Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-405

244 405. orssságes Illés november 12-én, werdán. 18»(1. van a palaczkok deciaratiójával, már most kijelentették, hogy ezentúl kőbányai sört nem is vesznek, mert ezen kínzásoknak magukat alá nem vetik. Ha eddig lehetett e nélkül exportálnunk, ezután is lehessen. S a dolog igen egyszerű. Az orsovai vámhivatal bizassék meg, hogy azon ládákat, a melyekre az van irva, hogy: „üres használt palaczkok", nyissa fel, nézze meg, hogy van-e benne egyéb is, mint üres palaczk s ha csakugyan használt, nem friss üvegek vannak bennük — melyeket különben igen könnyű megkülönböztetni a használt palaczkoktól — egyszerűen szegeztesse le és küldje el rendeltetési helyükre. Én azt hiszem, hogy ebben semmi nehézség sincs; hanem van azon bureaueraticus felfogás nehézkességében, mely mindent rubrikázni kivan s efféle eljárással mérhetetlen akadályokat és nehézségeket gördít a kereskedés útjába. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ismétlem, tudom, hogy nem a kereskedelemügyi minister ressorfjába tartozik ez a dolog, de tegnap még e tekintetben az adatok nem voltak kezemnél, mint a hogyan azokat ma kezemhez szolgáltatták, ezért nem hoztam fel tegnap az illető tárczánál. Végezetül még egyet. (Halljuk! Halljuk!) A minister ur nagy és monumentális érdemeket szerzett magának a folyók áthidalásánál. A Tiszán át két vashíd épült vagy fog legközelebb épülni; a Dunán 2 millió forint költséggel épül a pozsonyi híd, egy másik fog épülni, gondolom, Komáromnál. Ha összehasonlítom Budapestnek forgalmi szükségleteit és fekvését más városokéval, eszembe jut a sokkal nagyobb Paris; azt látom, hogy Parisban 31 híd vezet keresztül a Szajnán., de ha összehasonlítom a sokkal kisebb Prágával, ott is sokkal több hidat találok, mint van Budapesten. A híd kérdése Budapesten a testvérvárosok egyesítése óta mindig a legfontosabbak közé tartozik, leginkább a budai oldalra nézve. Azt gondolom, senki sem tagadja, a minister ur is, nem hiszem, hogy más véleményben volna, minthogy a lánezhidon alul feltétlenül szükségesnek látszik a forgalom érdekében egy negyedik, helyesebben harmadik, mert hiszen az alsó vasúti híd a közforgalomra nézve nem számít. A Margit-hídnál az a hiba követtetett el, hogy a tényleges forgalomra való tekintet nélkül egy, a mappán létező jövendő város érdekében a híd messzebb tétetett ki, mint a mennyire helyesen építendő lett volna. (Helyeslés a baloldalon.) A hidakat, mint forgalmi eszközöket, nem szokás építeni máshová, mint a hol a forgalom tényleg van. (Helyeslés a baloldalon.) Én mindenekelőtt kérem a t. minister urat, hogy a negyedik hídnak fenforgó kérdését szokott erélylyel és ismert jóakaratával vegye kezébe. Feküsznek előtte ajánlatok, nem vagyok egyiknek sem pártfogója; a közönség nem bánja, a hidat magánvállalkozó vagy a kormány építi-e, a közönség át akar járni, a közönségnek igy is, ugy is fizetni kell. Én azonban sokkal jobban szeretném, mert sokkal több garantiát látok benne, ha e hidat nem magánosok, hanem a kormány csinálja, ha ő építi ezen fontos közlekedési eszközt, melyből már három jelenleg is sajátját képezi. (Helyeslés a baloldalon.) Nekem, mint belvárosi képviselőnek, mindegy akár a vámháznál, akár az eskü-téren épül a híd, mert hiszen mindkettő a belvárosban van, de ha nézem Budapest térképét, a kerepesi-utra a diagonalist, ha veszem, hogy Budán hol van a közönség, mely a hidon járni fog: azon resnltatumra kell jutnom, hogy sokkal czélszertíbb lenne a jelen forgalomra az eskü-téri híd építése. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, ha a szükséglet felmerül, hogy a vámháznál is építtessék híd, egy másik generatio megépíti majd azt is. (Helyeslés a baloldalon.) Én nem terjeszkedem tovább beszédemben, befejeztem mindent és csak azzal az elismeréssel végzem be dicsérő beszédemet, hogy mióta Magyarországon államférfiak felismerték Budapestnek nagy politikai és forgalmi jelentőségét, hány férfiút tudok, a ki legtöbbet tett ezen magyar főváros érdekében: József nádor, gróf Széchenyi István és gr. Andrássy Gyula, (Egy hang: Most jön Baross!) igen is, most jön a negyedik. Én tudom azt, hogy Budapest jövője azon kereskedelmi politikától, azon jóakarattól függ, melyet egy kormány Budapest iránt tanúsít vagy tőle megvon. Én constatáltam az előzményekben, hogy micsoda eredmények érettek eddig is el, nemcsak Baross minister által, de főleg általa s kérem őt, hogy a negyedik hídnak oszlopára irja fel nevét: „Urbis conditor." (Tetszés balfelöl.) Elfogadom a költségvetést. (Helyeslés balfelől.) Balogh Géza jegyző: Tors Kálmán! Törs Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a jelen tárczánál, pártomnak megtisztelő megbízásából is fölszólalok, mint előttem szólott Kaas Ivor barátom sem tévé, ugy én sem zárkózhatok el annak beismerése elől, hogy én e tárcza keretében s annak vezetésében több olyan jelenséget látok, mely szomorú államjogi és gazdasági viszonyaink között némi vigasztalás számba mehet. Látok oly törekvéseket, melyeknek a megkezdett utón és irányban követett folytatása, ha erőszakosan meg nem szakittatik, avagy meg nem téved, hazánk állami egyediségének leg-