Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-411

411, országos ölés november 19-én, szerdán. 1890. :

;Í szülők követhetik el, a lelkész csupán hivatalos kötelességet teljesít e részben. A szülő határozza meg, hogy gyermeke milyen vallású legyen s elviszi azon lelkészhez, melyet szabadon választ, a lelkész, bármily felekezethez tartozzék is, nem tagadhatja meg a keresztelést a gyermektől és most előáll a t. minister ur és nem az igazi bűnöst, tudniillik a szülőt akarja üldözni, hanem odaállítja a papot, a ki tisztán hivatalos kötelességét teljesíti, midőn e funetiót végzi. A t. minister ur rendeletét azzal is indokolja, hogy neki annak kibocsátásához az 1879. évi XL. törvény alapján joga volt. Én elismerem, magam is állítom, hogy a vonatkozó törvény első szakasza a rendőri fogalom alatt nem tisztán a speciális rendészetet érti és állítom továbbá azt, hogy törvényhozásunk a rendészetnek ezen ügykörén kivül ismer még gát-, mező-, közegészségügyi, folyam-, erdő-, vadászati, pénzügyi, sőt — ha szabad magam ugy kifejeznem — a vasúti és hajózási forgalom tekintetében ismeri még az úgynevezett forgalmi rendőrséget is. De, t. ház. én ismerek a vallás és a vallás szabad gyakor lata elleni kihágásokat, melyeket a törvény annak nyilvánít, de a rendőriség fogalmát bármi tágan értelmezzem is, vallásügyi rendészetet — a rendészetnek e különös és gyűlölt faját — (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon) nem ismerem annak azon jogát, hogy a mai korszakban a lelkiismeret-szabadságát bárminő ezímen is a t. minister ur policialia felügyelet alá helyezze. A t. minister ur másként is meggyőződhetett volna arról, hogy a vonatkozó törvény í. §-a alapján ily rendeleti jogot nem gyakorolhat. Ugyanezen törvény 53. §-a, a midőn vallásügyekben kihágást statuált, minden törvényhozó előtt és felfogása szerint világosan kijelentette amaz akaratát, hogy „ily intézkedés jogát nemcsak nem engedem át a kormány rendelkezésének, hanem saját magamnak akarom fer.tartani. Mert ez törvény és hogyha törvény, az 1868 : LM. t.-czikknek csak annyi sanctiót látott jónak adni, a mennyit ott adott, akkor ebbeli fogyatkozását nem áll jogában a minister urnak rendeleti utón pótolni és ez által világosan kijelentette amaz akaratát, hogy e téren kihágást nem akar ismerni és az államkormányt eltiltotta attól, hogy e tekintetben még más kihágásokat is statuáljon. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) De, t. ház, tovább megyek. A t. minister ur említett rendelete más irányban is megsérti alaptörvényeinket. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbalon.) A t. minister ur tudni fogja, hogy a magyar büntető törvénykönyveket életbeléptető törvény a kihágások tekintetében törvény erejével rendelkezett a fölött, hogy mely kihágás, mely KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET. bíróság hatáskörébe tartozik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Ezen törvény a vallásügyi kihágásokat világosan a rendes bíróságokhoz utalja és a midőn a t. minister ur ugyancsak vallásügyekben alkotmányellenesen kihágást statuál (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és az általa constituált ezen kihágás egyenesen a közigazgatást hatáskörébe utalja: ugyanakkor összezavarja a közigazgatási és birói funetiót. Honnan merítette a jogot a t. minister ur, hogy az ország alaptörvényét, mely a közigazgatást a birói funetiótól teljesen és reménylem örökre elválasztotta, hogy azt most rendeleti úton összezavarja. (Élénk helyeslések a bal- és szélső baloldalon.) Vagy pedig az 1879. évi XL. t.-cz. 1. §-ában gyökerező joga ez a t. minister urnak? (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De a t. minister ur rendelete indokolásában tovább megy és kijelentette, hogy . az dogmatieus hitelvekbe sem ütközik és igy összeütközés állam és egyház között lehetetlen. En elismerem azt is, hogy tegnap e tekintetben az igen t. minister ur fényes sikerrel bizonyított is. Hivatkozott a püspökökre, a kik szerinte dogmaticus kifogást a rendelet ellen nem emeltek, tehát az alsó clerusnak igaza sincs, mikor az ellenkezőt állítja. Hát mi magyarországi katholicusok azon helyzetbe jutottunk, hogy a mi dogmaticus hitelveinket a magyar püspöki kar a kormány által hirdettesse nekünk itt a házban; (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) hát a magas püspöki kar nem ereszkedhetik le híveihez, lelkészeihez és nem világosíthat fel minket ott arról, hogy dogmaticus-e ez vagy nem? (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) En, t. ház, mindezek daczára kijelentem, hogy az én saját vallásom hitágazati tételeinek magyarázójaként nem a t. minister urat tekintem, annak közvetítésére őt jogosítottnak nem tartom, nemcsak, de veszélyesnek tartanám a magyar nemzetre, végzetes veszélynek, ha mi a törvényhozás kebelében dogmaticus tételeket fejtegethetnénk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) En tekintem illetékes magyarázóknak azon lelkészeket, a kiket a püspökök már régebben hatalmaztak fel arra, hogy nekünk e tételeket hirdessék, mint a t. minister urat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát arra vagyunk utalva, hogy mint a magyar püspöki kar helotái mi 8 millió magyar katholicus támogassuk a püspöki kart, a mely felettünk rendelkezik, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hatalmi súlyát óriásilag emeljük, hogy felettünk alkudozzon a kormánynyal és ezen hatalmi súlyt érvényesítse oly jogtalan érdekekben, melyeket a kormány és a magas püspöki kar helyeseknek tart ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a magas püspöki kar nem talál dogmaticus 2