Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-406

4tJB. országos ülés november 18-án, csütörtökön. 1890. 279 ben, hogy ő helyes tapintattól vezetve bizonyos discretióvál ítélte meg állategészségügyi szolgálatunkat és igen helyeden mondta, hogy az, a mi a magyar parlamentben mondatik, messze hangzik. Állategészségügyi szolgálatunk az által, hogy daczára ezen nem elégséges erőnek, mégis a jelen viszonyok közt pontosan végrehajtatnak a törvények, határozott haladást matat — hogy egyébre ne utaljak — abban, hogy a marhavészt, mely korábbi években majdnem állandó vendége volt hazánknak, most már évek óta nem ismerjük. (Igaz! Ugy van! jőbbfelöl.) Másfelől constatálható az is, hogy állatanyagunk qualitative emelkedik. Mindnyájan tudjuk, gazdák, hogy mily fatális, mily nyomasztó a köröm- és száj fáj ás terjedése Magyarországon. Nehogy ebből következtetéseket lehessen vonni az administratio hiányaira, csak azt említem meg, hogy évek óta egész Európában s különösen Németországban, a mely ország sokkal többtt költ állategészségügyi administratiójára, ezen betegség óriási mérveket ölt és elfojtására ez idő szerint hiába törekesznek. Elismeréssel kell adóznom a fővárosi sajtónak is, a mely szintén igen helyes, tapintatos, megítélésben részesíti ezen igen nehéz szolgálati águnkat és minden eoncrét eset alkalmából, ha valamely panasz közlése szorgalrnaztatik, előbb a ministerium szakközegeihez fordult felvilágosításért, a mit rendszerint meg is nyert. Részemről az ügy érdekében csak arra kérhetem t. képviselőtársaimat, hogy előfordulandó eoncrét esetekben panaszukkal egyenesen a ministeriumkoz méltóztassanak fordulni, mert fordulnak elő számos esetek, midőn ezen természeténél fogva vexatorius törvénynek a közjó érdekébeu való helyes alkalmazása magánérdekeket Sért s az ily ötletből felhangzó generálisaié kritika a külföldet tévútra vezethetné. (Élénk helyeslés.) Gazdasági téren általában emelkedést constatálhatunk az országban. Sajnos, hogy ezen emelkedés nem egyenletes mindenütt és mint a ki a viszonyokat a részben közelről ismerem, ki kell, hogy mondjam azt. hogy az erdélyi részek közgazdasági emelkedése nem olyan kielégítő, mint az országban általában. Ezen sajnos jelenség orvoslandó. Midőn 50 évvel ezelőtt a nagy Széchenyi István azt mondta, hogy Erdély egy kert és ma azt látjuk, hogy részben legalább, gazda ságilag a legalsóbb fokon álló országrészek közé tartozik, ez kötelességeket ró a kormányra (Helyeslés a jobboldalon) és hiszem, hogy azon az úton vagyunk, melyen az orvosláshoz közelebb jutunk. Az igen bonyolult és régóta megoldást igénylő birtokrendezési kérdések, a mint határozottan mondhatom, az igazságügyminister ur részéről közelebbről ezélszerfó, megnyugtató módon orvoslást fognak nyerni. (Élénk helyeslés.) A kereskedelmi minister ur pedig, a mint tegnap méltóztattak hallani és a mit a t. ház a legnagyobb elismeréssel fogadott, oly vasúti árúdíjszabást fog életbe léptetni, melyek által a távolság folytán létező hátrány eliminálva lesz. (Élénk helyeslés.) Én figyelemmel fogom kisérni a gazdaságnak minden egyes terén mutatkozó egészséges kezdeményezést és igyekezni fogok azt teljes erőmből hatályosan előmozdítani, (Élénk helyeslés) hogy igy lehető legyen az, hogy ez az országrész, melynek terményei különösen minőség tekintetben alkalmasak arra, hogy a világ piaczra hozassanak, íntensivebb gazdálkozás által képes legyen életrehozni azon szunyadó erőket, melyek — bízvást hiszem — nagy jövőre várnak. (Élénk helyeslés.) Ha becses figyelmükkel nem élek vissza, | (Halljuk! Halljuk!) nehogy azzal vádolhassam, | hogy igen fontos kérdésekről nem emlékezem meg, a midőn munkatervemet vagyok bátor itt részletezni, még csak néhány dolgot kívánok röviden érinteni (Halljuk !) Igen fontos kérdés a talajjavítási kölcsönök kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ez iránt a törvényhozás az elmúlt évben intézkedett és ennek legközelebb — remélem — gyakorlati foganatja is lesz, a mennyiben épen e napokban képezi tárgyalás substratnmát a talajjavítási kölcsönök telekkönyvi biztosítása. Közgazdasági életünknek igen fontos részét képezi az erdőgazdaság, az erdők helyes kihasználása. Ezen a téren a kormánynak kettős feladata van. Először az állam tulajdonát képező 2,600.000 holdnyi erdőknek jövedelmezőbbé tétele és másodszor a magánosok és különösen a községek tulajdonát képező erdőknél az erdőtörvény helyes keresztülvitelének ellenőrzése. A mi az állami erdők jövedelmét illeti, az bizonyos, hogy az átlag nem magas; de méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy ezen átlagos jövedelem is magasabb, mint a felvett katasteri tiszta jövedelem átlaga és méltóztassék továbbá tekintetbe venni azt, hogy ez erdők igen jelentékeny része bükkerdő. A bükkerdőknek kellő értékesítése ugy a magánosoknál, mint az állam tulajdonában is, nemcsak minálunk, de egész Európában egyik legfontosabb és legnehezebb kérdését képezik az erdőgazdaságnak és ennek megoldása szoros kapcsolatban áll közlekedési eszközeinknek fejlesztésével. Ezek oly szép fejlődésnek indultak és különösen az életbeléptetendő új díjszabás remélhetőleg oly kedvezően fog hatni, miszerint remélem, hogy ez irányban