Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-419
188 *!'• országos ülés november 28-án, pénteken. 1890. jelenség, melyre rámutatott, hogy tudniillik az osztályzatok kevésbé jók. mint a múltban, különféle okokból ered; de legnagyobb oka az, hogy a tanárok nagyobb szigorral járnak el most, mint azelőtt és azt hiszem, ez megfelel a kitűzött czélnak. (Helyeslés.) Nagyobb szigorral járnak el minden tantárgyra, tehát a németre nézve is, de nem különös szigorral. A mi p dig a magyar nyelv tanítását illeti, meg lehet győződve a r. képviselő ur, valamint az egész t. ház, hogy minden módon, mely rendelkezé semre áll, oda hatok, hogy a magyar nyelv mindenütt kellőképen tanittassék. Mert bár sokféle tantárgyra van .szükség, hogy a tanulók kellő műveltséget szerezzenek, mindenek előtt megfelelően magyarul kell tudniok. (Élénk helyeslés.) Még csak azt jegyzem meg, hogy a t. képviselő ur által említett adatok teljesen megbízhatók, minthogy az általam kiküldött ministeri biztosok szerezték be és agy állíttattak össze a jelentés számára. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! A minap azt olvastak a lapokban, hogy a t. minister ur országos tornaversenyeket akar szervezni. Ez kétségtelenül az ifjúság testi erejének és ügyességének kifejlesztésére fog hatni. Midőn a t. minister urat ezen eszméért üdvözlöm, becses figyelmét ugyanazon eszmének egy másifc irányban való érvényesítésére is felhívom. Francziaországban, legalább, a mig ott laktam, az összes párisi, valamint a környékbeli gymnasiumok felső osztályainak legkitűnőbb tanulói a tanév végével Parisban külön versenyre bocsáttattak a tudományok főbb szakaiból, nevezetesen az irodalomból, a történetből és a mathematikából. Azok, kik a versenyen győztesek voltak, egy e végre rendezett ünnepélyen külön megkoszorúzhattak, mely ünnepély vagy a minister, vagy a minister helyettesének elnöklete alatt folyt le ; a győztesek nevei köztudomásra jutottak és azonkívül a felsőbb iskolákban ösztöndíjakkal láttattak el. Nem tudom, hogy ezen gyakorlat most is foly-e Franeziaországban, de azt gondolom, hogy nem hagytak fel vele, miután ez a nemes ambitio, a nemes vetélkedés felköltésére igen alkalmas eszköznek bizonyult, a melyet szorosan meg kell különböztetni a beteges hiúság felköltésétől. Azt kérdezem tehát a t. minister úrtól: nem lenne-e hajlandó hasonló intézkedést tenni nálunk, egyelőre talán a főváros gymnasiumaiban azokkal az ifjakkalj kik az érettségi vizsgát a legjobb sikerrel tették le, azután pedig az országot külön kerületekre osztva fel, ugy, hogy a legkitűnőbb gymnasiumi ifjaknak mód és alkalom nyujtassék, hogy a maguk képességét nyilvánosan verseny utján kitüntessék. Azt gondolom, ez nem is kerülne költségbe, vagy legalább nagy költségbe semmi esetre sem, mert nem kételkedem azon, hogy a kereskedelmi minister ur azoknak az ifjaknak a vasutakon ingyen szállítást engedélyezne, azon városok pedig, hol ezen versenyvizsgák tartatnának, bizonyosan szívesen gondoskodnának egy pár napra azon ifjak elszállásolásáról és ellátásáról. Ha ezután a vizsga befejeztével a legkitűnőbb ifjak azon kitüntetésben részesülnének, hogy neveik a minister ur tudomására hozatván, a minister ur őket a felsőbb iskolákban mindjárt kezdettől fvgva — mert most csak a második esztendőben nyerhetik el az Ösztöndíjat — ösztöndíjakban részesítené, ez azt gondolom, a mi ifjainknak tudományos versenyzésére és további fejlesztésére igen jótékony hatással lenne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Csáky Albin, vallás- és köz oktatásügyi minister: T. ház! A t. képviselő ur által felvetett kérdésre röviden azt válaszolhatom, hogy nem ismerem azt az intézményt, melyre a t. képviselő ur czélzott és hogy ennélfogva mindenek előtt meg kell azzal ismerkednem, hogy megállapíthassam, vájjon viszonyaink közt alkalmazható-e: igen, vagy nem ? Annyi bizonyos, hogy a versenyszellemnek ébresztése mindenesetre csak jó hatással lehet és ha ezen eszme, melyet a t. képviselő ur felvetett,nálunk meghonosítható, én azt igen czélszerünek tartanám nálunk is. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Benedek Elek! Benedek Elek: T. ház! Én a felekezeti gymnasiumok segélyezésénél iratkoztam fel és akkor mondhatnám el felszólalásomat, mikor ezek kerülnek szőnyegre; azonban általánosságban a középiskolák czíménél is szólhatok. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Én a csurgói református gymnasium ügyében szólalok fel. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a gymnasiunmak 1886-ban az akkori minister megígérte a 8000 frtnyi évi segélyt s addig, mig a törvényhozás ezt jóváhagyta, ki is utalványozta az évi segélynek felét 4000 forintot. 1889-ben ez a szerződés a ministerium és egyházközség közt megköttetett s azt a convent jóvá is hagyta. Mindennek daczára, a mint magán utón értesülök, a csurgói gymnasium részére 1891-re is csak 4000 frtnyi segélyösszeg van előirányozva. Ez a gymnasium, a mint értesültem, e miatt a legsiralmasabb!) helyzetben*] van; két tanár már ott hagyta az iskolát, miután kellőleg nem fizettetik s így természetes, hogy ez a tanítás kellő sikerét nagyban hátráltatja. Nem tudom, hogy a t. minister urnak, vagy nekem van-e igazam. Tény azonban az, hogy a csurgói gymnasium részére csak 4000 írt van előirányozva s ezért kérdem a t. minister urat, szíveskedjék
