Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

108 415. orszAuros ülés november 24-én, hétfőn 1890. veszély szükségképen vagy rendesen beálló leune, csak akkor volna jogos az ilyen ministeri rendelet kibocsátása. Tisztelt ház! Ezen veszély, igaz, nem szükséííképeni, de oly tömegesen fordul elő és annyiszor történt érte panasz, hogy a kormánynak igenis kötelessége volt ilyen praeventiv intézkedést alkalmazni. E házban még senki sem hivatkozott törvényre, e tekintetben pedig az 1844: III. törvényozikk azt mondja, hogy a ki 18-ik életkorát elérte, annak vallása többé szóba sem jöhet. Ha tehát, t. ház, egy gyermeket elkeresztelnek és annak anyakönyvi kivonatában a szülők vallása megemlítve nincsen s igy tehát az illetőnek törvény szerinti vallása ki nem tűnik, mi törtéuik akkor ? Az, t. ház, hogy 18 év titán egy ily világos törvényszegés büntetlen marad, egy oly törvénysértés, mely az egyéni és közérdeket mélyen sérti. Szükséges volt ily praeventive eljárni a kormánynak, mert ha ezt nem teszi, elévül az a jog, melynek alapján az illető lelkészt meg lehetne büntetni. Végső aggálya a t. képviselő urnak, hogy az anyakönyvek vezetője némileg állami hivatalnok lévén, furcsának tűnik föl, hogy az állam a maga hivatalos ténykedésével szemben saját közegeinek eljárásával és nem szabatos működésével szemben rendőri oltalmat nyújt. T. ház! Nekem e tekintetben egészen más a véleményem, mert én az anyakönyveket vezető lelkészeket absolute közhivatalnokoknak nem tartom. A törvény is csak bizonyos egetekben tartja annak őket és az anyakönyvek vezetői, ha nem közhivatalnokok, nem eshetnek és nem esnek az állam fegyelmi fóruma alá. Miért kell tehát sanctiót hozni ? Ha ezek a lelkészek igenis állami hivatalnokok lennének, talán a sanctio felesleges is lett volna, mert a ki megsérti a törvényt, az az államkormány rendes fegyelmi fóruma alá vonható, a lelkészek pedig nem tartoznak ezen fórum elé. Szükség van sanctióra, mert e nélkül ugy is kevés értéke van. (Helyeslés.) T, képviselőház! De nemcsak a ministeri rendelet törvényessége van megtámadva, hanem meg van támadva — nem tudom ugyan hány száz kérvénynyel, melyeket Komlóssy Ferencz t. képviselő ur adott be — az a törvény is, a mely — és ez nem phrasis — százados vallási küzdelemnek volt befejezője-, (Ugy van! jóbbfélöl) meg van támadva az a törvény, melyre azt hitte mindenki, hogy lehet alkalmazni azon kifejezést, melyet az 1791 : XII. törvény mond, hogy: „fine stabiliendae perpetuae harmoniac et unionis. * Mi történik most? Előállanak százakra menő kérvényekkel s a vallásszabadság és a szabadelvűség nevében, a szülők joga nevében kérik ezen fontos törvény megváltoztatását. (Halljuk! Halljuk!) Ma is hallottunk Beőthy Ákos képviselő úrtól egy kitűnő beszédet, melyben ő a szabadelvííséget oly csemetéhez hasonlította, melyből terebélyes ág nem fog kinőni soha. Hát, t. ház, nézzünk szemébe ezen szabadelvűségnek. Az igszi szabadelvtíség tehát az lenne, hogy arra a kisdedre, a kinek fogalma nincs a vallásról és saját magának létezéséről, ráoctroyáljunk egy vallá,st. Vájjon szabadelvűség volna-e ez? Hiszen akkor annak, a ki a szabadelvűséget theoriában képzeli, azt kellene kimondania, hogy addig, a mig valaki érett észszel nem bir, ne választhasson vallást magának, mert az igazi szabadelvűség az, hogy saját vallásáról mindenki maga intézkedjék. (Helyeslések a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, hogy én is hasonlattal éljek, a szobában, a hol lakom, szintén szükség van szabad levegőre, szükség van rá az élet fentartásához, az egészség fejlesztéséhez, stb.; de n<jm volna-e botor az, a ki e miatt szobája ablakát éjjel-nappal nyitva tartaná? És én eltekintve minden egyéb mellékkörülménytől, vájjon ha a szülékre bízatnék ezen jog, mikor határoznák el a szülők a gyermekek vallását: a házasság előtt, a házasság után stb ? Én csak három kérdést állítok fel azoknak, a kik a szülők jogát s e tekintetben szabad elhatározását hangoztatják. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés az, vájjon ha a törvényhozás belemenne a szülők ezen jogának megállapításába, nem jönne-e vissza a reservalisok ismert keserves vitája 1 (Helyeslések a bal- és szélső baloldalon.) A második kérdés az: szabadság volna-e az, ha a gyengébb fél az erősebb egyoldalii akaratának kiszolgáltattatnék? A harmadik kérdés— és erre helyezek fősúlyt — vájjon a szabadság védői beleegyeznének-e abba, hogy a szülők akkor, a mikor akarják, szabadon intézkedhessenek gyermekeik vallásáról, vagyis ha egyszer elhatározták, hogy minő vallásban neveltetik azokat, rá 3—4 óv múlva mást gondolnának és más vallásban kezdenék nevelni és 3—4 év múlva megint más vallásban. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Vagy igen, vagy nem? Ha a szabadság és a szülői jog védői nem egyeznének bele, akkor a hiresztelt szabadság csak phrasi*, mely mennél inkább csillog, annál kevesebb az értéke. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Hapedig megengedik, akkor az, megengedem, hogy szabadság lesz, de lesz a chaos, lesz a vallási béke és a családi viszonyok felforgatásának szabadsága. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Én, t. ház, ezen chaost nem akarom, nem akarom a családi villongást ez által behozni. S mindezeknél fogva azok közé állok, kik az 1868-iki törvényt, a 48-iki nagy eszméket átélt