Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-416

138 416. országos ülés november 25-én, kedden. 189Ö. újságírók iránt, hogy Fenyvessy Ferencz úrral szemben a keztyűt felvegyem. Előre kell bocsátanom, hogy én a „Magyar Állam"-mai .szoros összeköttetésben nem állok, értem az újságot, (Derültség.) De azt tudom, hogy ez az orgánum a főtisztelendő clerusnak ép ugy, mint az alpapságnak és már kiterjedőleg a katholicus híveknek is hivatalos orgánuma, sőt állíthatom, egynémelyik protestáns lelkésznek is láttam t asztalán. (Derültség.) Igaz, hogy a „Magyar Állam*-ban a katholicus hitdogmák szellőztetve vannak; az is igaz, hogy az elkeresztelések az ellentáborból tuczatszämra napvilágra hozatnak; az is igaz, hogy ily Fenyvessy Ferencz-féle emberek .... (Felkiáltások jóbbfelöl: Rendre !) Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy e házban Fenyvessy Ferencz képviselő ur van. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond.* Bocsánat, ha véletlenül tévedtem, de mindazonáltal hazafias tekintetben a „Magyar Állam"-on egy Budapesten megjelenő újság sem tud túllicitálni, (Derültség) mert annak alphája és ómegája, hogy a magyar állameszme az idők végéig fenmaradjon. Hogy egy újság, a mely mintegy 14.000 intelligens egyházfejedelinek és lelkészeknek szól, itt a magyar nemzet parlamentjében, a mely Szt. István birodalmának parlamentje, abban a parlamentben, a melyről még azt is mondja nemcsak a közszellem, hanem a törvény is — még a húszasokon is rajta volt — hogy ez országnak a Boldogságos Szt Szűz a védasszonya, oly módon megtámadtassék, mint Fenyvessy Ferencz képviselő ur beszédében, azt eltűrni nem lehet és azért azt a közigazság nevében ünnepélyesen visszautasítom. Pulszky Ghisztáv képviselő ur beszédével, a ki előttem szólott, tulaj donkép beszédem kez detén kellett volna foglalkoznom, de nem tehettem azért, nehogy kizökkenjek azon szokásomból, hogy mindenekelőtt a szőnyegen levő tárgyhoz szóljak; most azonban, a mennyiben meg tudtam érteni, engedje meg a t. ház, hogy egy-két kifejezésére reflcctáljak. Pulszky Gusztáv képviselő ur örömének adott kifejezést a fölött, hogy itt a felekezeti felszólalásoknál csak részben lehetett némi elkeseredést hallani. Ugy látszik, a t. képviselő ur nem természettudós. Ha észlelem, ha figyelmemre méltatom a t. képviselő ur hangulatát, az valóban a nyári nyomott levegőhöz hasonlít, a mikor az ember nem tudja, hogy tulajdonképen mi okozza azt, hogy kedélye levert és hangulata rossz. Még az ég madarai sem oly bájosan dalolnak, mint azelőtt; (De rültség) még a kertek virágai sem hintik illatukat, mint azelőtt. Egyszerre csak délután döíög, roppant vihar keletkezik, a fák meginognak, sok helyen ki is dőlnek és lesz nagy orkán, ugy, hogy midőn reggel a szegény gazda kimegy a mezőre és látja, hogy a jég mily pusztításokat tett, kétségbeesve felsóhajt: nagy Isten, hová lett a termésem. Ilyennek látszik nekem ez a mai képviselőház ama szerencsétlen kormányrendelet tárgyalásának egész folyama alatt, hogy tulajdonképen mi itt el vagyunk keseredve, félünk, remegünk, hogy a mi még ma nem látszik nagy bajnak, az a közel jövőben mindnyájunk nyugalmát, békéjét meglehet évtizedekre, meglehet száz évekre megsemmisíti. Én tehát lehetetlenné akarom azt tenni, hogy bekövetkezzék ez a vihar; lehetetlenné akarom tenni azt, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek belbékéje, nyugalma, együttmaradhatósága megszavaztassák. Azért foglalkozom tüzetesen ezzel a kérdéssel, azért kérem a t. minister urat, hogy vegye vissza azt a rendeletét, mely annyi millió embernek a nyugalmát teheti tönkre. Most még csak röviden a beadott határozati javaslatokra kell néhány észrevételt tennem. Szivák Imre t. képviselő ur határozati javaslata a vallástalan állapotot már előre megállapítja, mert ő már eíőre meghatalmazást ad a kormánynak arra, hogy állami anyakönyvvezetést hozzon be, mert ő már módot nyújt az államnak arra, hogy a kötelező polgári házasság iránt törvényjavaslatot tegyen le a ház asztalára. En megvallom, hogy küldőim máskép éreznek, gondolkoznak és tagadásba veszem, hogy Szivák Imre t. képviselő ur Csongrád város katholicus népének jogérzelmét tolmácsolta volna. En tehát eszel az általa beadott határozati javaslattal egyszerűen leszámoltam. Másképen áll azonban a dolog a 48-as és függetlenségi párt részéről beadott határozati javaslattal, a melynek szerzője az általam különben tudományosságánál fogva nagyon t. Irányi Dániel képviselő ur. Ez a határozati javaslat rosszaíja a ministeri rendeletet, mondván, hogy a törvényben nem leli megoldását; de azért elhagyja azt a clausulát, az volna pedig a ref rainje, hogy követelné a ministertol, hogy vegye vissza rendeletét. E helyett az anabaptistáknak, nazarenusoknak és tudom is én miféle újonnan keletkezhető sectáknak már ma akarja, törvényben biztosítani létét, életét. Helyeselje, a ki tudja; de mert én nem ismerem az anabaptisták hitczikkelyeit, a nasarenusokról pedig ugy tudom, hogy nem akarnak fegyvert viselni — én sem ragadok fegyvert, ha nem muszáj, de bizony felveszem azt, ha hazámat veszély fenyegeti — én tehát nem járulhatok ehhez a határozati javaslathoz. Megengedem, t. ház, hogy a jövő század vége felé, a midőn majd az eszmeharcz lép a népek véres csatáinak helyére, akkor még a nasarenus vallás is beilleszthető lesz ma-