Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-420

214 420. országos ülés novemt>er 29-én, s«>ml>aton. 1890. jes készséggel elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Pulszky Károly! Pulszky Károly: T. ház! A előttem szó lőtt t. képviselőtársam beszédében sem a tételt meg nem támadta, sem a vallás- és közoktatásügyi minister urnak ugy a budgetben, mint jelentésében kifejtett álláspontjával szemben nem foglalt állást, sőt inkább a legmelegebb rokonszenvvel viseltetik nemcsak az intézmények, hanem azoknak most követett fejlesztési módja iránt is. Bezsédében nem is annyira a t. minister úrhoz s talán nem is magához a t. házhoz, hanem szélesebb körökhöz szól. Maga is jelezte, hogy a most szükségeseknek látszó intézkedésekre, a szükséges fejlesztésekre és költségekre kivánja előkészíteni a közvéleményt. Bár örömmel üdvözlöm e jóakaratát, melyet e fontos teendők iránt tanúsít, mégis kénytelen vagyok felszólalni, mert megvallom, hogyha azon álláspont, melyet e kérdésekben elfoglal, részletesen indokolva van ugyan a múzeum és orszá gos képtárnak megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésében, ez mégis azon bizottság tagjai csak egy részének nézetét tolmácsolja és nem hiszem, hogy teljesen méltányos volna, hogyha a t. képviselő ur e házban mind e bizottságnak, mind pedig a t. minister ur intentióinak egyedül hivatott előadója gyanánt állana a nagy közvélemény elé és a keresztülvitelnek épen csak azon egyik módusát proponálja, a melylyel szemben mindenesetre eléggé indokolt felszólalások történtek már a bizottságban, sőt a bizottság hatá rozataiban, illetőleg a minister ur elé megfontolás végett terjesztett véleményében egyszersmind kifejezésre is jutottak. Előttem szólt t. képviselő ur, a mint azt az enquétte néhány tagja szintén akarta, vissza akarja vezetni a múzeum jövő fejlődését az eredeti alapításra és az ebben látszólag kifejezett intentiókra. Hiszen kétségtelen dolog az, hogy a Széchenyi könyvtár alapításakor, mely a nemzeti múzeum első csiráját képezte, nem volt ott egyéb, mint egy könyvtár, a mely első sorban hungaricákból állott és egy ritkaság-gyűjtemény, mely azon részeiben, melyeket mi most is coosiderálunk és tekintetbe veszünk, Magyarországra vonatkozó dolgokból állott, de volt abban sok olyan is, a mi nem Magyarországra vonatkozott, az akkori fogalmak szerint érdekes volt ugyan, most azonban, mint oly ritkaság, mely semmiféle tudományos becscsel nem bir, nem képezi többé nyilvános intézetek kiegészítő részét. A t. képviselő ur ez okoskodást követve, arra az eredményre concludál — nem akarom e kérdés fejtegetésével a t. ház figyelmét hoszszasabban fárasztani — hogy természetrajzi gyűjtemények a nemzeti múzeumból kizárandók, külön intézetté alakítandók s külön helyiségbe teendők volnának, mig a Magyarországra vonatkozó dolgok— mint ő mondja, de én azt hiszem helyesebben lehetne ugy meghatározni, hogy historicus érdekű tárgyak — gyűjteményei a nemzeti múzeumban maradhatnának. Arra kell figyelmeztetnem, hogy talán messze mennénk azt állítva, hogy a természetrajzi gyűjteményekben foglalt tárgyak nem volnának épen annyira magyar érdekűek s nem tartoznának épen oly szorosan a Magyarországgal foglalkozó tudományra, mint akár a régiség-, kép- vagy könyvtár vagy a múzeumnak bármely más osztálya. Thaly Kálmán: De azok az egyptomi növények nem tartoznak ide! Pulszky Károly: . • . mert annak a zoológiai, botanicai és ásványtani gyűjteménynek legfontosabb érdeme abban van, hogy ezekből Magyarország flóráját, faunáját és minerologiáját ismerjük meg. És hí azon emlékek, melyek őseink culttrráját tüntetik fel és őseink szellemi munkálkodásáról tanúskodnak, Magyarországra nézve nagy fontosságúak, ugy azt hiszem, ép oly fontosak e szempontból azon tárgyak és gyűjtemények, a melyek Magyarország természetrajzával ismertetnek meg. így tekintve tehát a kérdést, egyáltalán nem lehet oda concludálnunk, hogy e gyűjtemények kevésbé t irtózhatnak a nemzeti múzeum keretébe, mint az úgynevezett historicus osztályok. Egészen máskép alakul a kérdés, ha azt kérdem, hogy a nemzeti múzeumnál mik a bajok és mely osztályok azok, a melyeket legkönynyebben és leghelyesebben lehet külön csoportosítani ? És itt tökéletesen egyetértek t. előttem szólottál abban, hogy a természetrajzi gyűjtemények csoportja olyan, a mely természeténél fogva és azért, mert három nagy osztályra, sőt négyre is oszlik, melyek egy közös tudományos systema szerint construálható nagy intézetté egybefoglalhatok. De mielőtt ennek a keresztülviteléhez, a mely kétségkívül lényeges költségekbe fog kerülni, fognánk, considerálandó az, vájjon ez egyrészt *a fővárosi viszonyoknak, másrészt a nemzeti múzeum viszonyainak is megfeleíőleg teljesen megoldható-e s hogy a többi intézetek hiányai s a nagyközönség szükségén is lényegesen van-e az által segítve és itt bátorkodom ismételni azt, a mit erre nézve tavaly mondtam. Tudniillik, hogy nyilvános gyűjteményeinknek nem az a legnagyobb hiánya, tudományos fejlődésünknek nem az a legnagyobb akadálya, hogy nincs külön képtárépületünk, külön képzőművészeti történeti gyűjteményünk; sem az, hogy nincs külön természetrajzi tárunk, bár a nemzeti múzeum gyűjteménye mellett még van Budapesten egy másik nyilvános természet-