Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-412
412. országos ülés norembor 20-4n, csütörtökön. 1890. s? Én, t. ház, röviden bevégzem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) E harczban mi azon tudattal fogjuk megállani helyünket, hogy e harez nemcsak a jelen, de a jövő felett is dönteni fog és kormányunkat e tekintetben nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is kívánjuk támogatni szavazatunkkal, annak erőt kivánunk adni jövő actiójához, annak a jövő actiójára kívánunk erőt adni és tisztában vagyunk azzal az egyház jelszava szerint is, hogy „qui non est noliscum, est contra nos". A ki ebben a kérdésben nincsen velünk, mint a kik a törvénytisztelet és az államhatalmi elv és tekintély eszméit képviseljük, az üzenjen hadat korunk modern eszméinek, a melyeknek szolgálatában én ma a szabadelvű pártot látom. (Mozgás balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A magyar liberalismus ugyan passiv, de ha létében támadtatik meg, mint most történt: kilép az actio terére s megállja helyét mindaddig, mig feladatait megoldotta. És hogy e tekintetben tehát a közvélemény teljesen tisztában legyen azon viszony iránt, a mely köztünk és a kormány között jövőre nézve is e kérdésben fenforog, lehetetlen igy átsurrannunk e kérdés felett, hogy a ház határozatikig ne jelezze abban a maga álláspontját. Én teli át bátor vagyok társaimmal együtt a t. háznak a következő határozati javaslatot beterjeszteni: Határozati javaslat. Mondja ki a t. ház határozatilag, hogy: I. tekintettel arra, miszerint a vallás- és közoktatásügyi ministernek február 26 - ikán 10.086. sz. a. kiadott rendelete, mint az 1868-dik Lili. t.-ez. 16. §-ának végrehajtását czélozza, törvényeinkkel összhangban van és törvényessége az 1879 ik XL. t.-cz. 1. §-ában gyökerezik; tekintettel továbbá arra, hogy ennek kibocsátása a felmerült tapasztalatokkal szemben indokolt és szükséges volt: a ház a vallás- és közoktatásügyi minister eljárását helyesli. (Élénk helyeslés jobbfelöl, éllenmondások a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Magyarországot csak törvényekkel lehet kormányozni, nem, pátensekkel!) II. A ház az 1868-ik LIII. törvényczikket, mint a mely egyrészt az állam és a vallásfelekezetek és másrészt a vallásfelekezeteknek egymás között annyira szükséges békéjét biztosítja, módosítani nem kívánja. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelöl.) III. A ház helyesli a kormánynak azon kijelentését, hogy oly czélból, miszerint az 1868: LIII. törvényezikk alapelvei minél teljesebben érvényre jussanak, ha ezen törvény végrehajtása körül netalán felmerülő nehézségek szükségessé tennék: ezek elhárítására annak idejében kész a törvényhozás további megfelelő intézkedését kikérni és esetleg a polgári anyakönyvek behozatalára vonatkozó törvényjavaslatot beterjeszteni. (Általános élénk helyeslés.) Benyújtják: Szivák Imre, Krajcsik Ferencz, Szabó Imre, Fenyvessy Ferencz, Hieronymy Károly, lírányi Imre, gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Tivadar. Torma Miklós, dr. báró Roszner Ervin, Falk Miksa, báró Kopcsa Elek, Beksics Gustáv, dr. Papanek Lajos, gróf Horváth-Thokly Lajos, gróf Eszterházy Kálmán, Gajári Ödön, Bornemissza Ádám, Baranyi Ödön, Görgey Béla, Festy Lajos, Vargics Imre, Beőthy László, gróf Nákó Kálmán, Sipeky Sándor, Zsámbokréthy Emil, gróf Zay Albert. Balogh Géza jegyző: Hock János! Hock János: Megvallom, t. ház, hogy én a cultustárczánál pusztán közoktatásügyi kérdéseket akartam fejtegetni; egyházpolitikai dolgok discussiójába azonban belemenni nem óhajtottam. Attól tartottam ugyanis, hogyha a vitát erre a térre viszszük át, elvonjuk a közfigyelmet a culturalis kérdések nagy problémáitól. Pedig ha e nemzetnek szüksége van valamire, feltétlenül szüksége van arra, hogy szivét termékeny eszmék töltsék meg tartalommal, (ügy van! balfelöl) törekvéseit ideális czélok lelkesítsék és a nemzeti cultura ne legyen Magyarországon a közkormányzati ágak legmostohább gyermeke, a melynek a táplálására csak azok a morzsák jutnak, a melyek az államháztartás asztaláról lehullanak. (Igaz! TJgy van! bnlfelöl.) A mi parlamentünket, t. ház, úgy is eléggé sajnosán jellemzi az az egyoldalúság, hogy mig közgazdasági, igazságügyi, főleg pedig a közlekedési érdekeknek (Tetszés) mindig voltak a házban hatalmas szószólói, addig a culturalis dolgok nagyobb szabású mozíialmat alig eredményeztek. (FélMáltások jobbfelöl : Dehogy nem!) A ki pedig az ilyen természetű vitáknak szárnyat, lendületet akart adni, az ólomkarokkal úszott a közönyösség áramlatában. (Igaz! TJgy van! a bál- és szélsőbalon.) Nálunk, t. ház, egy gomb a katonacsákón, vagy egy pityke a közjogi dolmányon, vagy egy másfélkÍlométe ,es vicinális vasút, sokkal nagyobb port ver fel, mint a közoktatási dolgok nemzetfentartó problémái. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélsőbalon.) A mi cultúránk az olasz nemzeti példaszó, a „fara da se" után fejlődött, magától csinálódott. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ezért nem akartam én elvonni a közfigyelmet a költségvetés igazi lényegétől; de a legjobb akarat mellett is kényszerítve vagyok rá, ha csak a vita folytonosságát irányából és medréből kizökkenteni nem akarom. Meg azután azt is hiszem, hogy az egymás iránt tartozó ildomosság kötelességünkké teszi, hogy egymás észrevételeit megjegyzésünkkel honoráljuk. (Halljuk! Halljuk!) S miután szóba került az a
