Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-416
132 416. oraaAgos ülés november 25-én, kedden. 1800. tották összeütközőnek a katholicus hitelvekkel; következnék az, hogy püspöki karunkban akadnak olyanok, kikre a magyar Siierarehia vallási érdekeinek védelmezését, oltalmazását lelki nyugalommal bizni nem lehet. (Mozgás jóbbfelöl.) r Ámde, t. ház, én ezt nem hiszem és nem hihetem. De maga a t. minister ur sem hiszi, mert hiszen múltkori beszédében azt állította, hogy a püspöki karban egyetlen egy sem akadt, a ki őt e rendeletének kibocsátására buzdította s mert ezenkívül megelőzőleg azt mondotta, hogy egyik és másik scrupulisált is. Tehát az igen t. minister urat a püspöki kar tagjai közül egyetlen egy sem buzdította, mondjuk, hogy czélszerííségi szempontból nem és tegyük fel, hogy azok ;> scrupulusok dogmaticai természetűek voltak. Hát ha már az igen t, minister ur oly előzékeny volt — a miért fogadja hálás köszönetünket — hogy ebben a kérdésben mégis a püspöki karnak véleményét tudni akarta és ha az igen t. minister ur látta, hogy egyikmásik püspök scrupulisált, ugyan miért nem húzta kissé hosszabbra az ő előzékenységét mindaddig, mig a püspöki karban a meggyőződés egysége létrejött volna? (Helyeslés bal'felöl.) Mert ennek igen gyorsan létre kellett volna jönnie, a mint hogy létre is jött és az igen t. minister urnak még akkor is jogában és hatalmában állott volna ezt a rendeletet közrebocsátani, vagy ha tetszett volna., módosítani, vagy pedig egyszerűen a papírkosárba dobni. (Mozgás jobbról.) Csakhogy az igen t. minister ur nem őszintén fordult a püspöki karhoz. A minister ur, midőn a püspöki kar tanácsát kikérte, tulajdonképen a püspöki karral comoediát játszott és ezt maga a t. minister ur i« bevallotta. (Halijuk! Halljuk!) Az igen t. cultusminister ur minapi beszédében szórói-szóra ezeket mondotta (olvassa): „Elvégre iparkodtam az illetékes közegekkel, nemcsak a katholicusokkal, hanem természetesen más keresztény felekezetbeliekkel is e kérdést előre tisztába hozni", továbbá s mosíP> jön a java, hogy: „Nem tagadom, nem buzdított közülök egy sem, de erre nem is volt szükség; úgy is tudtam, mit szándékozom elérni", (ügy van! ügy van ! jobbfelől.) Ha a minister ur előre tudta, hogy mit szándékozik elérni, akkor egészen felesleges volt a püspöki kar tanácsát kikérnie. (Tetszés balfelől.) Es én a minister urnak ezen nyilatkozata és ezen eljárása után azt ajánlom az igen t. cultusminister urnak, hogy ha még egyszer azon helyzetbe jutna, hogy kénytelen lenne a püspöki kartól tanácsot kérni, akkor ne forduljon a püspökökhöz, hanem tessék fordulni au esztergomi basilika orgona-fujtatójához.] (Derültség balfelöl. Mozgás jobbfelől.) Az igen t. minister ur az ő rendeletével és legutóbbi beszédében kiadta nekünk, tudniillik a lelkészkedő papságnak és egyáltalán a római katholicus elerusnak az ultimátumot. Kimondja tudniillik, hogy ő az 1868. évi LIII. törvény czikk revisiójába bocsátkozni nem fog, azt nem kívánja és a február 26-iki rendeletet visszavonni semmiképen nem fogja és nem akarja. Engedje meg az igen tisztelt minister ur, hogy a római katholicus papság nevében, mely remélem, velem e tekintetben egyet ért, egyet kell értenie, én is ki mondjam most azt az ultimátumot és ez pedig az; hogy a római katholicus papság a február 26-iki rendeletnek engedelmeskedni nem fog, mert tiltja papi kötelessége, hogy annak engedelmeskedjék; másodszor, valamint eddig megkeresztelt minden vegyes házasságból született gyermeket, ugy ezentúl is meg fogja keresztelni és kivonatokat nem fog adni semmiféle más vallásfelekezettí lelkésznek. Hogy hova fog ez vezetni t. minister ur, azt én nem tudom előre megmondani, de azt az egyet tudom, t. ház, hogy az elfogulatlan történelem a mi dicséretünket hangoztatva fogja egyszer felemlíteni azt, hogy a parlamenti absolutismussal, a parlamenti párturalommal és épen azon párttal szemben, a mely magát Magyarországon liberálisnak hazudja... (Mozgás és nagy zaj. Felkiáltások : Rendre!) Elnök: A képviselő urat ezen kifejezéseért rendreutasítom! Kudlik János: a szülők isten adta természeti jogát, az igazi vallás- és lelkiismereti szabadságot a római katholicus alpapság védelmezte meg. A t. házban elhangzott az is, hogy az alsó clerus belső forradalmat szít, hogy forradalmár. Valóban, t. ház, a római katholicus papságra lealacsonyító és földig lealázó eljárás az, a melyet a ministerium néhány év óta a római katholicus papsággal szemben elkövet, valahányszor ő Felsége, dicsőségesen uralkodó királyunk eljön az országba, körutat tesz és valahányszor a római katholicus papság trónzsámolyához lép, hogy alattvalói hű hódolatát bemutassa, az államaatalom mindenkor oly szavakat ad a király szájába, a melyek bennünket vérig, a velőkig sértenek. Most pedig akad egy minister, t. ház, a ki á római katholicus papságot egyenesen rebellisnek nevezi. Mi akar ez lenni, t. ház?! Nem más, mint félrevezetése a fejedelemnek, ámítása a fejedelemnek a ministeri székből. S ezek után a t. minister ur még azt mondja, hogy nincs culturharcz és nem is lesz culturharcz. A minister ur nem jogosított
