Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

300 W- országos ülés november 14 én, pénteken, 1890. francziákhoz, hogy vezetést kapjanak. A franeziák rendkivitl ügyes vezetők: az ő egész vezetésük ebből áll: Vegyétek meg a mi venyigéinket! (Derültség.) Akár válnak be, akár nem, azzal ők nem törődnek. És < kkor hazajönnek a magyar emberek és azt mondják: A phylloxera dolga Francziaországban már meg van oldva; itt és itt láttunk 5 hektár regenerált szőlőt; ezt kell megismételni Magyarországon. Igenis; a baj csak az, hogy a ki a szőlőt Francziaországban regenerálta, az eltekintve attól, hogy meddig tart az, milliomos volt és annak a milliomosnak az ő passióját ajánlják, azután a Francziaországot bejárt magyar utazók a szegény embernek itt Magyarországon, a kinek alig van forintja. (Helyeslés ) Én elismerem azt, hogy a phylloxera egy óriási nagy csapás, hogy vidékek fognak elnéptelenedni és a mi a legfájdalmasabb benne, hogy meg fog mozdulni még a Dunántúlnak az a népe is, a mely soha egy hajszálnyira sem taszíttatott el semmiféle történeti események által arról a darád földről, a melyet elfoglalt, a melyen ott valósággal első foglalási jogon van ma is. Mit tegyünk tehát? (Halljuk!) A földmívelésügyimim'sterium abajon segíteni nem tud; a t. minister ur csak ugy lesz itt, mint voltak az ő elődjei, mert at. ministerur átvette az irányt és átvette az egész apparátust; a t. minister ur,bármennyire erélyes legyen,ha nem határozottan és erélyesen organisatorius, szintén, valahányszor elindul, magán fogja találni azt a kolonczot, mely minden lépését akadályozni fogja; abureaucratismust és azt a bizonyos kormánybiztosi rendszert. ( Ugy van ! bál felől.) Hanem hát én azt hiszem, hogy Magyarországon mégis van már egy példa, minthogy sokszorosan hangoztatták, hogy a hegyi szőlőt is fenn kell tartani. Van Magyarországon egy hely, a hova szerintem sokkal hasznosabb elmenni, mint Franczi országba. Azt mindenki tudja, hogy Szeg^zárd városa nagy borkereskedést ííz és van neki, gondolom, 4000 hold szőlője ; Boda Vilmos t. barátom ezt igen jól ki tudná fejteni. A város jókor szervezkedett a phylloxera ellenében. Meghozatta magának Francziaországból a szénkéneget, mikor a kormány még nem adhatott, a mint hogy mindenüvé nem Is adhat. Elhatározták ott, hogy védekezni fognak az úgynevezett gyéritési mód szerint, szervezkedtek külön, tartanak maguknak phylloxerabiztost, vannak fecskendőik, van mindenük, a mi szükséges és ott a valóságos phylloxerapusztítás közepette, igaz, hogy bizonyos része a szőlőterületeknek, gondolom, két száz hold a 4 ezerből, elpusztult ugyan, de a többi, a melyek szénkéneggel gyérittetnek, ez idén is, a rossz termés idejében, teljesen kielégítő termést adott, iigy, hogy a gazdának mindene kifizető dött. Tessék oda menni okulni. Tehát csak azt mondom, hogy ha nem bírjuk megtörni azt a valósággal átkos szellemet, mely mindig csak másban keresi a hibát, mely mindent felülről vár, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) ho^y egész hegységek nem tesznek egyebet, csak azt mondják: „hol van a kormány ? miért nem ad, miért nem teszi ezt vagy azt?" (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) addig nem lesz segítve a bajon. T. ház! Ha már azt akarjuk, hogy kormányaink olyanok legyenek, hogy valósággal minden faluban azt a dobogó hidat is ők reparálják, akkor jövőt várni csakugyan hasztalan törekvés. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel nem azt mondom, t. ház, hogy a kormánynak nincs feladata. Igenis vannak igen nagy feladatai. Már azért is vannak nagy feladatai, mert hisz, a mint már rámutattam, nálunk a gazdasági ismeretek kellőképen elterjedve nincsenek. A kormánynak igenis meg kell tenni azt, hogyha már ki van mutatva, hogy a. gyéritési eljárással bizonyos pontokon, hol a talaj erre alkalmas, sikert lehet elérni, hogy akkor ezen helyeket kijelölteti és szénkéneg-raktárakat kell állítania; állítsa fel a raktárakat ugy, hogy tudja mindenki, hol keresse a szénkéneget és hol kap hozzá utasítást. De megint az, hogy a kormány minden egyes faluba küldjön egy tanítót, az képtelenség. Én részemről őszintén megvallom, hogy akármily czélszeríí intézkedés fog történni a hegységek dolgában, Magyarország borászata nem a hegységen fog a jövőben megfordulni, hanem a homokterületek betelepítésén. (Ugy van!) Jól todom, hogy még most is nagy ellenszenv | van a homokterületek dolgában. Mikor utoljára beszéltem a phylloxera ügyéről itt a képviselőházban és azt mondtam, hogy a Kecskeméten termett rizling semmiben sem különbözik fajilag a rajnai rizlingtől és hogy Németország első eonologusa, Goethe is Kecskeméten m< gkóstolta és azt mondta, hogy fajilag nem bir felfedezni semmi különbséget, akkor pártom részéről valaki közbekiáltott, hogy „igya meg a német, nekünk nem kell!" (Derültség.) A borhamisítás kérdése is fel volt vetve; legyen szabad, hogy ezt is pár szóval érinthessem. (Halljuk! Halljuk!) Az bizonyos, t. ház, hogy a franeziák, daczára annak, hogy a phylloxera náluk irtóztató pusztítást vitt végbe és hogy az úgynevezett regenerált szőlők egyáltalában nem pótolták és nem is fogják pótolni soha azt a veszteséget, a borkereskedés terén nem vesztették el uralkodó positiójukat. A kérdés tehát az, hogyan bir Francziaország dominálni, daczára annak, hogy bortermelését, min