Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-421

421. országos ülés deczcinber 1 én, hétfőn. 1890. 255 országban azonban divat támadt, még pedig egy nálunk való alkalmazásban ostoba divat, mely a közvádló közegek oly működését hozta szokásba, mely szerint ők kizárólag csak a terhelő körülmények kifejtésén fáradoznak és ha látják is a mentő vagy enyhítő, de főleg a mentő körülményeket, azt gondolják: nem az állami igazságszolgáltatás feladata, hogy e stádiumban azokat érvényesítse; majd jönnek a védelem közegei, érvényesítsék azok. A királyi ügyészi kar, mondom, ezen ingatag, téves, sőfc nálunk való alkalmazásban ostoba divatra lépett rá. Ott, a hol ez a divat létrejött, nem oly veszélyes, mert ott az előnyomozás és vizsgálat stádiumában is szép és megfelelő, törvényesen szabályozott szerepe jutott ama momentumoknak, melyeket mi védelemnek nevezünk. De nálunk e szerepet a közvád és vizsgáló bíróság közegeinek kellene a vizsgálat stádiumában végezniök. De az idegen, kivált német szokások majmolása annyira megy, hogy külsőségekben oly, gyakran káros, sőt veszélyes divatokat honosítunk meg, melyek minden józan észszel ellenkeznek és az igazságügy oly intézményei mellett, melyekkel csak mi rendelkezünk, igen sok hátránynyal járnak. Ez az áramlat engedte meg az ügyészi karnak is, hogy e szokást meghonosítsa. íme — mivel büntető perjogunk törvényileg megállapítva nincs — egyes felmerülő kérdésnél a szomszéd nemzetek egyes ötleteiből alkotunk magunknak szokást, még pedig gyakran rövid észszel és a jót is rosszul használva. Ez egygyel több ok arra, hogy büntető perjogunk megalkotásáról gondoskodjunk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezzel kapcsolatban felhívom a t. minister ur figyelmét börtöneink, fegyházaink és fogházaink állapotára. Jelentéséből látom, de tavalyi programmbeszédébőlis megértettem, hogy ő ezeknek állapotát különös figyelme tárgyává tette és szorgalmasan törekszik arra, hogy az ország több részében: Szabadkán, Nyíregyházán, Zilahou, Szegszárdon, Pozsonyban, Zalaegerszegen és másutt is börtönhelyiségek szerzése és javítása által segítsen a bajon. De az e segítségre való törekvés mértékét kicsinynek tartom. Es azt hiszem, hogyha a t. ház teljesen értesülve lesz az e téren fennálló hiányokról, nem lesz e házban egy párt, egy képviselő sem, ki a mulhatlanul szükséges költségeket, föltéve, hogy helyes czélra fordíttatnak, készséggel meg ne szavazná. Nekünk, t. ház, büntető törvényünk volna, mely tíz év óta életben is van és mely a szabadságbüntetés különböző nemeit állapította meg. Az előadó ur igen jól tudja, hogy e büntetésnemek alkalmazása vagy írott malaszt nagy részben vagy egyáltalában lehetetlen. A fogházbüntetés a legtöbb esetben lehetetlen, mert nekünk fogházaink alig vannak A fegyházbüntetés a legtöbb esetben lehetetlen, mert fegyházaink annyira elégtelenek, hogy a fegyházra Ítélteknek csak minimalis számát lehet ott elhelyezni, ellenben börtöneink sok helyen oly állapotban vannak, mint ezelőtt százötven esztendővel, mert földalatti pinczékből állanak, a mint azt magam láttam Aradon és Székesfehérváron és a mint hallom, de nem láttam, Debreczenben, az ország: második városában. Hock János: Az iskolák is olyanok! Eötvös Károly: Fel kell őket cserélni. (Derültség.) De, t. ház, az, hogy a fogházra ítéltek kénytelenek a fogházbüntetést börtönben tölteni és hogy a fegyházra ítéltek, fegyházaink nem lévén, kénytelenek a súlyosabb büntetést szintén börtönökben tölteni, ebből az következik, hogy a testben-lélekben örökre megromlott, úgynevezett czégéres gonosztevőkkel együtt egy zárkában vannak azok, kik csak megtévedtek, de kiknél a lélek erkölcsi existentiája egyébként ép. Midőn azután az egyik elmegy a siralomházba vagy Illavára, a másik pedig visszaadatik a társadalomnak, akkor ez ép oly rossz, mint társa, öi'ökíi annak minden rossz tulajdonságát, képességét és rossz erkölcsökben szerzett tapasztalatait. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) De ha valaki azt gondolja, hogy talán szerencse, hogy oly kevesek fegyházaink, mert a büntetés nem haj tátik végre oly súlyosan, az nagyon csalódik, mert azok a nagyobb gonosztevők, kiket bíróságaink végleges ítélete azoknak bélyegez és kik a meglevő fegyházakban vannak elhelyezve, azok paradicsomi étetet élnek azokhoz képest, a kik börtönre vagy fogházra vannak ítélve. Ott a lakás, ruházat rendes és az egészségügyi tekintetek és mindenek felett az élelmezés korunk legelőrehaladottabb okos nézeteinek teljesen megfelel, inig börtöneinkben a börtöni élelmezés miatt az elsatnyulásra és betegeskedésre és az életerő végkép kimerülésére vannak kárhoztatva azok, a kik börtöneinkben csak néhány évet kénytelenek tölteni. A mi börtöneink legnagyobb része az élelmezés és szellőztetés hiánya miatt nem egyél), mint siralomház, a melyre pedig csak a halálra. ítélteket szokták kárhoztatni. És ha legalább elegendő tér volna ezekben a börtönökben. A t. előadó ur itt ismét hatalmas adatokkal szolgálhatott volna, én nem mondhatom el azokat, mert nem állanak rendelkezésemre, őt kérem tehát, hogy adja elő azokat. Ugy tudom, elő van írva, hogy hány köbméter levegőikben mennyi élő ember élhet meg ; de még ezen kívánságnak sincsen elég téve a mi fegyházaink és börtöneinknél. Átlag úgy áll a dolog, hogy oly helyen, a hová csak 15 embert lehetne elhelyezni, 20 ember kénytelen megélni. Én tehát, t. igazságügyminister ur figyelmét