Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-407
407. országos ülés november 14-én, pénteken. 1890. 291 lehet. De nemcsak Vállyi Árpád t. képviselő ; ur, hanem maga a tisztelt előadó ur a költségvetés-előirányzat főérdemét épen eme tételére fektette és a ménes gazdaságokat \ mintegy példánygazdaságokat állította oda a belterjes gazdálkodás tekintetében. Megvallom, hogy én ezzel a nézettel is határozott ellentétes állást foglalok. Elismerem, hogy ezen ménesgazdaságok gyönyörűen és szép ízléssel vannak berendezve, de költségesen és egy kissé szemkápráztatóan. Hogy ezt bebizonyítsam, a minister ur saját indokolására hivatkozom. Abban világosan ki van mondva, hogy mig az egész ménesbirtokok 3,277.690 frtot jövedelmeznek, ugyanakkor ebből a lótenyésztés, mely a birtoknak a főczélja, csakis annak a negyedét, azaz 9 százezer forintot jövedelmez. Tehát a főjövedelmet azon birtokokon nem a lótenyésztés, hanem más gazdasági ágak adják. S ha megfordítjuk a dolgot, nézzük a kiadásokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezen kiadások legnagyobb része a lótenyésztés czéljaira fordittatik, a kiadás tehát roppant nagy, a jövedelem pedig a lótenyésztés után igen csekély. Igazán kíváncsi vagyok megtudni — s kérem is a t. minister vagy előadó urat, hogy e részben felvilágosítást adni szíveskedjenek— hogy menynyibe kerül egy négyéves csikónak a felnevelése ? Én meg vagyok győződve, hogy az ezer forintba belekerül, nem tudom azonban, hogy nem kerül-e 2000 frtba. Pedig ha egy magános embernek a csikója 200 írtnál többe kerül, akkor lónevelés mellett tönkremegy. Mert nem minden csikó lesz egészséges, nem mindegyik válik be a katonaságnál, sőt megesik, hogy több olyan csikója lesz, melyet jobb volna leszúrni, mihelyt napvilágot látnak s az ily hibás növendékek a jövedelemből sokat levonnak. Mondom tehát, ha egy csikó nevelése 200 frtnál többe kerül, akkor már nem fizeti ki magát a lótenyésztés. Hogy tehát oda menjen valaki mintagazdaságot tanulni az államhoz, azt még a saját gyermekemnek sem ajánlanám. Merem állítani t. ház s talán senki sem vonja kétségbe, mert tudjuk azt, hogy az állam mindenkor és mindenütt a legrosszabb gazda és midőn az igen t. előadó ur két dolgot sorolt fel, a melyeket az állam kezei között igen jó kezekben látok, egyik az erdők mívelése s érté- • kesittése, a másik a lótenyésztés. Az elsőben ! nagyon megnyugszom, sőt óhajtom, hogy az állam kezelése alatt maradjon. De én megvallom, akármilyen ragyogónak látják is némelyek a lónevelést s akármilyen büszkék is arra, a ménes gazdaságokot szeretném az állam kezéből kivenni, mert meg vagyok győződve arról, hogy ily módon az államnak sokkal több hasznot hajtana és a lónevelés czéljára sokkal practieusabb eszmék terjesztetnének a nép közt. Megmondom azt is, t. ház, hogy milyen úton látnám én azt a roppant bőkezű gazdaságot elkerülhetőnek. Én szerintem azt mindenesetre egyenesen haszonbérbe kellene adni, természetesen az állam felügyelete mellett és nem készpénzért, hanem természetben kellene a bérlőknek a lovakat kiadni, a melyeket az állam a községeknél fedeztetésre, vagy más szükséges ezélokra használhatna fel. Hiszen azért az állam kezében maradna a felügyelet, egy bizottságot alakíthat, mely folyton szemmel tarthatná a beruházásokat, a végeredményt és megbecsülné az átadandó állatokat.- Mindenesetre az érdekeltség jobban föl lenne keltve és — szerintem csakugyan bőkezű gazdálkodás — mely más gazdasági ágaknak határozottan rovására megy, igy el lenne kerülhető. Hiszen ha az arányt veszszük, nem esnék több a lótenyésztés rovására körülbelül 100.000 frtnál és kap csaknem 4 milliót, holott más gazdasági ágakra, például a gyümölcsre, melyre az igen t. minister ur nagy súlyt fektet, kap 5.400 frtot, akkor, a mikor valamenyi gazdasági ág emelésére esik 36.000 frt, midőn a haltenyésztésünkre, erre a nagyfontosságú tételre, melyet az előadó ur is ilyenül felemlített, 5.500 frt esik. Mindezt felhoztam pedig azért, hogy kimutassam, hogy sokkal jobb kihatással lenne s hogy ily módon sokkal jobb eredménynyel dolgoznék az állam s azon ellentétes dédelgetés, a mit itt a többi gazdasági ágazatok rovására látunk és évenkint tapasztalunk, végre valahára költség előirányzatunkból eltűnnék. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Engedje meg a t. minister ur, hogy tegnapi szavaira hivatkozva, a melyek a gyümölcstenyésztés tekintetében igazán kedvezők és nagyon helyes felfogásra vallanak, szintén tegyek némi észrevételeket. (Halljuk! a szélső haloldalon.) Ha a gyümölcstenyésztés és a fanevelés támogatásának valamikor itt volt az ideje, ugy itt van az most, a midőn a phylloxeravész által hazánk területén 100.000-re menő holdak vannak részint kipusztítva, részint megtámadva. Én, megvallom, nem tartozom azok közé, a kik a ministert s az állami kormányzatot olyan nagyon ostromolják szénkénegért és az amerikai vesszők megszerzéseért, mert én meg vagyok győződve, hogy ez rajtunk semmit sem fog segíteni. Mert a mi szőlőföldünk oly csekély árban van, boraink árai oly alacsonyan állanak, hogy ezen költséges-kezelés mellett a homokos területen termelt szőlőkkel versenyezni sohasem fog. Hazánk örökké bortermelő ország fog maradni, de nem hegyeken, hanem homokon fog ezentúl termelni. Mert a mai tudományos képzettség előhaladásával, ha jó fajokat ültetünk a
