Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-392
2g 392. orsíágos fllés október S-án. péntekea. 1890. Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) A múlt hónapban az összes hazai sajtót befutotta egy hir, a mely azok közé tartozik, a lüilyenekkel a közös hadsereg Magyarországon minden évszakban legalább egy példánynyal szolgál nekünk. Egy fiatalemberről van szó, akit a katonai hatóság szabad vélemény nyilvánítása miatt üldözőbe vett és a kiről még most sem tudja senki hogy micsoda stádiumban van az ellene megindított katonai vizsgálat, de maguk a hírlapok sem, lehettek jól informálva, mert a szemtanuk, a kik jelen voltak, mind katonák s egyéves önkéntesek voltak, a kik addig a katonai fegyelem alatt állottak, nem is tanúskodhattak s a közönséget a dolog körülményes állásáról fel sem világosíthatok. Ma, azonban többen az illető önkéntes társai közül letévén az egyenruhát, mint szabad egyetemi polgárok felkerestek bennünket s előadásuk folytán leszek bátor elmondani a valóságos tényállást, a melynek ismerete a dolog megítéléséhez szükséges. (Halljuk! Halljuk!) Joanovics Sebő egyéves önkéntes és orvosnövendékről van a sző, a ki részt vett az augusztus 18 án ő Felsége koronás királyunk születése napján a pilis-csabai táborban tartott banquetten. Megelőzőleg, miután ezen banquettet nem az önkéntesek mindnyájan, hanem azoknak egy oly cotteriája rendezte, a mely cotteria régebben valami előző ügy miatt az egyéves orvosnövendékekkel ellenséges lábon volt, ezen orvosnövendékek azon banquetton nem akartak részt venni ég ép Joanovics Sebő volt az, ki azt mondotta társainak, hogy abban részt kell venni, mert az elmaradást politikai tüntetésnek tekintenék. Az ő vezérlő szavára mentek oda az orvosnövendékek valamennyien, azonban külön asztalt foglaltak el, sőt külön teremben is jöttek össze. Ezen alkalommal a legfelsőbb tiszt, ki ott volt, mondott ö Felsége egészségére egy toasztot és ebben valamennyien részt vettek, a hogy ez, mint hazafiaknak és katonáknak kötelességük is volt. Joanovics Sebőt bizták meg azzal, hogy menjen a másik terembe, hol a kommendans volt és ott a tisztikar előtt is tolmácsolja hódoló tiszteletüket. Ezt csak azért mondom el, hogy méltóztassanak ebből látni, hogy Joanovics nem volt az az egyén, ki ott akár micsoda tiszteletlenséget vagy valami katonai fegyelmetlenséget követett volna el. Történt ezután, hogy egy óra múlva, mikor az ebéd végén voltak, Joanovics felállott és pajtásai felé fordulva, szószerint a következőket mondotta: „Csak két szót akarok mondani. Éltetni akarom az öreg urat, kiki annyit igyék az egészségére, a mennyire becsüli." Ezek voltak összes szavai, de ezt is csak maguk között és nem nyilvánosan mondotta. Ezután egyik vagy a másik elkezdte éltetni márczius 15-ikét. Erre a mellékszobából oda jött egy önkéntes és azt mondotta nekik.- „Ne lármázzatok és ne csináljatok ilyen dolgokat, mert meg fogja hallani odaben a komendans és ebből baj lesz." Ezen alkalommal ezen Simoncsics nevű önkéntes szóváltásba keveredett egy másik önkéntessel, ebből azután kihívás fejlődött ki, a két önkéntes elment kapitányához Hennevogel vadász-kapitányhoz, bejelentette neki azt, hogy becsületbeli ügye van és kérte az engedélyt — a mint azt a katonai szabályok előírják — hogy megverekedhessenek. Gróf Pongrácz Károly: „Erre nincs szabály ". (Derültség jobbfelöl.) Pázmándy Dénes: En ugy tudom, hogy be kell jelenteni, bár nem voltam sohasem katona, de vannak itt szakértők, a kik megmondhatják. Én igy hallottam és így mondom el. Erre azután a kapitány inquirálta azt, hogy miből keletkezett a dolog és az egyik főhadnagyot, ki az egyik önkéntesnek segédje volt, kiküldötte a dolog megvizsgálására: Ezt csak azért mondom el, hogy bebizonyítsam, hogy a dolog nem történt nyilvánosan, hogy nem ugy történt, mintha az illető bárkit ezzel meg akart volna sérteni, vagy mintha feltűnő módon cselekedett volna. Ezen alkalommal egy valaki — a minister ur bizonyosan tudni fogja, hogy ki ez, én is tudom, egy pár nap múlva a fiatal emberek a nyilvánosság elé fognak vele lépni — az egész dolgot elmondotta és Joanovicsot akkor rögtön letartóztatták és azt mondják, hogy azóta ÉIZ SÍZ ember egészen el van zárva, „Au secret", mint francziául mondják, nem érintkezik senkivel és senki sem tudja, hogy voltaképen mily stádiumban van az ügye s ugy ( bántak vele, mintha a világ legnagyobb bűnét követte volna el. Én azt hiszem, t. ház, hogy ez a fiatal ember semmiféle bűntettet sem követett el, mert én legalább nem képzelem, hogy volna a katonai büntető törvénykönyvben paragraphus, mely megtiltaná, hogy az öreg urat — s most már megmondom világosan, Kossuth Lajost értette — egy asztaltársaságban éltetni lehessen. És hogy ez nemcsak az én véleményem, hanem véleménye minden nemcsak magyar, józan gondolkozású embernek, erre nézve leszek bátor egy külföldi lapnak véleményét felolvasni, mely lap épen ma érkezett. E lap azt mondja: „A ki tehát e mai többséget a kiegyezés védelmében támogatni akarja, nem szabad megsértenie a magyarok nemzeti érzékenységét, mely ha Kossuthról van szó, még mindig nem érti a tréfát. A Kossuth Lajos, Magyarország megszabadítója iránt érzett lelkesedésétől egy magyar sem engedi magát megrabolni, még ha tízszer is a kormánypárthoz tartozik. Esztelenség tehát bűnnek bélyegezni e fiatalember nyilatkozatát, melyet milliók hordanak, ha nem is a nyelvükön, de a szivökben; ám szoktassák hozzá az embereket előbb csak a rebellis x.
