elvállalni. így versenytársává lett a közös hadsereg a honvédségnek ; gondoskodni kellene tehát, hogyha a kiadás itt-ott nehézségbe ütközik, akkor segíteni kellene olyformán, hogy a mig eddig 6 és 5 év volt megáltapítva a tulajdonba való átadásra, tudniillik hat év azokra, a kik általánosan kielégítően tartották a lovakat öt év pedig azokra, a kik kitűnő conditióban mutatták be és ennek lejárta után az illető gazdának tulajdonává vált a ló. Talán most már lehetne kedvezőbb feltételeket megállapítani, öt évet tudniillik mindenkire, a ki általánosan kielégítőleg gondozta a lovat, 4 évet pedig, azokra, a kiknél kitűnőbb conditióban találtattak. Tudomásom szerint a 9-ik honvéd huszárezred területén sem tudták kiadni a lovakat és a mint értesülve vagyok, az idén is nehézségbe ütközött. A honvéd-lovasságról lévén szó, legyen szabad a minister ur figyelmébe egy körülményt ajánlani, a, melyre a tisztikar súlyt fektet. Az egész világon ismeretes, hogy a lovassági egyenruha díszesebb szokott lenni a gyalogságénál. Francziaországban és Olaszországban épen most . kapott a lovassági tiszti kar magyar zsinóros huszár mentét. A t. minister urnak boldogult Heaneberg tábornok nyújtott be egy emlékiratot, hogy a honvéd-huszársági tisztikar az ő Felsége