Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-409
*(W. országos i'tlét* november 17-én, hétfőn. 1886. 347 mint a rajnai risling, ha azt mondja, hogy homokon oly bort produkál, mint a milyen bort Tokajon, fajilag ugyanolyan szőlőből termelnek, ezt elhiszem. Természetes do!oo; hogy ha furminttal készített Hegyalján tokajit és furmintot homokra viszek, ebben biztosíthatok mindenkit e kétféle bornak faji jellege meglesz, de ahhoz, hogy elhigyje valaki, hogy íze és zamatja is ugyanaz legyen, nemcsak Gröthe<<ek, hanem egy nálánál nagyobb embernek phantasiája sem elég. T. ház! Felhozatott igen sok a szénkénegezésrői is. Én a szénkénegezésről a következő véleményt táplálom. (Halljuk! Halljuk!) A szénkénegezés magában véve, mint palliativ eszköz, jó eszköz; de mihelyt mi azt gondoljuk, hogy evvel radicalis dolgot művelünk s ez irányban akarjuk a széne^ezést cultiválni, ez ellen határozottan tiltakozom 8 ezt helytelennek nyilvánítom Nem akarom a t. ház figyelmét továbbra e dolgoknak, a melyek már ki vannak merítve, fejtegetésével igénybe venni; hanem csak egyet vagyok bátor a I. minister ur figyelmébe ajánlani s ez a következő: Magyarország borkivitelének egyik legfonto sabb tényezője a legutóbbi időben az országos mintapineze volt. E mintapineze utján ismerkedtek meg- borainkkal a külföldön nemcsak Franczia-, Német- s Olaszországban, hanem Amerikában és Austráliában is, hanem egyáltalában az összes öt világrészben is. És hogy ez intézmény mennyire helyes és szükséges volt, azt mutatja az, hogy maguk a borkereskedők is, a kik eleinte elfogultsággal viseltettek a mintapineze felállítása iránt s kik reális érdekeiket jó felfogva akarták látni, megköszönhették azt, hogy — mert utat tört — utána mehessenek a miutapinczének. Az utóbbi időben azonban,t. ház, a mintapineze az országos borászati szövetkezettel lépett összeköttetésbe s olyan közösügyet csinált, a melynek eredménye az lett, hogy mig ezelőtt borainkat mindenütt a legnagyobb örömmel fogadták, miután a mintapineze a borászati szövetkezettel, a mely jobbára kereskedelmi alapokon áll fenn közös dolgot csinál, a mintapineze által elért eredmények veszélyeztetve vannak. Ennélfogva arra kérem a t. minister urat, méltóztassék meggondolni azt, hogy ha e szövetkezet a mintapinczével továbbra is össze lesz fíízve, azok az eredmények, a melyeket a nemzet áldozatkészségével a mintapineze felállítása által elért s melyek boraink hitele tekintetében e mintapineze közvetítésével elérettek, el fognak tűnni. Méltóztassék tehát a mintapiuezét a maga eredetiségébe visszaállítani; bontsa szét azt a szövetkezetet és akkor a mintapineze megint el fogja foglalni azt a helyet, mely azt megilleti. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve Ha tehát szólani senki sem kivan, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a tétel „Borászati czélok előmozdítására 4.500 írt" elfogadtatott. JosipOvich Géza jegyző (olvassa): Gazdasági tanintézetek és gazdasági ismeretek ter| jesztése. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 11. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet 7.ezím. Balogh Géza jegyző: Vállyi Árpád! Vállyi Árpád : T. ház! Múlt évben e tárcza költségvetésének részletes tárgyalása alkalmával Perlaky Elek t. képviselőtársam! egy igen figyeI lemre méltó beszédet mondott e tételnél, melyj ben, mint már az előző években is többször, ! főképen azt fejtegette, hogy a nép gazdasági jóléte emelésének egyik leghathatósabb eszköze I a gazdasági értelem fokozása és elterjesztése. | Erre hivta fel t. képviselőtársam a kormány I figyelmét, még pedig a legmelegebben tavaly is. Erről a beszédről, valamint több más hasonló felszólalásról is. úgy látszik, teljesen megfeled| kezett Herman Ottó t. képviselőtársam a múlt hét végén, mert különben nem állította volna, hogy a t. ház gazda-tagjai a gazdasági értelem | fejlesztésével nem törődnek. Igaz, hogy a múlt évben Perlaky t. képviselőtársam felszólalása visszhang nélkül maradt. Őszintén sajnáltam ezt, | mert már akkor is arról voltam meggyőződve, I a miről ma, hogy ez a kérdés oly fontos, misze| rint megérdemelte volna, hogy a kiválóan föld! mívelő Magyarország képviselőháza pár órát ! szenteljen a megvitatására. Akkori hallgatásunk meg is boszulta magát rajtank, nem ugyan az egész házon, hanem csak annak földbirtokos tagjain, a midőn ugyancsak Herman Ottó t. képviselőtársam azt mondotta rólunk, hogy bennünk csak proteetionárius hajlam áramlik. Mivel érdemeltük meg e szemrehányást, mi, a ház földbirtokos tagjai, valóban nem tudom, de gondolom, hogy azzal a nagyon haszonleső magatartásunkkal, hogy l ö 67 óta, bár mindig tudatában voltunk és vagyunk nagy számbeli fölényünk' nek, mégis oly szerényen meghúzódva viseltük • itt magunkat, mintha különös szerencsénknek tartanok, hogy a magyar képviselőház utolsó j padjain nekünk is hely adatik. (Ugy van! Ugy van! íöbboldahól.) A t. ház szíves engedelmével e tételnél gazdasági szakoktatásunkkal akarok kissé részletesebben foglalkozni, tehát épen azzal a kérdéssel, melyre Herman Ottó képviselőtársam is oly nagy súlyt fektet és melynek fontossága iránt bennünk, a ház földbirtokom tagjaiban, oly kevés érzéket látszott feltételezni. Remélem, hogy mostani felszólalásom csak parányi mértékben ugyan, mert hiszen kis tehetségtől kevés telik, de mégis csak czáfolat lesz, t. képviselőtársam azon állítására is, hogy mi mindenkor csak saját szempontunkból, ugyszólván saját helyzetünkből ki44*
