Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

260 422. országon ülés deczember 2*&n, kedden. 1890. gazdasági, akár fogyasztási, akár hiteladási czélokra keletkezett, kénytelen egynehány fel­ügyelői tagot tartani, kénytelen rendes könyv­vezetést vinni, a mi könyvvezetőt és mellék­személyzetet feltételez; kénytelen rendes pénz­tárt vinni, a mi egy pénztárnokot feltételez, ugy* hogy azon apró részletekben történő be­fizetések, a melyekből az ily szövetkezet tőkéjét teremti, bármikép kamatoztassék és gyümölcsöz­tessék ezen apró tőke, lehetetlen, hogy azon költségeknek csak egy részét is fedezhessék, a melylyelily szövetkezetek kezelése szükségképen össze van kötve. Én magam közvetlen tapasztalásból tudom, hogy egy szövetkezet, a melynek 12.000 tagja yolt, kik 3—4 év alatt successive 150.000 forintnyi tőkét fizettek be, kénytelen volt épen a törvénynek ezen rendelkezése folytán 14.000 forintnyi évi regievei dolgozni. Kérdem, t. ház, hogy 150.000 forint tőke után, hogyan birjon ezen szövetkezet életképessé fejlődni, hogyan birja magát fentartani, mikor szövetkezeteink ugy vannak szerkesztve, hogy azok semminemű hitelre szert nem tehetnek és e 14.000 forint regié több mint 200.000 forintnyi tőke kamat­jának felel meg. Ezt a szövetkezetek egyszerű módon el nem érhetvén, mit tesznek? Magas beiratási díjakat rónak a szövetkezeti tagokra és a helyett, hogy czéljaikat iparkodnának elérni, kénytelenek odahatni és mindent arra fordítani, hogy minél több tagot szerezzenek, hogy ezen beiratási díj minél több legyen és ebből a regiét a tőke csorbítása nélkül fedez­hessék. De a tagokat nem lehet ám szép sza­vakkal gyűjteni, hanem oly ígéreteket kell nekik tenni, a melyeket ily körülmények közt betartani tiszta lehetetlenség. így jönnek aztán a szövetkezetek a szédelgés terére, a minek sajnos következése a bukás. (Ügy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Ezen a dolgon okvetlenül segíteni kell; mert tagadhatlan, hogy a szövetkezeti élet az ország gazdasági viszonyaira végtelenül kihat és tagadhatlan, hogy a kisiparos osztály hitelé­vel tulajdonképen az ily szövetkezetekre van utalva, a nép pedig szintén ezen szövetkezetek­hez húzódik. Szükséges tehát, hogy a szövet­kezetek iránt a közbizalom az országban emel­tessék. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) De ezt a közbizalmat nem emelhetjük az által, hogy­ha a szédelgő egyéneket, kik életképtelen szö­vetkezeteket alakítanak és a nép pénzét zsebre teszik, egyszerűen bebörtönözzük és az ügyész­ség kezeibe szolgáltatjuk; mert ez még nem fog orvoslást adni, hanem a törvényt kell alaposan és gyökeresen módosítani, még pedig oly mó­don, hogy 1. a törvény által az ily vissza­éléseknek már eleve eleje vétessék, 2. az ala­kítás körül oly biztosítékok követeltethessenek, a melyek által az ilyen megalakult szövetkeze­teknek életképessége és fokozatos fejlődése lehetővé tétessék. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Én, t. ház, ez ügyben eoncrét javaslattal előállani nem akarok, de nagyon óhajtanám, ha az igen t. minister ur ezen, a praxisból vett felszólalásomat megszívlelné s a szövetkezeti kérdésben jelenleg meglevő törvények módosí­tása iránti törvényjavaslatot ezen elvekhez idomítva mentől előbb benyújtani méltóztatnék. Külön­ben pedig a költségvetést elfogadom. (Helyeslés szélső bal felöl.) Kőrösi Sándor: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) * Kern igen gyakran szoktam felszólalni, mert azt tartom, hogy a parlamenti rendszer szerint a költségvetés feletti vélemény nyilvánítása, sőt még a törvényjavaslatoknak birálata is az ellen­őrzés jogánál és kötelességénél fogva első sorban a t. ellenzéket illeti. Ha tehát mi itt hallgatunk, ez nem azt teszi, mintha nekünk nem volna okunk a felszólalásra, vagy épen nem tudnánk a tárgyhoz hozzászólni, hanem azt teszi, hogy a t. ellenzéknek hagyjuk első sorban a tért, hogy a maga ellenőrzési jogánál fogva szabadon tehesse meg észrevételeit. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát mi ezen az oldalon fel­szólalunk is, legtöbbnyire védelemre vagyunk szorítva, noha nincs kizárva az sem, hogy netalán még a kormány nézetétől eltérő véle­ményeinket is, ha arra szükség van, szabadon nyilvánítsuk. (Helyeslés.) Tiv év óta vagyok szerencsés e t. háznak tagja lenni és e tiz év alatt alig múlt el igaz­ságügyi költségvetés, hogy az akkori minister ur nézetétől eltérőleg én is ne sürgettem volna az igazságügyi reformok létesítését, különösen pedig sürgettem mindenkor a perrendeknek a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság alapján leendő behozatalát. Veszter Imre: De le is szavazták! Kőrösi Sándor: Megfelelek mindjárt rá. Ezúttal nem tartottam szükségesnek felszólalni és nem is tettem volna, ha különösen két ellen­zéki képviselőtársam a tegnapi napon névszerint meg nem nevezett volna. Nem tartottam pedig szükségesnek azért, mert hála az égnek, az igazságügyministeri széken olyan államférfiú ül, a ki tudományos, széles ismereteinél fogva hivatva van arra, hogy ezen nagy reformmunká­latokat hazánkban létesítse. Munkaképessége és akaraterejénél fogva pedig, meg vagyok róla győződve, hogy a mi csak lehető lesz, azt léte­síteni is fogja. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. igazságügyminister ur múlt évi nagy és széles körű programmbeszédében kifejtette,

Next

/
Oldalképek
Tartalom