Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-409

•409. országos ülés norember 17-éa, hétfőn. 189C. 351 Balogh Géza jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! (Halljuk) Csak nagyon rövid időre óhajtom a t. ház becses türelmét igénybe venni. Szólni kívánok, t. ház a kecskeméti gazdasági iskolának az állam által való átvételéről. T, ház! Kecskemét városa már régen, évekkel ezelőtt egy felsőbb népiskolát állított fel, melyet gazdasági szaktanfolyammal kötött össze és erre tetemes áldozatot is hozott, a mennyiben e ezélra a város közelében fekvő igen értéke*, mintegy kétszáz hold teriiletet kihasított. Évek' multak és arra a tapasztalatra jutott a város, hogy a maga erejéből nem tarthatja fenn ezen gazdasági iskolát, bármennyire megfelel is feladatának és lármennyire szükséges volna is. Felajánlotta tehát a gazdasági iskola átvételét a kormánynak. De nem azért tette ezt, mint hogy ha tanügyi czélokra nem volna hajlandó áldozni, mert csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy Kecskemét városának 58 néptanítója s igy 58 elemiiskolai osztálya van és budgetjéből évenkint 90 ezer forintot áldoz közoktatási czélokra. Megjegyzem azt, t. ház, hogy a mit Budapesten nem tudnak vagy nem akarnak végrehajtani, Kecskeméten a népoktatás teljesen ingyenes, tandíjat a gyermekek nem fizetnek, sőt a város gondoskodik arról is, hogy azok, a kik rászorulnak, tankönyvekkel s egyeli szükséges szerekke] legyenek ellátva. Mindezeket csak azért hozom fel, t. ház, hogy Kecskemét városa nem azért tette említett ajánlatát a kormánynak, mintha nem volna hajlandó tanügyi czélokra áldozni; hanem azért tette, mert a tanügyi czélokra fordítandó kiadások oly tetemes összeget képeznek budgetjében, hogy azt emelni nem képes és ha a kormány nem venné át a gazdasági iskolát, abban az esetben kénytelen volna azt megszüntetni. E tekintetben sokféle biztatást, sokféle Ígéretet hallottunk már a kormánv részéről: de mindeddig ez a kérdés csak a tanulmányozás stádiumában van. Mindennek daczára én határozati javaslatot nem akarok beadni ezúttal azért, mert tudom, hogy a t. földmívelésiigyi minister ur egyéb bokrom teendői mellett még nem érhetett reá hogy ezen kérdést tanulmányozza; de nagyon kérem ezúttal, hogy legyen szives ezt a kérdést tanulmányozni. Eltekintve attól, hogy mint Vállyi Árpád t. képviselőtársam igen helyesen kifejezte, a földmívelési szakiskolák szaporítására igen nagy szükség van, különösen azért vagyok bátor a t. minister ur figyelmébe ajánlani ezt az ügyet, mert a mint már sok oldalról kifejtetett, nálunk a homokterületeket kell mívelés alá venni és pedig nemcsak a szőlőtermelés terén, hanem más téren is; akkor pedig mindenesetre szükség van olyan szakiskolára, mely speeialiter a homokon eszközlendő földmívelésre nyújtana kiképzést. Ajánlom kérelmemet a t. földmívelési minister ur figyelmébe. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Gróf Bethlen András földmívelésiigyi minister: T. ház! Csak egészen röviden kívánok válaszolni a felhozottakra. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy Magyarország a gazdasági szakoktatásra nem költ annyit, mint a. nyugat államainak némelyike, például Poroszország vagy Olaszország; de absolute nem lehet állítani azt sem, hogy keveset költ. 1868-ban átvette a kormány a keszthelyi gazdasági tanintézetet és a debreczeni földmíves-iskolát, 1869-ben pedig a magyaróvári gazdasági akadémiát, melyen az oktatás nyelve a német volt. Ez volt az egész, a, mivel az állam akkor ezen igen fontos téren rendelkezett; az azóta lefolyt 20 év alatt azonban a gazdasági intézetek száma jelentékenyen szaporodott. Ott van a magyaróvári gazdasági akadémia teljesen kiépítve, a virágzó keszthelyi tanintézet, továbbá a debreczeni, kolosmonostori, kassai, nagyszombati, zsitva újfalui, adai, csákovári, szent-imrei és szent-miklósi tanintézetek, számszerint tizenegy. Az ez idei budget alapján még három intézet felállítása van czélba véve. Az állam költségei ezen intézetek felállítására és fejlesztésére 7,833.000 forintot tesznek ki; levonva eb! ől a két millió forintot meghaladó bevételeket, a tiszta befektetés 5,777.000 írt. Ez mindenesetre igen jelentékeny befektetés, úgy, hogy ha ezen az úton haladunk tovább, remélem, megérjük azt az időt, midőn az ország gazdasági tanintézetekkel, földmíves-iskolákkal kellőleg el lesz látva. Azt mondani, hogy ezen tanintézeteknek az iránya nem felel meg a szükségnek, azt hiszem, túlságosan erős eritica. Megengedem, hogy voltak és vannak egyes oly tanintézetek, a melyeknél az volt a hiba, hogy az illető tanulók nem foldmívesekhez illő egyszerűségben s népiesen tartattak, hanem talán luxus kiadásokat és szokásokat engedtek meg maguknak. Valahányszor ezen irányban repressive lehet hatni, azt készséggel meg fogom tenni. (HelyesVs.) Helyeslem azon irányzatot is. hogy a földmíves iskoláknak legyen meg a helyi jellegök és szolgáljanak útmutatóul és például arra, hogy azon a vidéken hogyan s mikép kell gazdálkodni; de azt hiszem, földmíves-iskoláink legnagyobb részénél ez irányban jogos kifogás nem tehető. Hogy az általam is elismert hiányok nagyobb részén segíteni nem lehetett, annak egyedüli oka a pénzügyi helyzet. ígérhetem, hogy a mint ez javulni fog, fokozottabb mérvben fogok igyekezni oly javaslatokat terjesz-