Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-420

§18 **9> orwágos ölés november St-én, aiombaton. 1890. még most meglevő dolgoknak úgyszólván a tizenkettedik órában való megmentéséről van szó: (Helyeslés) én abban találnám annak az ezredévnek méltó megünneplését, hogy a midőn az ünnepléshez lépünk, mutassuk meg egyszersmind ennek a népnek az ő néprajzi értékét, hogy ebben a néprajzi értékben is felismerje önmagát és azt, hogy méltó arra, hogy egy áj ezredévbe léphessen be. (Élénk helyeslés.) Én tehát, t. ház, tekintettel ép arra, hogy itt veszendőbe menő dolgokról van szó, első sorban arra kérem a t. minister urat: legyen szives, váltsa be szavát bármely formában, de akként, hogy az a mozgalom, a mely e téren keletkezett s a mely valósággal csak olyan okoknál fogva szünete] és hanyatlik, a mely okok, fájdalom, társadalmunk jelenlegi állapotában rejlenek s a melyeken pillanatnyilag sem változtathatunk, hogy ezek az első nyomok, ez az első csira ne pusztuljon ki, hanem hogy az etbnographia találja meg a maga helyét, a hol növelhető legyen. (Élénk helyeslés.) A második dolog, a mire az igen t. minister urat kérem, az, tegyen róla, hogy a nemzeti múzeum segédőrei, mint e fontos intézet tudományos közegei, jobb anyagi viszonyok közé kerüljenek, mint a minőket a jelenlegi költségvetés is föltüntet. Ez volt az, t. képviselőház, a mit én ez ötletből a háznak és a t. minister urnak figyelmébe ajánlani óhajtottam. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! Thaly Kálmán t. képviselő ur érdekesen és htíen adta elő a múzeumépület kibővítésének kérdését és e kérdés fejlődésének egész történetét. A t. képviselő ur tehát tudja, hogy egy bizottság járt el ebben az ügyben, hogy az a bizottság első sor ban azt vette fontolóra, vájjon nem lebetne-p, tekintettel a költségekre — mert az mindenesetre a legolcsóbb lett volna — a mostani épületeket kibővíteni s megfelelőbb állapotba helyezni. Méltóztattak hallani azt is, hogy a bizottság ettől elállott; én is elállottam tőle, azon okoknál fogva, a melyeket a képviselő ur előadott; mert kétségkívül nagy baj lett volna, ha egyik szabad terét a városnak beépítik. Miután evvel szemben tény az, hogy a jelenlegi múzeumi épületben már nem lehet elhelyezni az összes odavaló tárgyakat, ebből magából következik, hogy új épület felállításáról kell gondoskodni. Erre vonatkozik annak a bizottságnak utolsó előterjesztése, a melyben már határozottan megjelöli, hogy mily irányban történjenek a lépések, illetőleg mi volna az, a mi a jelenlegi múzeumi épületből új épületbe volna átteendő, még pedig a természetrajziak, valamint a néprajziak tára szá*> mára kivan a bizottság új épületet felállíttatni. A nélkül, hogy e kérdésben mindeddig véglegeseiKhatároztam volna, előre is mondhatom azt, t. ház, hogy & bizottság jelentésében kijelölt iránynyal, az abban kifejtett eszmével egészben és általában egyetértek. Azt tartom én is, hogy ez a megoldásnak legezélszerubb és legjobb módja. Hogy mikor következik be ez a megoldás, tudniillik mikor fogjuk ténylegesen felállítani az épületet, ez csak idő kérdése, még pedig nézetem szerint csak igen rövid idő kér-. dése, mivel most már az ügyet halasztani nem lehet. (Egy hang balfelöl: Az országház helyére!) Thaly Kálmán: Az soká volna! Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Ez vonatkozik a múzeumépület kérdésére. A t. képviselő ur ezenkívül concret kérdést is intézett hozzám, tudniillik, hogy a történelmi képcsarnokkal mi történik, mivel tudvalevő dolog, hogy az a jelenlegi helyiségében sokáig meg nem maradhat. Erre vonatkozólag van szerencsém kijelenteni, hogy időközben egy eszme merült fel, a melynek létesítésén épen most fáradozom: tudniillik ezen történelmi képtár áthelyezése van czélba véve a városligeti műcsarnokba. Az igen jó helyiség s teljesen megfelelne a czélnak. A közönség, a mely nagy tömegekben látogatja a városligetet, legalább a nyár folyamában kétségkívül igen sűrűen látogatná azt. Hogy ez a megoldás lehetséges lesz-e, ez természetesen nem csupán tőlem függ, hanem a fővárostól is, a melylyel e tekintetben érintkezésben állok. Ha azonban ez nem sikerülne, más módot kellene keresni és találni, minthogy a jelen állapot már sokáig fenn nem tartható. (Helyeslés.) Herman Ottó t. képviselő ur mindenekelőtt panaszkodik a felett, hogy az általa contemplált, az általa támogatott eszmék létesítésére nincsen elegendő pénzünk. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ha a különféle terveket, a különféle eszméket mind egyszerre akarnók keresztülvinni, akkor természetesen nem lenne elég pénzünk soha; hanem lesz, ha a helyes egymásutánt követjük, ha mindezeket az általam mindig kellően méltatott különféle eszméket sorban léptetjük életbe, ugy, a mint azt a sürgősség magával hozza. (Helyeslés jobb felől.) Például, hogy csak erre utaljak, épen most van keletkezőben — a költségvetésben magában van letéve alapja — az iparművészeti palotának felállítása. Ez tehát megint egy lépés előre; megint teremtünk oly intézményt, a melyet eddig nélkülöztünk. A mi a múzeumi segédőrök fizetését illeti, elhiheti nekem a t. képviselő ur, hogy én is igen restellem, hogy azok fizetése felemelésének