Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-392

Í92. országos Slé* október 3-án, pénteken. 18tfl). : Az, a ki a táviratot sikkasztotta el, elkövetett egy magánvétséget és neki talán — mert nem tudom, ki tette — nem volt kötelessége a táviratot megőrizni; (Zaj és mozgás a jobboldalon) de a minister, a ki vétett a magyar állani törvényei ellen, az azért van oda ültetve a kormány padjára, hogy védelmezze a magyar állam törvényeit és jogait. (Helyeslés balfelöl.) Azért ruháztuk fel őt azzal a nagy tekintélylyel; azért ruháztuk fel a nemzet minden hatalmával; azért állítottuk a ministerelnöki méltóságnak azon rendkívüli magaslatára, hogy ott a nemzet jogainak, jogérzetének és törekvéseinek legyen személyesítője, őre és védelmezője. {Helyeslés balfelóí.) Mivel mi, az ország egyes polgárai, a nemzet jogainak ily megtámadását saját gyengeségeinknél és figyelmünk szétszórtságánál fogva nem vagyunk képesek teljesen megtorolni: azért állítottunk hivatalokat és azok élére ministereket, hogy minden idejöket, figyelmöket és buzgalmukat arra fordítsák, hogy a nemzet jogait megvédelmezzék. (Helyeslés a baloldalon.) Nem a német nyelvnek vagyok én ellensége, hanem a magyar nyelvnek vagyok én barátja és a magyar nemzet hivatalos nyelve által kifejezett fogalomnak. Mi a nemzet nyelve? Összes nemzeti létünknek, összes szellemi összetartozandóságunknak, minden culturánknak ez a kapcsa. Ha e nyelvet elvesztettük volna, megszűntünk volna nemzet lenni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ezen nyelvnek hivatalos nyelvvé tétele és a törvényhozás nyelvévé való emelése a nemzetnek rendkívül sok küzdelmébe került; (Ugy van! a szélső baloldalon) mert a kik e nemzetet nem akarták látni egy államélet keretében, hogy kifejtse saját nemzeti létét és vissza akarták szorítani egy megyei élet szűk korlátai közé, azok minden léptennyomon gátat emeltek, hogj a nemzet törvényhozási és hivatalos állami nyelvvé ne emelhesse a magyar nyelvet. A magyar nyelv nemzetünknek nemcsak múltjában gyökeredzik, hanem létezésünk alapja, az, a mi jövendőnk és a ki ez ellen sérelmet követ el, az a nemzeti létnek magva ellen emelte fel kezét. Most vizsgáljuk, hogy a törvények, melyek állami nyelvvé emelik a magyar nyelvet, megengedik-e azt, hogy azon törvényt a minister, vagy a minister közegei, ha akarják, alkalmazzák, ha nem akarják, nem lakalmazzák. A ministerelnök ur azt mondja, hogy igenis, nemcsak egy ministerium, de több is sürgősség esetében, ha a magánfelek érdeke kivánja, használja a német nyelvet hivatalosan és akként fogalmazza az átiratokat. Egy ministerre nézve nem lehet más érdek, mint egyedül a törvényekhez való szigorú ragasz kodás. Miként követelhetjük mi a nemzetiségektől, KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIX. KÖTET. hogy tiszteljék az állam nyelvét és kétségbe ne vonják az állam magyar voltát, ha a nemzet magyar ministerelnöke kételkedik abban ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) A törvény, t. ház, nem azért van felállítva, hogy attól önkényileg, rendeleti utón, vagy valamely hibás, rossz szokás következtében el lehessen térni és ha való — mert el kell, hogy higyjem — hogy 1867 óta akként használták, az akkor nagyon hibásan történt, mert a 67-iki kiegyezés által a nemzet államiságának igen sok részben elég nem tétetett, hiányok, esonkaságok maradtak; de a mely részében, a milyen az is, hogy a magyar államnak hivatalos nyelve a magyar, elég tétetett, azt megvédelmezni nem annyira a mi kötelességünk, mint az önöké, azon mü érdekében, melynek fentartása érdekében itt a parlamentben ülnek és a kormányhatalmat gyakorolják. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Midőn azon kiegyezés által a nemzet állami jellegének jellemző vonásaként megállapíttatott a magyar hivatalos nyelv és nem használtatik, akkor önök még az erkölcsi alapot is megrendítik, melyen itt velünk szemben állanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azt mondja a t. ministerelnök ur, e kérdésnek nemzetközi természete van. Legyen; legyen ! meg Magyarország külön önálló államnak és Austria külön önálló államnak s álbipittassék meg akkor is hivatalosan az érintkezés nyelvéül a német. Akkor igenis van joga azt használni. De Austria és Magyarország a nemzetközi érintkezésben nem a német nyelvet használják, hanem a francziát és igy nem áll azon állítása sem a ministerelnök urnak, mint ha a nemzetközi nyelvként használnék a német nyelvet, mert a német nyelv mint ilyen elfogadva nincs. Azt is mondja a ministerelnök ur, hogy az a távirat hivatalos kezelés mellőzésével, teljesen magán formában adatott fel. Először vizsgálnunk kell a távirat természetét. Ezen távirat előtt áll egy S betű, mely azt teszi, hogy állami távirat, melyért fizetni nem szoktak, hanem a ministerek számolnak el érte. Gróf Szapáry Gyuláról pedig nem teszem fel, hogy magán táviratait az állami táviratok alakjában adná fel. (Élénk derültség a balés a szélső baloldalon.) Továbbá az van a táviratban, hogy : jelentést tétettem magamnak és a főmérnök jelentése, szerint a vízállás ilyen és ilyen. Vájjon gróf Szapáry Gyula, mint magán ember tétethet-e magának jelentést az állam hivatal| nokaival, közegeivel ? (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És hogy kik voltak azon közegek, onnan tudjuk, hogy a főmérnököt kérdeztette meg. Már pedig komornyikjai között, kiktől magán informatiókat szerezhet, főmérnök bizonyára nincs. I (Derültség és tetszés a szélső balon.) Vagy elfogadható-e, t. ház, az, a mit a mi ! nisíerelnök urmond, hogy a cabinetirodához nem 4