Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-420
212 420. orsí/igos ülés november 39-én,seomfeaten. 18W. szabályzat szerint a nemzeti művelődés feltárás;!. A Széchenyi-könyvtár a hozzácsatolt kézirat- és okmánytárral egyetemben országos jelleggel bir, vagyis mig az akadémiai és az egyetemi könyvtár általános tudományos jellegüknél fogva a külföldi tudományos művekre is tekintettel vannak, addig a nemzeti múzeum könyvtárának jellege nemzeti s feladata kiválókig a hungarkákat vagyis a Magyarország területére, népességére, művelődésére, a magyar fajra és az országra vonatkozó iratok, okmányok és könyvek gyűjteményét magában foglalni. Ez áll a régiségtárra is. Vannak ugyanott praehistorieus tárgyak és római régiségek is • de ezek mind olya nok, a melyek Magyarország területén találtattak. A múzeumi képtárban — nem az akadémiában elhelyezett országos képtárt értem — szintén magyar művészektől származó festmények lévén elhelyezve, ez is nemzeti jelleggel bir. A történelmi képcsarnok, mely most még külön van elhelyezve, a melynek idevaló áthelyezése igen czélszertí volna, határozottan nemzeti jellegű. Pontos számítás tétetvén, hogy a nemzeti múzeum belterületén mennyi kiállítandó tárgy van s hogy jelenleg mennyi fér el, azon ered menyre jöttünk, hogy ha a nemzeti múzeumban, a földszinti helyiségeknek továbbra is lakások és irodák czéljaira való meghagyása mellett, a könyvtár, mely már most is nagyon szűken van, kellő olvasóteremmel, dolgozó szobával elláttatik, ha a régiségtár kiegészítve a fegyvermnzeummal, a mire nagy szükség van s a mit már meg is kezdtek, meghagyatik ; továbbá, ha ide csatoltatnék mintegy átmenetül a történeti képtár, mely a fegyveres eostumös régi magyar vitézeket, ütközeteket stb. ábrázoló képeket ölelné fel s a mely a régiségtárból átmenetet képezne a művészet körébe, a mennyiben vannak festmények, melyek csak régészeti, de vannak olyanok is, melyek művészeti értékűek; innen átmenve a Ilik emeletet elfoglalná ez és az a képtár, mely most a múzeumban van, akkor a nemzeti múzeum mostani terjedelmében csakis e nemzeti jellegű tárlatokkal lenne betöltve, a képtárt is ide értve addig, mig boldogabb időkben nagy képtári palotát lehetne építem, hol ezt az akadémiában elhelyezett országos képtárral együtt lehetne elhelyezni. Ez azonban messze idő kérdése : 50 év, vagy még ennél is több kell erre, minél fogva erről bővebben szólani nem akarok. Szóval, ha ez történnék, akkor a nemzeti múzeum vissza adatnék annak, a mivé eredetileg eontempláltatott, tudniillik kizárólagos nemzeti múzeumnak, a hol össze lennének gyűjtve mindazon tárgyak, melyek kizárólag Magyarországra, ennek művészetére, régészetére, múltjára, stb. vonatkoznak. Ha e mellett a jelenlegi heterogén tárlatok, úgymint az ásványtani, az állattani és a növénytani gyűjtemény, a mely maga sem állítható ki, kivált ha a Haynald-féle igen gazdag herbárium odajut, továbbá az aefnographiai gyűjtemény, külön választatnának és mint természetrajzi múzeum, a melyben nem a magyar, hanem az általános tudományos alapot képező tárlatok külön épületben helyeztetnének el: akkor, azt hiszem, mindkét gyűjtemény csoportnak egyöntetűbb lenne a jellege, mert alig találni Európa művelt államaiban oly muzeumot, melyben mindezen különféle tárgyak együtt lennének, sőt inkább szakok szerint szoktak szétosztva lenni. Mikor tehát oly szűken vagyunk, hogy ezen tárlatok, melyek eredetileg voltak ide rendelve, nem fejleszthetők és a tér hiánya miatt a tárgyak kinem állíthatók s mikor a természetrajzi tárgyakkal ugyanígy vagyunk, a legezélszertíbb volna a jelenlegi gyűjteményeket két csoportra szétválasztani, hogy mindenik a maga terén fejlődhessék s az illető érdeklődök, kik az egyik, vagy másik csoportot akarják látogatni, külön szemlélhessék azokat. Tudom, t. ház, hogy egy új természetrajzi múzeumi palota emelése pénzbe kerül, azonban számoljunk e kérdéssel. Azt hiszem, nem kerülne ez nagyon sokba. Először Budapest főváros áldozatkészségét ily tárlatok felállítására ismerem, tanúskodik erről maga a tudományos akadémia, mint a melynek palotájához a telket dús bőkezűséggel a főváros ajándékozta. A fővárosnak továbbá érdekében áll, hogy nevezetességei folyvást új gyűjteményekkel gya Tapodjanak, minthogy ezek az idegenek ide özönlését, vagy az ide érkezők hosszabb itt tartózkodását vonják magok után. A fővárosnak tehát igen jól felfogott érdeke az, hogy telek adományozása által a megfelelő helyeu ezen óhajtást előmozdítani iparkodjék és üdvözlöm a t. minister urat azért, hogy az enquéte két irányú felterjesztése közül ez utóbbi álláspontot vélte jónak elfogadni, tudniillik, hogy igy ketté választassák az intézet és lehetőleg új természetrajzi múzeum építésének, a mely egyelőre az ethnographiai tárgyakat is magában foglalná, előmunkálatai kezdessenek meg. És ha tekintjük, t. ház, mtíintézeteink látogatottságát; ha figyelemmel kisérjük, hogy minő és mekkora közönség látogatja — hála istennek — a muzeumot: akkor e dolgokkal, ha a magyar culturának igaz barátai vagyunk,'valami sokáig késlekedni nem szabad. Jellemzésül hozom fel a következő esetet. Csak legközelebb történt velem, hogy külföldön, olasz ég alatt, a^tárlatok"^és ^gyűjtemények tanulmányozása végett utazván, egy hasonló czéllal utazó poseni igen müveit nagy birtokossal ismerkedtem meg, a kivel azután egész szenvedélylyel együtt látogattuk meg Olaszország mügyüjteményeit.
