Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-419
igg 419. országos ülés november 28-án, pénteken. 1890. hatták magukat az iskolákra való felilgyelésbe. Kérjen tebát a minister ur ez iránt a tanfelügyelőktől javaslatot. Mert csak akkor, ha a felekezeti iskolák anyagi ügyei is rendezve lesznek, fogja a minister ur beválthatni azt az igéretét, hogy ő ezután az állami segélyezést az állami és községi iskolák mellett ki fogja terjeszteni a felekezeti iskolákra is. (Helyeslés a baloldalon.) Végül még csak egyet. A t. minister ur igen sokat tett már népnevelésünk előmozdítására. Köszönettel és hálával tartozom neki, hogy minden jóakaratú figyelmeztetést, mely szakembertől jő, fontolóra vesz s nevelésünket inten sive is fejleszteni iparkodik, de én ezen intenaiv nevelés nyomát alig veszem észre és pedig azért, mert a t. minister ur nem rendelkezik a szükséges anyagi erővel, a pénzzel. Bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni, hogy a földmívelésügyi minister ur talál módot arra, ha esetleg egy ménló beszerzésére 2 — 6 ezer forint kell, (Egy hang jobbfelől: Több is!) míglen egy gyermeknek köznevelésére mai nap csak 7 frt 66 krt tud a magyar állam áldozni. Hogy ha igy maradnak az állapotok, akkor az intensiv nevelés hangoztatását hallani fogjuk a jövőben is, de az de facta nem fog éíetbelépni. En teljesen méltánylom a t. minister ur legkisebb intézkedését és tervét, mely a népnevelés érdekében történik és a jövőben történni fog; de egy körülmény nem kellemesen érintett és itt megint egy szerencsétlen rendeletre akarok reííectálni. (Halljuk' Halljuk!) Ez évben közölt a minister ur egy rendeletet, melynek alapján oda utasítja az állami és községi iskolai tanítókat, hogy sem pedagógiai, sem politikai lapot nem szerkeszthetnek, hogy ha csak ő tőle felhatalmazást nem nyernek. Ezen rendelete fel háborodást szült. Igen sokan fordultak akkor hozzám a tanítók közül, hogy ezen rendeletet interpellatio tárgyává tegyem, de én bevártam a jelenlegi alkalmat és most tiszteletteljesen kérdem a t. minister urat, hogy tulajdonképen mi volt szándéka, midőn ezen rendeletet közrebocsátotta és miért akarta azt a nagy ambitiót, a mely legjobban lelkesíti a tanítói kart, hogy a szellemi productio terére lépjen, gondolatait értékesítse, korlátozni és ezen korlátozás által azt a szellemi szabadságot, mely minden téren, még a felekezeti téren is nyitva áll — mert a felekezetek idáig ily rendelettel nem boldogították a tanítókat — megszorítani? Mondhatjuk, hogy e tekintetben a felekezeti felfogás liberálisabb, mint az állami felfogás. Én kérem a t. minister urat, legyen szíves nyilatkozni, mi vezérelte abban, hogy a tanítók hatáskörét szellemi téren megszorítsa, de másrészt még arra is kérem, ne csináljon oly nagy titkot abból a nyugdíj törvény-revisióból, melylyel a ministeriumban már foglalkoznak és lépjen fel e revisio scelettejével a ház elé, úgy, a mint például Szilágyi Dezső minister ur szives volt e napokban nyíltan fellépni és előadni a reformjainak vázlatát. Az érdeklődés országos; a tanítói kar a legjobbat várja a minister úrtól; ennek adok kifejezést magam is, de legalább két pontban legyen szives nyilatkozni. Először mikor számíthatnak arra a nyugdíjra a tanítók, milyen korban és körülbelül mennyi lesz az a nyugdíj, másodszor ki fog-e terjedni a tanítókra is oly arányban, azok özvegyeire és árváira is, mert ugy tudom, hogy a nyugdíjalap ma 6 millió értéket képvisel és igy könynyíí lesz ezt a kérdést igazságos módon megoldani, de igen sokan, mint azt a hozzám benyújtott jegyzőkönyvi kivonatokból látom, attól tartanak, hogy az özvegyek nem kapnak illő nyugdíjat, másrészt meg attól félnek, hogy a városi tanítók nyugdíja nem lesz arányban a falusi tanítók nyugdíjával. Ezeket jelezve, kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom és szívesen csatlakozom Kiss Albert t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslések balfelől.) Dárdai Sándor jegyző: Hagara victoi! Hagara Vietor: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Nem lett volna okom felszólalni a mai ülésen, ha Kiss Albert t. képviselőtársam egy határozati javaslatot, melynek lényegével különben teljesen egyetértek, be nem terjeszt. T. képviselőtársam talán emlékezni fog arra, hogy két évvel ezelőtt mindketten egyöntetűen szólaltunk fel itt a házban és kértük a közoktatásügyi minister urat, miszerint hasson oda, hogy a felekezeti népiskolák tanítóinak fizetése bármi utón s módon, esetleg a népoktatásiigyi törvény revisiója és egyes intézkedéseinek mó dosítása mellett is azon törvényes 300 frtnyi minimumra emeltessék fel, melyről én is és azt hiszem a ház minden tagja azon véleményben van, hogy ennél kevesebből egy néptanító meg nem élhet. Lényegileg véve tehát Kiss Albert t. képviselőtársam indítványával, illetve határozati javaslatával tökéletesen egyetértek; sőt a mint említeni bátor voltam, e tekintetben óhajtásomat itt e házban már kifejeztem. Ha azonban egyrészről a határozati javaslatot, mint egy actualis, naphoz kötött indítványt tekintem, másrészről pedig figyelembe veszem azon nyilatkozatokat, melyeket a t. közoktatásügyi minister ur részint jelentésében érintve, részint a közoktatásügyi bizottságban élénken kifejezve tett, megnyugtatva érzem magam az iránt, hogy hazánk népoktatásügye oly kezekbe van letéve, mely a kedvező alkalom megérkeztével óhajtásunkat teljesítem el nem
