Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-416

416. orszägos ülés november 35-éo, kedden. 1890, 121 abban az időben, midőn a jelzett törvény meghozatott, a vegyes házasságokból született minden gyermekre vonatkozólag csak egy lehetett illetékes lelkész, tudniillik a katholicus. Akkor még a „sexus seium sequitur"-féle elv, azon elv, hogy vegyes házasságból született gyermek más mint katholicus vallásba neveltessék, törvényesen elismerve másutt, mint Erdélyben, nem volt. Itt tehát azt látjuk, hogy a t. képviselő ur oly törvényből, a mely azon időben állapíttatott meg, midőn még ezen vitás kérdések fel nem merülhettek, magyarázni akar oly vitás kérdést, a mely csak akkor keletkezhetett, midőn az 1844-iki és az 1868-iki törvényczikkek érvényre emelkedtek, mindenesetre oly n uie a törvénymagyarázatnak, a mely — talán Beőthy Ákos képviselő ur is el fogja ismerni — sokkal koczkázottabb és merészebb, mint bármi, a mit mi a rendelet törvényességének bizonyítására nézve itten felhoztunk. (Helyeslés jóbbfélöL) Egyébiránt, t. ház. azt hiszem, hogy a törvényesség kérdésének vitatása végre is másodrendű kérdés most, mert elismerték a ház túloldalán is, hogy a minister ur teljesen jóhiszemííleg és kötelessége helyes felfogása érdekében járt el, mikor a kérdéses remdeleíet kibocsátotta és az említett 1848. törvény értelmében senki feleletre őt nem akarta vonni, legfölebb a politikai czélszerűtlenséget demonstrálni. A fontos, a mi a jelen vitában a kérdés tárgyát képezte, kettő volt. Az egyik a végleges czélnak, az eszményi iránynak kitűzése, melyben haladni kell, a mi a teljes vallás egyenlőség felé kell, hogy vezessen; a mi kell hogy vezessen az állam és egyház oly separatiójára, a mely minden vallási kényszert absolute kizár, a mely minden lelkiismereti kényszer lehetőségét absolute megszünteti, de a mely az állam érdekeit az egyes polgárok ügyei szempontjából vagy ügyeinek polgári szempontjából feltétlenül biztosítja. Ez a végleges irány, ez az, a miben egyetértünk, A másik az egyes intézkedések, a melyek ezen szempontból foganatosítanotok. Az első intézkedés az, melyet a t. minister ur maga foganatosított, a mely ugyan meg nem oldotta végleg a kérdést, a mely nyitva hagyta a recriminatiók és súrlódások lehetőségének útját; de ezzel szemben bebizonyítottam, azt hiszem, hogyha más, vagyis azon úton jártunk volna, a melyet a t. túloldalon és az Irányi Dániel javaslatát pártolók elfogadtak, akkor sem szűnt volna meg a súrlódások és recriminatiók lehetősége. A további az, hogy mi történjék az esetben, hogyha a rendelet által teremtett állapot körén kivül új intézkedéseket kell foganatosítani. E tekintetben, t. ház, legyen szabad egyéni KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET. véleményemnek kifejezést adni; nem azért, mintha egyéni véleményemnek bármi külön fontosságot tulajdonítanék, hanem azért, mivel azt hiszem, hogy minden positiv eszme, a mely a vita körében felmerül, tényleg azon haszonnal és jelentőséggel bir, hogy a további megvitatása bizonyos cristalisationalis központot és alapot nyújthat. Szükséges, hogyha merőben egyházi téren, illetőleg az egyházi tényezők működése tekintetében hozott rendelkezésekkel czélt nem érünk, — pedig az élet mutatja, hogy nem érünk — oly intézkedésekei is foganatosítani, melyek az egyházi közegek kezéből ez ügyek kezelését kivévén, azokat az állami közegek kezébe rakják le. De ezen a téren sem szabad elhagynunk a históriai fejlődés folytonosságát és hogy ugy mondjam, a fokozatok részletes, de természetes változási rendszerét, azt a rendszert, mely lényegileg a szabadelvűségnek tulajdona és mely mindig biztosította az eredményt. Ha tehát szükséges az egyházi tényezők kezéből kiragadni a kezelési intézkedések egy részét azért, hogy az állam a polgárügyletek következményeit polgárai részére a lelkiismereti szabadság minden sérelme nélkül biztosítsa, akkor ez csakis oly mértékben eszközlendő, a meddig a lelkiismereti kérdésekkel való összeütközések elkerülése forog kérdésben. A végezel mindenesetre egyrészt a polgári anyakönyveknek teljes mértékben életbeléptetése, másrészt a házassági jog teljes körében biztosítása a polgári kívánalmaknak. Azt hiszem azonban és senki sem hisz mást, hogy ezt rögtönösen, minden közbelépő intézkedések nélkül, egyik napról a másikra valósítani nem lehet, mert itt a tevékenységnek oly terjedelmes köréről van szó, hogy ahhoz az államnak nagy apparátust kell teremtenie. Ily nagy apparátust létesíteni pedig, mint a minő az anyakönyvnek az állam kezébe való átvétele, a polgári házasságnak teljes mértékben behozatala, ugy intellectualis, mint pénzügyi szempontból az államra roppant terheket ró, roppant eröconcentratiót igényel. Hogy az államnak érdekében áll ezen állapotot elérni, az iránt nincs kétség, de mig ezt eléri, számos statión kell áthaladni és a legközelebbi állomás és intézkedés csakis az lehet, hogy mindazon esetekben, a melyekben valamely polgárnak ma még az egyház által feljegyzett vagy közvetített ügyletéből az állam és az egyház vagy a különböző felekezetek közt súrlódások, összeütközések keletkezhetnek, az illető ügyletet követlenül az állam közegeinek kezébe kell vennie. Ez annyit jelent, hogy az anyakönyvezést ugy a születésekre, mint a házasságokra vonatkozólag és a házasságkötést is, a mennyiben interconfessionalis kérdések forognak fenn, 16