Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

294 407. országos, ülés november 14-én, pénteken* 185)0. tióra szorul, mert az érdekeltek ezt már régen hangoztatják. Annak a vizi jognak két sajátsága van. Az egyik az, hogy abban a kisbirtokosok érdekei­nek képviseletéről és védelméről nincs kellőkép gondoskodva, minek következtében a társulatok­nál, azt tapasztaljuk, hogy a kisbirtokosoknak azok intézésében úgyszólván, semmi befolyásuk nincs, ellenben a teherviselésben természetesen egész mértékben részt vesznek. A másik az, hogy azon törvényben gondos­kodva van a kormánynak teljhatalmáról min­denben, a mi a vizjoggal összefügg, az u. n. kormánybiztosi intézmény által. Nem tagadom én, t. ház. hogy az árvizeknek kitett területe­ken szükség lehet és van kormánybiztosokra; kellenek azok ilyen vidéken először akkor, mi­dőn e vidéken a terveknek keresztülhajtásáról van szó; mert minden ilyen társulatnál a leg­különbözőbb érdekek veszekednek egymással és ha nincs egy parancsoló akarat, akkor sohsem jutnak azok megegyezésre, tehát mig a tervek nincsenek megállapítva, mig a kivitel stádiu­mába nem jutattak annyira, hogy azok kivitele biztosíttatott, addig kormánybiztosok nélkül bajo­san boldogulhatnánk. Másodszor szükség van reájuk olyankor, hogyha egy hirtelen nagy árviz-veszedelem áll elő, a mikor ismét intézkedni kell gyorsan és absolut hatalommal. De a mint ezen törvényből a praxis kifejlett, hát tapasztaltuk a vizi biztos­ságoknak különös intézményét, a vizi fősispánok­nak Magyarországon való kineveztetését. (Derült­ség a baloldalon.) És ezen vizi főispánoknak olyan hatalom adatott hazánkban, hogy mindnyájan jobba:i remegtünk tőlük, mint a politikai főispá­noktól; mert a politikai főispánokkal csak a választások alkalmával jöhettünk összeütközésbe; különben azok nem sokat törődtek velünk, de a vizi főispánoknak életünk és vagyonunk alá van rendelve oly tökéletesen, hogy mindnyájan ürgék­nek érezhetjük magunkat. (Derültség a baloldalon.) Ezen kormánybiztosságok hogy éltek hatal­mokkal? Ezen fordul meg a kérdés. Minden, a mi általuk történt, méltányosan, jogosan és a köz­jó érdekében történt-e, vagy a sic volo, sic ju­beo értelmében? Praesidealván minden gyűlésen s a társulatok közgyűlésén ugy viselkedtek, mint a kik csak azt coucedálják ä társulatoknak, a mit ők maguk akarnak és a társulatokra rádic­tálták saját akaratukat. Ha pedig a társulatok, az autonóm testületek valamit akartak és kíván­tak, azt vagy nem eoneedálták és megbuktatták, vagy a ministeriumhoz fellebbezték, a hol mindig az történik, a mit az illető kormánybiztosok s a ministerium mérnökei és szakközegei hoznak javaslatba. r Ennek következménye az lett, (Halljuk! Halljuk!) hogy ti szegény adófizetők és autonóm társulati tagok ezeket a terveket elfogadjátok, ezeket a költségeket megszavazzátok, más ter­veket, mint a melyeket a ministerium rendel, más költségeket, mint a melyeket a minister ta­nácsol, meg ne állapítsatok, fizetni > aztán a ti dolgotok. Hozzáteszem, hogy ezeket a kormány­biztosokat nem a kormány fizeti, azok ezen költ­ségvetésben elő nem fordulnak, hanem fizeti őket az igen t. megkormányzott publicum. Azt hiszem, hogy a tiszai társulatok és álta­lában a tiszai ármentesítés ma már azon stádi­umban van. hogy nincs többé szükség kormány­biztosokra, Némely kivételes esetektől eltekintve, ezek ideiglenes intézménykép szerveztettek és ma már azok tovább fentartása indokoltnak nem lát­szik. (Ugy van! a baloldalon.) És kérdem a t. mi­nister urat, hajlandó-e a tiszai társulatoknak vissza­adni autonómiájukat? Egy másik, ezzel szorosan összefüggő kér­dés, melyet a t. minister ur szintén 'felemlített programmjában, a talajj'avítás hitelének kérdése. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben is meghoztunk egy törvényt, mely a talajjavításnak különös kedvezményeket adott. Ezen törvényt a kormány a társulatokkal szemben igen gyakorlati módon használta fel, a mennyiben minden társulatnál, a hol a kormánynak követelései vannak, ugy akarta és vitte keresztül a régi kölcsönök conversióját a földhitelintézetnél, hogy saját előlegbe számított követeléseit a társulatoknál szépen belefoglalta és visszanyerte, a mi nagy könnyebbség neki. De ezen conversionalis ügyleteket több tár­sulat visszautasította, többek közt a bodrogközi, a beregi és mások. Miért utasították vissza? Azért, mert ezen conversióba beleliquidáltak mindenféle tételeket, a melyek a kormánynak érdekében álltak, de a melyekkel a társulati ter­heket növelték volna; másodszor azért, mert a pénz-, vagyis ezen eonversiós kölesönnek árke­lete túlságos drágára szabatott. Ha a törvényhozás valamely pénzintézetnek oly jogokat biztosít, hogy annak követelései, minden bekebelezett követelést megelőzőleg, az adóval szedetnek be, akkor az erre fundált pa­pírok — azt hiszem — nem alábbvalók más, hasonló előnyökkel nem biró zálogleveleknél. Ennélfogva nem látom indokolva azt, hogy con­versio esetén miért adassanak azok 94-es ár­folyam mellett a társulatnak? (Ugy van! a bah oldaloni) De erre azt mondhatja a t. kormány, hogy ez nem az ő dolga; az intézet adja ugy, a mint neki tetszik. Ez áll is, de megjegyzem, hogy azon intézet nem nyerészkedésre, hanem hazafiságra alapíttatott. (Ugy van! a baloldalon.) . - -A' harmadik hiba, a mi a törvényben van és ez a legfőbb, az, h/»gy jog adatnék ezen-in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom