Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-412

41'2. országos ülé* novembe Figyelmet érdemel az, hogy a módosítás, a 12. §. eszméje Deák Ferencztől származott s a clerus örömmel csatlakozott ehhez, a képviselőház egyetlen pap tagja sem ellenezte, sőt a fő rendiház sem s ez csak a 9. §-ra tett jelentéktelen módosítást. * Az, a mit akkor a nagy államférfi mondott: ma az élet 22 évi tapasztalása által van igazolva. Bátran elmondhatjuk, hogy — a ki állásánál vagy hajlamánál fogva a gyakorlati életet megfigyelni szokta — láthat hazánkban is nagy családi drámákat, conflictusokat a családtagok és a házas felek közt a legkülönbözőbb okokból ; de sem a válóperek, sem egyéb eonflictusoknál nem szerepel a házasfelek és gyermekek vallása, pedig a vegyes házasságok arányszáma 1868 óta is nőtt. Mi e törvénynyel meg vagyunk elégedve, mert alkotmányunk alapelvét, az egyenlőséget, az államélet nagy érdekeit egyrészt az állam és a felekezetek között, másrészt a felekezeteknek és a családoknak egymás közötti belbékéjét biztosítja. Csakugyan megfelel az egyenlőség eszméjének, a mennyiben a családban nem ad hegemóniát egyik félnek sem, egyenlő jogot biztosít a gyengébbnek is és a tapasztalás igazolja, hogy a felekezeti és családi béke — pedig ez az állami érdek — most is csak az által van fenyegetve, hogy a törvény végre nem hajtatik. Ez is egy indok tehát a mellett, hogy azt fentartsuk, sőt végrehajtásáról gondoskodjunk. És ha ezt teszszük, vádolhatnak-e bennünket illiberalismussal? Nem, Mi át vagyunk hatva azon meggyőződéstől, hogy Magyarország szabadelvű haladását nem a doctrinair liberalismus elvont tételeinek minden áron való érvényesítésével érhetjük el; (Helyeslés a jobboldalon) nem is törekszünk erre soha, mint egyetlen czélra; ezért például államjogi nagy intézményeink sorába nem vettük fel az általános szavazat]*ogot, mert a mérsékelt ceususban nemzetiségünk és a műveltebb elemek politikai súlyának biztosítékát látjuk, nem a szabad végrendelkezésben, mert a köteles részben s a lehetőleg egyenlő osztályban ismét nemzeti érdeket látunk. Így vagyunk a 12-ik szakaszszal is s azérr mi is, mint a polgári szabadság igaz barátai, nagy nemzeti czélokat szolgáló vagy kitűnőknek bizonyult intézményeket még oly csábító jelszavakért sem engedjük oda s kijelentem, hogy az 1868:LIII. t.-czikk fentartásához ragaszkodva, a kormánynak ugyanily értelmű nyilatkozatát ugy üdvözlöm, mint azon bizonyítékok egyikét, hogy ezen kormány komoly barátja a szabadelvű intézményeknek és akarata komoly aka21 dálya bármely reactiónak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezek után nézetünk az, hogy ha még is, ha a törvény további végrehajtása folyamán panasz merül fel dogmatikai tekintetben, habár annak alapossága felett nem mi döntünk s habár különösnek tartok itt egy jelenséget, hogy tudniillik dogmatikai panaszt mindaddig nem merült fel, mig a törvényt* nem kellett komolyan venni, mig azt ignorálni lehetett és csak akkor merült fel ily panasz, midőn a törvényt végre kellett hajtani. Hogy már most egy állami törvényt módosítanunk kellene, mihelyt valamely felekezet azzal szemben dogmatikai sérelemről panaszkodik: ezt én el nem fogadhatom. De másrészről ezen kényes kérdésben mi, a kiknek kezébe a nemzet ügyei vezetését tette, a legnagyobb gyöngédséggel kívánunk eljárni és azon aggodalmak eloszlatására keresünk oly intézkedéseket, melyek által mind a két követelménynek megfeleljünk: annak is, hogy az állam akarata, mely a törvényben nyilvánul, biztosan és cörrecte végrehajtassák, de viszont az intézkedések másrészt olyanok legyenek, hogy senki lelkiismereti kényszerről ne panaszkodjék, hogy a törvény végrehajtása ne kényszerítse a lelkészt cooperatióra „ad haeresim". E tekintetben egyéb módja az intézkedésnek előttünk nincs, mint a melynek a kormány is felszólalásában kifejezést adott, tudniillik hogy a polgári létviszonyok nyilvántartását, tehát az anyakönyvek vezetését maga az állam vegye az egész vonalon kezébe. (Helyeslés.) Vegye pedig ezt ne törvény nyel, hanem rendelettel. Ez által két szempontból érünk czélt: először, hogy ez által nem egy akadály lesz elhárítva jövőnk szabadelvű kiépítésének útjából és a közigazgatási reformnak is egyik legbecsesebb része lesz már ez által megoldva; és meg lesz szerezve az önálló államiságunk attribútumainak egyik^ legfontosabbika. Es ezek után legyen szabad a kérvények által szított mozgalomról egy pár szót szólanom. (Halljuk ! Halljuk !) Elismerem, hogy parlamentáris szempontból nem lehet kifogást tenni a mozgalom formája tekintetében. Én azt ugyan általában kívánatosnak tartanám, hogy a katholicus papság minden rétegét jobban hassa át közjogunk szelleme, államiságunk követelményei, az állam iránti kötelességek teljesítésének érzete. Én épen mint katholicus, egyéni szempontból kell, hogy némely kijelentéseket tegyek. Nekem fájna az a harcz tudata köztünk és azon egyház között, melyben születtünk s meghalni kívánunk; de e harczot felveszszük, ha rá leszünk kényszerítve, végig is fogjuk küzdeni nem az egyház, hanem annak azon szolgái ellen, 20-An, csütörtökön. 1890.