Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-419
Jgf 419. országos ülés november 28 án, pénteken. 1890 tozott pedig azért, mert ha valaha érdekében állott volna a t. cultusminister urnak kitérni a közoktaiásügyi vita elől, akkor ép ebben az esztendőben lett volna legkevésbbé az az érdeke. (ügy van!) Hiszen, t. ház, én mint ellenzéki ember, nem kénytelenségből, de egész őszintén oly nagy mértékű javulást constatálok a közoktatásügy terén, hogy valóban lehetetlenségnek tartom azt, hogy a közoktatásügyi minister urnak érdekében állott volna kitérni e vita elől. (Helyeslés.) De hát, t. ház, én nem akarok senkinek szemrehányásokat tenni. Vége az elkeresztelési vitának és végre elmondhatom, hogy magunk közt vagyunk. (Igaz! balfelől.) Hogyha nézem t. képviselőtársaimnak csekély számát, még talán azt is mondhatnám minden nagyítás nélkül, hogy négy szem közt vagyunk. (Derültség.) Beszéljünk tehát négy szem közt a közoktatásügynek siralmas állapotáról. (Halljuk! Halljuk!) Ha talán lesznek t. képviselőtársaim közül, a kik figyelmükre méltatták azt a beszédet, melyet én az elkeresztelési vitában elmondottam, vehették észre, hogy a nagy viharban kidobtam hajómból mindazt, a mit kénytelen voltam kidobni s már akkor kijelentettem, hogy azokat a dolgokat, a melyeket el nem mondhattam az elkeresztelési vitának izgalmai közepette, most íogorn elmondani. (Halljuk!) Itt van mindjárt egy e rész: a közoktatásügyi tanács. Elismeréssel kell illetnem n, cultusminister urat, a ki reformálta az országos közoktatásügyi tanácsot, azt a tanácsot, a mely annyi, oly sok és oly méltó panaszra adott okot. Hogy mennyire fog beválni ez a reformált közoktatási tanács, én azt ma nem mondhatom meg, meg fogja fejteni a közeljövő. Én a képviselőházban eddig elmondott beszédeimben a közoktatásügyi tanácscsal tulajdonképen egy szempontból foglalkoztam, a tankönyvek szempontjából ég én ezután is csak ebből a szempontból fogok foglalkozni igen röviden. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a közoktatásügyi tanács a tankönyvek bírálása tekintetében ezután sem fogja elérni azt az eredményt, melyet mindnyájan kívánatosnak tartunk, arról meg vagyok győződve s nem is fogja elérni mindaddig, a mig el nem fogad egy elvi álláspontot, a melyet én azonnal ki fogok fejteni. T. ház! Azok, a kik szülők — nem kell, hogy tanitók legyenek — de a kik szülők, a kiknek gyermekeik vannak, iskolába járó gyermekeik, csak azok tudnák megmondani, hogy milyen rettenetes a tankönyvek áradata. (Igás! Ugy van! halfelöl.) Ez az áradat elkeseríti a jobb módú szülőket és lehetetetlenné teszi a szegény szőlőknek gyermekeik iskoláztatását. Lehetetlen, hogy e kérdés elől kitérjünk és lehetetlen, hogy e kérdést megoldatni ne segítsünk. Hogyan lehet? Mi a tankönyvek bírálatában a legnagyobb baj? (Halljuk!) Az, hogy a közoktatásügyi tanács nemcsak azokat a könyveket dobja ki, a melyeket ő rosszaknak tart, vagy jobban mondva, a közoktatásügyi tanács csak azokat a könyveket dobja ki, a melyeket teljesen rosszaknak tart, de nem dobja ki azokat, a melyeket jóknak tart. Mindjárt megmagyarázom magamat. Ha egy szakmából van két-három, esetleg négy tankönyv, a melyek el vannak fogadva, a melyeket a minister ur engedélyezett és akkor jön egy tankönyvíró és ír egy ötödik tankönyvet, a mely hajszállal sem jobb a meglevő tankönyveknél, de mert jó, de mert a tantervnek megfelel, ezt a közoktatásügyi tanács elfogadja. Az én véleményem az, hogyha egy szakmában már megvan négy öt tankönyv, vagy mondjuk, egyetlen egy tankönyv és az jó, csak abban az esetben van megokolva második tankönyv elfogadása, ha az minden tekintetben felette áll a létező tankönyveknek és iíry meg van okolva az, hogy a szülőktől újabbújabb áldozatokat kívánhassunk. (Ugy van! balfelől.) Ha igy fogja fel a közoktatásügyi tanács a maga feladatát, remélem, hogy ebben a tekin tétben is sikerülni fog működése és mindnyájunk megelégedésére lesz. (Helyeslés balfelől.) T, ház! Az úgynevezett közoktatásügyi vitánál megemlékeztem már az állami olvasókönyvről, a melyet két esztendővel ezelőtt hevesen megtámadtam s melyet, mint a ministeri jelentésben is olvasom, a minister ur kiadott javításra Zólyommegye tanfelügyelőjének. Hát én, t. képviselőház, a megjelent két kötetet elejétől végig elolvastam, mert annak idején nyilatkoztam, még pedig igen kedvezőtlenül nyilatkoztam egy általam személyesen nem ismert embernek a munkájáról, kötelességemnek ismerem nyilatkozni arról a munkáról is, a mely egy jó barátomnak a munkája. Kijelentettem már azt is, hogy én ezt a könyvet sem jobbnak, sem rosszabbnak nem tartom, mint a meglevő olvasókönyveket, melyeket magán-kiadók juttatnak forgalomba ministeri jóváhagyás alatt és mert sem nem jobb, sem nem rosszabb, nem is találom méltónak az államhoz. Hogy ez a könyv sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint a még létező olvasókönyvek, ennek nem a szerkesztő az oka, hanem okai aaok a gyarló eszközök, melyek az ő rendelkezésére állanak — nyilván úgy kell lenni — a minister ur sem oka annak, hogyha nem tudja megoldani azokat a nagy nemzeti feladatokat, melyek előtte állanak, hiányozván hozzá a szükséges eszköz. Megígértem, t. ház, az általános vitában, hogy el fogom mondani a magam szerény véleményét arról, hogy mit tartok én mintaszerű olvasókönyvnek, (Halljuk!) tehát most elmondom.
