Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-411
411. országos ülés november 19 én, Síerdán. 1890. 7 Akkor a tanügyet nagyon szivén viselő szakminister ur abba a helyzetbe juthat, hogy az intensiv fejlesztés munkáját kedve szerint intézheti. Akkor fontos helyen fekvő felekezeti iskolák közül is többet részesíthet teljes állami segélyben, mig most — a javadalom fogyatéka miatt — várakoztatni kell még olyan tanintézetet is, mely földrajzi fekvésénél és jó hagyományainál fogva a nemzeti szellem terjesztésében is nagy idők óta megbecsülhetlen szolgálatot teljesít, mert a legfelsőbb megyéknek hozzá csoportosan forduló ifjait a jó magyar nyelv beszélésére szoktatja. Ha, mint mondám, honunk jövőjét műveltségi kérdésnek tekintjük, gondunk legyen arra is, hogy a nemzeti műveltséget vezérlő tárcza a pénzügyi helyzet javulásával arányos javadalmazásban részesüljön. Abban a reményben, hogy jövőben már részesülni is fog, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Győrffy Gyula! Győrffy Gyula: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Előre látható volt és be is következett, hogy a közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalása a vita megszokott korlátain túl oly kérdéseket is fog felszínre hozni, melyekről azt hittük s azt kellett hinnünk, hogy azok azon csatatereken, a hol az emberiség jogegyenlősége s lelkiismereti szabadságáért patakonként öntötte a vért, örökre el vannak temetve. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Sajátságos, hogy e kérdéseket sírjukból épen az a kormány kelti életre, (Felkiáltások: A papok!) a mely nekünk a nemzeti állam kiépítését igéri s életre kelti akkor, midőn e nagy munka érdekében a nemzeti erő minden parányára van szüksége. (Élénk helyeslés szélső halfelöl.) A február 26-iki rendelet nemcsak nagy politikai hiba és tévedés, hanem a legfőbb mértékben alkotmánysérelem is. (Ugy van! a szélső báloldalon.) Midőn ennek bizonyítására vállalkozom, elismerem helyzetem nehéz voltát. A mélyen t. cultusminister ur tegnap az igazi államférfiú magaslatára emelkedve, e házban szokatlan és mindnyájunk által örömmel üdvözölt férfias nyíltsággal és oly erélylyel kelt rendelete védelmére, mely álláspontjának az igazság látszatát kölcsönzi. (Mozgás jobbfelol.) Es annak hatását még azok sem tagadhatják meg, kik, mint én is, álláspontja tarthatatlanságáról különben meg vannak győződve. (Halljuk! Halljuk!) De — és ebben van minden reményem — a legremekebb szónoki miinek is, ha nem az igazság védelmére szól, meg van az az alapgyöngéje, hogy érvelése ingatag és hibás, hogy ragyogásával pillanatra megtévesztheti az elméket, de a mate- I rialis igazságtól végkép eltántorítani nem képes. (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bizonyításom irányát teljesen a cultusminister ur érveléséhez fűzöm. És e tekintetben én is egészen mellőzöm ama kérdés vitatását, vájjon az 1868 : LTII. t.-cz. 12. §-a módosításának szüksége fenforog-e vagy sem? Vizsgálni fogom a kérdést csupán államjogi szempontból; csupán azon szempontból, mily komoly bajokat zúdított e rendeletével az ország nyakába? (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur tegnap azon körülményben, hogy az 1868 : LTII. törvényczikk 12. §-ának módosítása iránt a t. házhoz beadott kérvények a rendelet törvényességét nem támadják meg, érvet lát arra nézve is, hogy tehát rendelete törvényes. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a törvényesség kérdésének megítélésében teljesen közömbös a törvényhozásra nézve, hogy ki, mit tart jogsérelemnek és minek orvoslását kívánja. (Ugy van ! Ugy van! a szélső baloldalon.) De elfogadom azon elvet, melyet a t. minister ur felállított: hogy a fennálló törvények iránti engedelmességre mindenki köteles mindaddig, mig azok törvények. De valóban nem látom át, hogy a rendelet törvényessége és a minister álláspontjának megtarthatósága mellett mi bizonyítékot szolgáltat ez az elv? Mi bizonyítékot szolgáltat ez akkor, midőn e törvénytelen rendelet iránti engedelmességet is büntetés által már biztosította? A-t. minister ur megengedi, hogy itt mindjárt fölvessem azt a kérdést : van-e a kormánynak és a ministernek joga a törvény iránti oly engedelmességet is követelni, melyet a törvény perhorreskál ? A minister ugyanis rendelete törvényességét azzal a kötelességgel igazolja, melylyel ő a törvények, nevezetesen az Í868 : L1II t.-cz. végrehajtása iránt tartozik. Ebben a t. minister ur beismerte azt is, hogy rendelete kibocsátásakor nemcsak az anyakönyv vezetésének rendezése lebegett szeme előtt, hanem beavatkozni kívánt praeventiv úton a vegyes házasságokból született gyermekek vallásának megállapításába is. (Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) T. ház! A gyermek vallásának meghatározását — s ezt igen szépen fejtette ki tegnap irányi Dániel t, képviselőtársam — a világ minden civilisált állama, legyen az túlnyomórag katholicus jellegű avagy protestáns, föltétlenül a szülőknek tartja fenn. (Zajos helyeslés a szélső balon.) És én kérdezem, hogy ma, a tizenkilenczedik század utolsó évtizedében odaáílhat-e az államhatalom és a szülőktől vett eme jogot maga gyakorolhatja-e? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, maga az alaptörvény, melynek érdekében a t. cultusminister ur ezen rendeletét kibocsátotta, az államnak ezen beavatkozását