Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-421
248 * 21 ' orsíAgos illés deesember 1-én, hétfőn. 1890. elintézése a királyi járásbíróságok hatáskörébe miért ne utaltathatnék. Hiszen ezen ügyek blanquetteszerü legegyszerűbb elbánásban részesülnek. Erre sem collegialis bíróság, sem tanácsülés nem szükséges. Ki ismeri a módot, miként referáltainak a váltóügyek a törvényszéki sessiókban s ki tudja, minő szerepe van azokban a kereskedelmi ülnöknek : az alighanem nagyobb garantiát fog találni az egyes biró egyéni felelőssége melletti elintézésben, mint a törvényszék általános köpenye alatti váltóreferada rendszerben. Ezen tárgyi érvelés súlyát a külföldi példákra történő hivatkozás, a tekintélyi argumentatio le nem rontja. Továbbá csak azt jegyzem még a sommás eljárásra nézve meg, hogy a végrehajtási eljárás során felmerülő jogorvoslatok az ott előforduló nagy érdekek veszélyeztetése és a törvényszékek túlterheltetése nélkül a törvényszékek alá nem utalhatók. Az egyéni szabadságnak legnagyobb garantiája a helyes alapokon nyugvó büntető perrend. Habár a királyi főügyésznek humánus: szabadelvű törekvése a vizsgálati fogsággal űzött és némelyeket túlszigorral, egyes esetekben igazságtalanul sújtó elbánást némileg enyhítette: tagadhatatlan mégis, hogy a vizsgálati foglyok száma és vizsgálatok hosszú tartama a vádlottak száma arányához és bűncselekmények természetéhez képest oly rendkívüli nagy, hogy ezen körülmény az igazságszolgáltatás czéljaival össze nem egyeztethető. Még kevésbé fér meg az egyesek, sőt magának" az államnak érdekeivel, hogy polgárai fölött évekig függjön a bűnvád Damokles-kardja. Mindenki tudja, mily súlyos következménye van a btínper hosszú tartamának a vádlott erkölcsi, személyi, vagyoni hitelére, existentiájára, jövőjére, sőt ártatlan családjára is. (Igaz! TJgy van !) Az állam, mint erkölcsi lény, nem veheti közönynyel ezen romboló eljárást, hanem gondoskodnia kell arról, hogy a vizsgálatok ügyes és tapasztalt kezek által gyorsan és jól befejeztessenek, hogy a vád képviselete mielőbb állást foglalhasson és hogy az ügy a beszüntetésre, illetőleg vád alá helyezésre, vagy közvetlen főtárgyalásra kellőleg előkészítve legyen, nehogy az ítéletek feloldásai által az ügy befejezése a vádlottak hibáján kivül évekre elodáztassék. (Helyeslés a jobboldalon ) Nem is említem azon végtelen és helyrehozhat! an jogsérelmeket, melyek gyakran ártatlanokra hárulnak, azon jelenlegi sajnos gyakorlat által, hogy perújítás esetén vádlottak nem vizsgálati állásba helyeztetnek, hanem büntetésük végrehajtását kénytelenek az újított per végérvényes elintézéséig a kiszabadulásnak addig minden reménye nélkül elszenvedni. Égetően szükséges tehát a reformok sor rendjében a bűnvádi perjog eodificálásához mielőbb hozzálátni. (Helyeslés jobbfélől.) Indokolják ezt nemcsak az eddig általam említett tekintetek, de sajtóeljárásunk visszásságai is és főleg a sajtó kinövéseivel szemben, a magánbecsület erélyes és hatályos védelmének az állambiróságok hatáskörébe utalása által az állam jogrendje érdekében is kívánatos biztosítása. A rögtönítélő bírósági eljárás és a büntető codex és az eljárás rendelkezéseivel összhangba hozandó. A katonai büntető eljárás reformját a mostani inquisitorius eljárás és a védelem hiánya eléggé indokolják; bár elismerem, hogy a hadsereg autoritása és fegyelmének tekintetei a modern elvek érvényesülése ellen sok, de szerintem, nem leküzdhetlen akadályokat gördítenek. Bizonyos, hogy a katonák, mint szintén az állam polgárainak jogai, minden jogtalan zaklatás, önkény, zsarnokoskodás ellen oltalomban részesítendők, de másrészt a haza védelme oly kimagasló állami érdek, hogy annak szükséges eszközétől azon követelmények, melyek fenmaradását, alkalmazhatóságát, értékét, használhatósága feltételeit garantirozzák, megadják, meg nem vonhatók. A magasabb állami érdekek tehát a katonai alaki büntető törvény codificálásánál rendkívüli körültekintést és óvatosságot ajánlanak, a codexba azért minden oly intézkedés felvétele mellőzendő, mely a hadsereg desorganisatiójára, decompositiójára, fegyelmezetlenségére vezethetne. A vádelv, szóbeliség és közvetlenségnek és a védelem szabadságának a honvédelem érdekeivel, összhangzólag lehet csak érvényesülni. A jogorvoslatok statuálásánál is a hadsereg érdeke és a büntetés czéljai összeegyez tetendők. Ha a közönséges bűnvádi perjog codíficálva lesz, a katonai alaki büntető codex sem sokáig várathat magára. Bár elismerem, hogy ezen kényes kérdés modern alapokra a legtöbb statusban nincs fektetve és néhol évtizedek óta vajúdik. Addig is, mig a polgári perrend és a magánjog codificatiójának nehéz és nagy munkája befejezhető lesz: a csődjog kis javításán kivül a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi társaságokra vonatkozó része és a büntető anyagi codex részleges revisiója, mint égető szükségesség lép előtérbe. Lehetetlen, hogy elkerülte volna a kormány figyelmét azon számos visszaélés, mely az egyes kereskedelmi társaságoknál napról-napra felmerül s gyakran, sajnos, a károsultakra nem egyszer már későn a büntető igazságszolgáltatás beavatkozását is provocálja. A kereskedelmi törvény sem a részvényesek, sem a hitelezők, sem a kölcsönvevők jogai megvédésére hatályos és elég biztosítékot nem
