Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-411

£ 411. országos ülés november 19-én, szerdán. 1890. Méltóztassék e jelentések kinyomatását és kiosztását elrendelni és azokat annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzetni. Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni s az egyévi önkéntesekre vonatkozó jelentés a honvédelmi táreza költségvetésével egyidejűleg, az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentés pedig, ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével fog annak elején napirendre tűzetni. (Helyeslés.) Más előterjesztés nincs. Következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Széll Ákos jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellatióskönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik most a napirend, azonban a napirend előtt Földváry Miklós képviselő ur kivan személyes megtámadtatás folytán nyilatkozni. Földváry Miklós: T. képviselőház! Személyes kérdésben igen rövid időre kívánok a t. ház szives engedelmével felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Osatár Zsigmond képviselő ur tegnapi beszédében, mely alatt nem voltam jelen a házban, jónak látta az én személyemmel is foglalkozni és kifogást emelt az ellen, hogy én, mint a ráezkevei választókeriilet képviselője, nem támogatom az ő felszólalását a soroksári Dunaág tárgyában, holott mint állítja, négyszemközt teljesen elismerem, hogy neki ebben igaza van. Tovább ment a képviselő ur. Egyenesen gyanúsított, azzal vádolt, hogy én melléktekintetekből hallgatok itt a házban, mikor szólani szerinte kötelességem volna. A mélyen t. elnök ur közbeszólására vádját és gyanúsítását sietett ugyan visszavonni és kijelentette, hogy ő sérteni nem akart, épen ezért erre reflectálni én sem fogok; de az ellen a t. ház kegyes engedélyével a leghatározottabban tiltakozni akarok, hogy nekem Csatár Zsigmond képviselő irja elő, hogy miként teljesítsem képviselői és választó kerületem iránti kötelességeimet. E tekintetben senkitől, tőle annál kevésbé fogadok el oktatásokat. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Felszólalok, ha szükségét látom és szavazok oly irányban, a mint ezt lelkiismeretem és meggyőződésem kívánja. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az pedig, t. ház, hogy én Csatár Zsigmond urnak négyszemközt elismertem volna, hogy igaza van abban a kérdésben, egyszerűen valótlan állítás, mert én Csatár úrral soha semmi közérdekű kérdésben sem négyszemközt, sem mások jelenlétében nem beszéltem. Ennyit kívántam megjegyezni. (Helyeslés jobbfélől.) Elnök: Következik a napirend: Az 1891. költségvetés részletes tárgyalása, jelesen a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalásának folytatása. Széll Ákos jegyző: Vadnay Károly! Vadnay Károly: T. ház! (Halljuk!) Örömünkre szolgálhat, tisztelt képviselőház, hogy az idei esztendő állami életünkben nemcsak azért válik nevezetessé, példa mutatóvá, mert megkezdte a fölösleggel járó költségvetéseik kívánatos sorát s ezzel benünket eljuttatott ,áz ígéret földjére, a hová már hosszú idő óta yágyakozánk, hanem kitűnik azzal is, hogy a törvényhozás meghozhatva idejében a költségvetési törvényt: rend áll be a munkarendben is, hogy csak kivételes esetben kelljen szorulnunk pénzügyi felhatalmazások megszavazására. Az utóbbi czél eléréséhez még mindig lényegesen járulhat minden képviselő azzal, ha szükség nélkül nem tart hosszú beszédeket s lehetőleg röviden végzi, a mi mondanivalója van. E nézetet vallva, önmagammal esném ellenmondásba, ha tüzetesen terjeszkedném ki a vallás- és közoktatásügyi táreza költségvetésének különféle oldalaira. Vallásügyi oldalát békén is hagyom, bár a tárgyalás kezdete valószintívé teszi, hogy ezúttal inkább valásügyi, mint közoktatási vitát várhatunk, minthogy íutó napjaink legfüstölgőbb, legtöbb zajt ütött kérdése az „elkeresztelési" mozgalom. De részint mert azok a nagy fontosságú nyilatkozatok, melyeket tegnap a kormány elnökétől és cultusministerétől hallottunk, kivált az állami tekintély szempontjából, rám is megnyugtatólag hatottak, részint pedig, mert az ügy részletesb megvitatását inkább helyén valónak találom az e kérdésben beadott kérvények tárgyalásakor; ez idő szerint elégnek tartom röviden hangoztatni azt a kétségbevonhatlan tant, hogy mig valamely szentesített törvény fennáll, annak intézkedéseit minden honpolgár, osztályi, nyelvi és felekezeti különbség nélkül köteles tiszteletben tartani (Élénk helyeslés jobbról) s ha a ministerek a törvények pontos végrehajtására rendeletet adnak ki, ezzel olyan kötelességet teljesítenek, a miért nem kifogást, hanem elismerést érdemelnek. (Élénk helyeslés jobbról.) A kik pedig valamely törvény intézkedéseit üdvieleneknek tartják, a kérvényezésen kívül élhetnek amaz alkotmányos jogukkal, hogy az általános választásnál törekvésük érvényesítését kívánják s ha nézetökkel többségre jutnak, kívánságuk természetes módon teljesül, még ha kisebbségben maradnak, tartoznak tovább is tiszteletben tartani a megmaradó törvényt. Oly elemi dolog ez, melyet nem kell bizonyítani. Áttérhetek tehát a költségvetés tanügyi oldalára, mely a nemzetnek állandóbb, folytonosabb közérdeke minden mesterségesen szított mozgalom lobogó és ellobogó tárgyainál, egy időre bármilyen zajt ütnek is. E tekintetben is csak egy általános óhajtást kívánok