Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-423
296 428. országos ülés deezember 8-án, szerdán. 1890. ma is okvetlenül szükségesnek tartom. (Helyeslés balfelöl.) Senki ne ringassa magát többé ama csalfa, hiu reményben, hogy a mai korban a pusztán gépiesen szervezett véderő és annak egységes, hivatalos német nyelve elégséges a győzelmek kivivására. Bizfos győzelemmel, a felvilágosultság mai korszakában, csak lelkesítő eszmékért vívott harczok végződhetnek. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélső baloldalon.) Szövetséges hadseregek tízféle nyelvvel is jutottak máidiadalra, mig az egy vezénynyelvvel vezetett hadseregeknek vajmi gyakran kellett már súlyos vereséggel meghátrálni ok. (Élénk helyeslés a balés a szélső baloldalon.) Ennyit kívántam ez irányban megjegyezni; beszédem befejezéséhez közeledve, még csak egyre leszek bátor a t. minister nr becses figyelmét felhívni. (Halljuk!) A napokban a legtöbb politikai napilap azon örvendetes bírt hozta, hogy a t. kormány a méltányosság és igazság elvének megfelelően módosítani óhajtja, az 1887: XX. törvényczikket, mely mint tudjuk, a katonai tiszti és legénységi özvegyek ós árvák ellátásáról szól; még pedig ugy akarja ezen törvényt módosítani, hogy a törvény-szabta kedvezmények a törvény létrejöttekor már nyugdíjazott ama tisztek özvegyeire és árváira is kiterjesztessenek, kik tettleges szolgálatuk ideje alatt nősültek meg. E törvény módosításának rég meg kellett volna történnie; (Halljuk! Halljuk!) mert annak jelenlegi szűkkeblű, fukarkodó rendelkezései törvénykönyvünknek eddig valóságos szégyenfoltját képezik. (Ugy van! balfelöl) Azért, ha a lapoknak ezen híre csakugyan valónak bizonyulna, bizonyára én lennék az első, ki a t. kormánynak ezért legmelegebb elismerésemet sietnék kifejezni; (Helyeslés bal felöl) mert kötelességtudó, lovagias, derék tisztikarunk — értve ez alatt ugy a közös hadseregnek, valamint a honvédségnek tiszti karát — joggal várhatja el a törvényhozás tagjaitól, hogy hu szolgálatainak elismeréséül kellő érdeklődéssel viseltessünk ugy egyéni, valamint családi érdekei iránt. (Helyeslés balfelöl) Meg kellene ez irányban minden lehetőt tennünk akkor is, ha nem állana is e czélra egy külön alap rendelkezésünkre, mely esetben ilyennek létesítéséről kellene gondoskodnunk; annyival inkább válik ezen gondoskodás köteességünkké akkor, midőn a hadmentességi díjalap, mely első sorban ily czélok támogatására létesíttetett, már a múlt évben meghaladta a 17 milliót és évenkint újabb két mii'dóval gyarapodik. Ennek az alapnak 4°/ 8-os kaim.tai már ezen évnek elejére 650.000 forintot tettek ki, az özvegyi ellátások és nevelési járulékok ezímén fizetendő évi szükséglet pedig a most mi hiányos törvény értelmében csak 210.000 foiintnyi összeget tesz ki; tehát már ezen évben fen marad egy 440.000 forintnyi fel nem használt maradékösszeg, melylyel ismét a hadmentességi díjalap tőkéje gyarapodik. Ily körülmények között, feltéve egyúttal azt is, hogy az új törvényben az illetmények fokozata nem lesz valami túlságosan takarékos mérték szerint megállapítva, a t. kormányt a törvénynek tervezett módosításáért minden igazságosan gondolkozó embernek csak Őszinte elismerése illeti meg, (Ugy van! balfelől) melyben — ezen szándékának megvalósítása esetére — én is szívesen fogom részesíteni. (Helyeslés balfelöl.) Ha azonban már a t. kormány az 1887 : XX. t. czikket módosítani akarja, akkor szíveskedjék ennek lehetőleg minden hiányát kijavítani ; (Helyeslés balfelöl) mert e törvény a már említett módosításon kívül reászorul még más módosításra is, melyről leszek bátor még néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) A mostani ellátási törvény ezen nevet „ellátási törvény" csak részben érdemli meg, (Ugy van! balfelöl) azért, mert a katonai árvákat csak nevelési járulékban részesíti; még pedig a naivakat a 20-ik, a leányárvákat pedig 18-ik életévük betöltéséig. Nem szólok még a fi árváknak támogatásáról, noha bizonyos, hogy a mai világban egy 20 éves ifjú jövőjét tekintve, még csak egy nagy kérdőjel előtt áll; (Ugy van! balfelöl) de azért férfi létére az élet küzdelmeivel mégis csak könnyebben szembeszállhat. Hogy azonban az állam a 18-ik évet meghaladott leányárváktól is minden további támogatást megvon, martalékául dobva oda e szerencsétlen lényeket az élet ezerféle küzdelmeinek és veszélyeinek: ezt az intézkedését a törvénynek oly könyörtelennek, oly kegyetlennek tartom, hogy annak módosítását okvetlenül szükségesnek ismerem. (Helyeslés balfelől.) Azt mondhatná ugyan erre valaki, hogy hiszen ad az állam nevelési járulékot a Í8 éves kornak betöltéséig; van tehát alkalmuk az illetőknek a megélhetésükhöz szükséges képzettséget elsajátítaniuk. Az ily érvelés azonban már csak azért sem áll meg, mert hisz van akárhány oly leányárva, ki akkor veszti el például özvegységre jutott atyját, kinek nyugdíjaiból eddig valahogy csak megélhettek, midőn az árva a. 18. évet már régen meghaladta. (Ugy van! balfelöl.) Azután tudjuk, hogy a katonatisztnek folytonos vándorlásai mellett, ha gyermekét otthon nevelteti, lehetetlen legjobb akarata mellett is azt oly nevelésben részesíttetni, hogy azután ismeretei segélyével kenyerét is megkereshesse. (Ugy van! bal félő!.) Nevelőnőt az a szegény katonatiszt fizetéséből nem tarthat leányának; ha nyilvános iskolába küldi, akkor onnét a folytonos áthelyezések, helyőrségváltoztatások és a többi veszélyeztetik minduntalan a czélt, mikor p. o. az a családos katonatiszt ma Budapesten, egy év múlva Caftaróbíiii, egy harmadik vagy negyedik
