Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-406
272 40B.orsz&gos ülés novemlber 13-án, esütfirtöko'n. 1890. reáleák vetésére stb. s nem tesznek egyebet, mint megtartván otthonukat, átjönnek ide, hogy itt egy új gazdasági ágat teremtsenek maguknak, a Balaton másik oldalán szőlőt ültetve, a mi által fentarthatja életét és gazdaságát. Azután változhatnak a viszonyok, megtörténhetik, hogy a pbylloxera elleni küzdelemben, ha nem is épen :;z areanuniot elérhetjük, de valamely oly elhatározó lépést tehetünk, a melylyel a bajon segíthetünk. E szempontból is üdvözlöm a t. minister urat és ezt a tervet tökéletesen helyesnek és kivihetőnek tartom. Ezen phylloxera-kérdésnél, t. ház, legyen szabad eszébe hoznom a t. minister urnak még a következőket. Bátorkodom figyelmeztetni először is arra, a mit én már régóta, körülbelül 12 esztendeje mondottam és számtalanszor előhoztam itt a képviselőházban, csak azt sajnálom, hogy bár nem találkozott még egyetlen egy minister sem a földmívelési tárczánál, a ki nem adott volna nekem igazat és még sem léptették életbe a>; általuk is helyeselt eszmét, mely nem más, mint hogy mi az amerikai fajokkal való védekezésben mindaddig nem mehetünk előre, iáig a legfontosabb kérdés, az adaptatio kérdése megoldva nincs, hogy az amerikai fajok egyik vagy másik helyen mikép fognak a talaj nehézségével és az idő viszontagságaival megküzdeni, nekünk még erre határozott próbánk nincsen. Én mindig azt voltam bátor ajánlani és azt ma is teszem, hogy az egész országban, nem ugy egyes községeknek, hanem egyes szőlőbirtokosoknak kellene kiosztani az amerikai szőlővesszőből bizonyos mennyiséget; nem azért, hogy azt üzleti szempontból felhasználják, hanem kísérletezési szempontból; mert ha mi most már tudhatnók, hogy például az amerikai Jacquez szőlőfaj Magyarországnak minden talaján ellentálló képességgel bir, akkor igenis mondhatnók, hogy Magyarország szőlőszetének legalább egy része meg van mentve, de mikor még ezt sem tudjuk, hogyan ajánlhatjuk az ország gazdaközönségének ezt a fajt, hiszen ugy még nagyobb kárt okozhatunk, mint a mennyi hasznot akarunk ez által elérni. A ministeriumbau — számtalan esetet tudok rá — a mint egy irányban kezdeményezés történt, akkor a t. minister urak mindig enqueteket hívnak össze, melyeknek feladata consultativ fórumként szerepelni és határozni azon irányokra nézve, melyeket a minister kérdésessé tett. De ezen enquetek összeállítására nekem igen nagy kifogásaim vannak. Mert hogyan történik az összeállítás, először is vannak ottan az úgynevezett ministeri szakértők. Ezek nem azt nézik, hogy az ő esetleges tudományuk mit mond, hanem azt, hogy valahogyan a ministernek kellemetlen dolgot ne mondjanak. Ezek azután mindig többségben vannak az enquetben és akárki szólal fel az ő nézetükkel ellenkező értelemben, felfogásának érvényt nem szerezhet, mert hiszen képtelenség, hogy egy ember küzdjön tizzel szemben. (Igaz! a baloldalon.) Mondhatom, t. képviselőház, hogy ha én akarnék enquettet összehívni, én részemről abba egyetlen ministerialis szakértőt sem tennék be, hanem egyedül magam volnék ott, meghallgatnám a szakértőket és ugy határoznék. Itt van az országos phylloxera-bizottság, az az állandó kiküldöttség, mely e kérdésekben határoz. Tagjai igen tisztességes emberek, de abból a gondolom 11 —12 tagból — nem akarok neveket említeni, mert nomina sünt odiosa — mondhatom, hogy hat embert látok ott, a ki absolute nem szakember és csak öt van köztük, a kik közül talán pusztán három igazi szakember. Bátor vagyok tehát a t. minister urnak figyelmébe ajánlani, hogy ha akár egyik, akár másik irányban enquetet méltóztatik összehívni, szerény szavaimi a tekintettel lenni méltóztassék. Áttérek, t. képviselőház, egy másik kérdésre, mely közvetlenül a földmíveléssel áll kapcsolatban. Megengedem, hogy a következtetés, melyet levonok, talán nem helyes; ha ez így van, nagyon szívesen fogadom a rectificatiót. Alig, hogy megkezdődik az aratási campagne az országban, a lapokban mindenütt látjuk a gazdasági tudósításokat és a gazdasági tudósítók a helyett, hogy írnák azokat, a milyenek a viszonyok valóban, bizonyos chablonok szerint dolgoznak, minek következése az, hogy telekiabálják az egész országot — és ez még nem is volna olyan nagy baj — de hirdetik a külföldön is, hogy például milyen irtóztató nagy termés van minálunk és a külföld azután ezen informatiók alapján nyomást gyakorol gazdaközönségünk kárára. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) S nem akarok indítványt tenni ebben az értelemben, de higyjeel a t. minister ur, hogy ha ezeknek jelentéseit ad acta teszi, ez az országnak igen nagy hasznára fog válni. Van még egy kérdés, melyet majd minden esztendőben felhozok a házban ezen költségvetés tárgyalásánál és ez a gyártott borok kérdése. Nem akarok a t. ház iránt tiszteletlenséget tanúsítani azzal, hogy határozati javaslatot adok be; mert hisz háromszor fogadott már el a t. ház határozatot és azok 10 —12 esztendőn át sem lettek effeetuálva; nyugszanak a homályban, a nélkül, hogy kedve volna akárkinek halottaikból feltámasztani. Hogy mily nagy az a kinövés, mely e téren mutatkozik, mutatja az, hogy nem volt törvényhatóság és gazdasági egyesület, mely ezen értelemben föl ne irt volna, Nem tudom mi lehet oka annak, hogy midőn oly ügyről van