Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-423
428. országos Rlés decíember 8-án, szerdán. 1890, 288 tekintése legyen, hogy minő nehézségek és korlátok közt kellett mozogni a költségvetésnek. Itt irányadó egyéb nem lehet, mint az a normális állapot, a melynek elérése azután az első szervezés némi oseillatiója után okvetlenül be fog állani; nagyban és egészben azonban az eredmények még a felhatalmazás alapján sem térhetnek el jelentékenyen. Ezeket voltam bátor t. képviselőtársam és a t. ház felvilágosítására felhozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Maga a tétel meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a dologi kiadások czímén előirányzott 1,002.416 frt megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): Kir. főügyészségek. Rendes kiadások, XX. fejezet, 4. czím. Kiadás 71.532 frt. Balogh Géza jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gróf Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A felszólalás, melynek ezéljából a t. ház figyelmét néhány perezre igénybe akarom venni, vajmi laza összefüggésben van azzal a tétellé], melyet a jegyző ur az imént felolvasott, de nem tudok más tételt, a melyhez azt fűzhetném és azt hiszem, hogy ezért ugy a t. elnök ur, mint a t. ház elnézéssel lesznek felszólalásom ezen formai hiányával szemben. (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásom vonatkozik a Curia bíráskodására a kérvény nyel megtámadott választások ügyében és ezzel összefiiggőleg egyáltalában a választási visszaélések megfékezésére. (Halljuk! Halljuk!) Engem, megvallom, a t. igazságügyminister urnak e tekintetben tegnap tett nyilatkozata teljesen nem elégít ki, ha az kiegészítést nem nyer. Az igazságügyminister ugyanis kizárólag a curiai bíráskodásról szólt a kérvénynyel megtámadott választások ügyében; ez az intézkedés azonban bármennyire fontos is, sőt még ha elismerem is, hogy ez a legfontosabb, önönmagában még nem meríti ki azt a feladatot, a mely a választási visszaélések megfékezésére előttünk áll. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ez nem is felel meg egész terjedelmében azon Ígéretnek, a melyet az igazságügyminister ur az idei költségvetés tárgyalása alkalmával a ház előtt tett. Az 1890. évi költségvetés tárgyalása alkalmával ugyanis az igazságügyminister ur a következőképen nyilat kozott. Először kilátásba helyezte azt, hogy a kormány a curiai bíráskodásra vonatkozólag javaslatot fog előterjeszteni. Másodszor — monda — azon visszaélések fölött, melyek a választási eljárás tekintetében a választás intézésére hivatalból befolyó személyek, különösen a választási elnökök részéről elkövettetnek és melyek a választás érvénytelenségét vagy eredménytelen voltát vonják maguk után, bizonyos körül irt esetekben — mert nem lehet minden csekélységet ide utalni — ugyanezen bíróság a választás érvényességének megbírálásakor végérvényesen fog dönteni, még pedig büntetőjogi hatalommal. Harmadszor össze fog köttetni ezzel a választási visszaélésekre vonatkozó törvénynek ugyanezen, különösen abban az irányban való kiegészítése, hogy azokra, a kik mint jelöltek, vagy a jelöltek megbízásából ezen választási visszaéléseket, melyek a határozati javaslatban is elő vannak sorolva — tudniillik abban a határozati javaslatban, a melyet az igazságügyminister ur, mint képviselő, az öt éves mandátum tárgyalásának alkalmával a háznak benyújtott — és igy e visszaéléseket: „hová tehát az etetés, itatás, jogtalan nyomás nemcsak hivatali közegek, de bármely más oldalról kis vagy nagy társadalmi körök részéről is, vagy tömegek által elkövettetik, úgyszintén a bűnös izgatások is tartoznak." És folytatólag azután azt mondja a ministerur: hogy ott, a hol esetleg ezek a visszaélések nagyon el vannak terjedve s állandóan dívnak az illető választókerületnek választási disqualifieatiója, vagyis a választási jogtól való megfosztása is consideratio alatt van. Az igazságügyminister ur tehát nem csupán a Curia bíráskodását helyezte akkor kilátásba, hanem azzal kapcsolatosan egyéb itt felsorolt s a választási visszaélések minden nemének megfékezésére irányult törvényhozási intézkedéseknek initiálását. Minthogy azonban e discussiónak kapcsán — ha jól emlékszem — kizárólag a Curiának bíráskodását méltóztatott említeni, szükségesnek tartom a minister ur figyelmét erre xíjból irányítani s nyilatkozatra felhívni a tekintetben; vájjon ezzel nem akarja-e szűkebb térre szorítani a kormány által a jelen évi költségvetés tárgyalásakor kilátásba helyezett törvényhozási actiót. Mert én a magam részéről feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az mindazon pontokra is terjedjen ki, a melyek az igazságügyminister ur most idézett beszédében foglaltatnak ; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) különben csak félrendszabályt fogunk elérni és azon nagy bajt, mely alkotmányos életünknek —- hogy ugy mondjam — hitelességeddé mindenesetre erkölcsi qualitását megmételyezi, a választások terén észlelt mindennemű visszaéléseknek megfékezésére egész erővel még sem fogjuk kiirtani. Ezeket ajánlom a t. igazságügyminister ur és a t. ház fittyeimébe. (Helyeslés balfelöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Mielőtt olyan nagyon méltóztatnak helyeselni, bátor vagyok con^tatálni, hogy erre a felszólalásra sem szükség, sem ok nem volt. 36*
