Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-423

423. orsii'igos Ülés doczeiuber S-fin, -zerdán. 1890. 287 Az utolsó, melyet tudtomra az igazságügyi ministerium kiadott, az 1886, évig terjedő adatokat foglalja magában. Azóta négy év telt el. Én nem kívánom, t. ház, hogy ugy, mint a vallás- és közoktatásügyi minister ur évenkint szokott a közoktatás állapotáról terjeszteni elő jelentést, az igazságügyi minister ur is hasonlóképen minden évben nyújtson be jelentést. Erre, nézetem szerint, nincs okvetlenül szükség, de azt igenis kívánatosnak tartom, hogy legalább három évenként jussunk birtokába ezen jelentésnek, mert e nélkül sem a jogászvilág, sem a törvényhozás nem nyerhet teljesen igaz, kielégítő képet az igazságszolgáltatás menetéről; az iránt sem tájékozhatja magát, hogy mily irányban szükségesek a reformok és melyek különösen a sürgetősek. Ezen kéréseket ismételve, egyébiránt kijelentem, hogy fiz ezen czímen felrótt költségekhez hozzájárulok. (Helyeslés a szélső baloldalon) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Először szabadjon t képviselőtársamnak általános megjegyzéseire reflectálnom. A mi illeti tudniillik az igazságügyi ministerium működéséről szóló jelentést, a mely természetesen kapcsolatban van az igazságügy állapotával magával, a legutolsó jelentés közzététetett 1888-ban és magában foglalja az 1875 — 1887-ig terjedő adatokat. Hasonló jelentés közététele tehát szokásban nem volt, én azonban, ugy. mint a t. képviselő ur, nem évenkint, hanem három évről három évre egészen helyesnek tartom. De ehhez az igazságügyi statistikának újra szervezése szükséges és én ezt adtninistrativ utón óhajtom tenni. (Helyeslés.) Ha ebből valami költségtöbblet fog származni, azt a t. háztól kérni fogom. Ez tehát meglesz, feltéve, hogy a három év ki lesz töltve, ha kitöltőm ezen a helyen. (Derültség.) A mi pedig t. képviselőtársamnak második észrevételét illeti, már jelenleg szolgálhatok adatokkal (Halljuk! Halljuk!) Először is a közvetítő intézetekről. A közvetítő intézetekben ma — a ma alatt értem október havát, mert havonkint kapjuk a kimutatást és épen e hóról szóló van kezemben — Kis-Hartán 80, Lipótváron 38, Váczott pedig 67 van. Ez a létszám. De örvendetes az, a mit t. képviselőtársamnak a föltételes szabadon bocsátással tett tapasztalásokra nézve mondhatok, legalább örvendetesek az adatok, melyek előttem fekszenek. Előttem fekszenek az 1881 -1890-ig terjedő adatok: hogy föltételes szabadon bocsátás hány egyénnél történt, hány rendeltetett vissza a fegyházba és hogy miért mondtam az eredményt örvendetesnek, azt megmagyarázza a százalék. A legmagasabb százalék volt ugyanis 1886 ban, a mikor a visszaesés 2-2%-ot tett; minden más évben alul maradt a 27«-on és váltakozott 17 — 1*74 között, ugy, hogy azt lehet mondani, a menynyire én külföldi országoknak ide vonatkozó statistikáját ismerem, ez egyike a legkedvezőbb eredményeknek. Ennyit tehát tényleges fölvilágosííásul. A mi egyébiránt t. képviselőtársamnak a jelentésre vonatkozó kívánságát illeti, az teljesülni fog; legalább részemről figyelembe fogom Venni s azonfelül lesz gondom rá, hogy ezek az adatok, tudniillik a közvetítő intézetekre és a feltételes ' szabadon bocsátásra vonatkozó tapasztalatok évről-évre magában a költségvetés indokolásában fölemlittessenek. (Helyeslés jóbbfelöl.) Irányi Dániel: Ha megengedi a t. képviselőház, csak egy pár szót kívánok még az után szólni, a mit a t. minister ur elmondani méltóztatott és a mit én, mint igen örvendetes eredményt, köszönettel tudomásul veszek. (Halljuk! Halljuk!) Épen azért, mert nálunk is ily jótékony hatást gyakorolt a bűnösök javítására a közvetítő intézet és a feltételes szabadonbocsátás, tökéletesen egyetértek a t. minister nrral, hogy ez olyannyira rendkívüli, hogy ebben az értelemben közvetítő intézeteink túltesznek a többi országok hasonló intézményein. Ennél fogva bátor vagyok a t. minister urat arra kérni, hogy ép ezen tekintetből méltóztassék gondoskodni arról, hogy a mennyire pénzügyi viszonyaink megengedik, ezen közvetítő intézetek lehetőleg szaporittássanak. Mert a létező három intézet igen csekély számát képes befogadni azoknak, a kiknek a büntetőtörvény értelmében joguk lenne a közvetítő intézetekbe felvétetni. És épen azért, minthogy az intézetek száma csekély, szükséges, hogy azok szaporittassanak. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Talán a t. házat is fogja érdekelni, (Halljuk! Halljuk!) ha ezekre a körülményekre nézve némi felvilágosítással szolgálok. T. képviselőtársam téved abban, mintha az a kedvező tapasztalat, a melyről a százalékokat felolvastam, a közvetítő intézetekre vonatkoznék; az nem arra vonatkozik, hanem a feltételesen szabadon bocsátás rendszerére. A mi büntetőtörvénykönyvünk szerint tudniillik ugy áll a dolog, hogy ha valaki büntetésének kétharmad részét kiállotta; akkor — nincsen ugyan joga a közvetítő intézetbe való felvételt követelni — hanem elrendelhető bizonyos feltételek fenforgása mellett, hogy közvetítő intézetbe jöjjön, a hol már a fegyelem nem oly szigorú, bizonyos szabad mozgás engedtetik neki és az alapgondolat a közvetítő intézetekre nézve az yolna,