Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
406. orseigos ülés november 12-én, szerdán. 1890. 241 nem lesz lehetetlen végre-valahára megszabadulni azon nyomástól, melyet az osztrák védvám és ipari körök ezen egész monarchiára gyakorolnak. A minister urnak a külfölddel szemben követett vámpolitikáját illetőleg constatálhatom azt, hogy úgy Bulgáriára, mint más államokra nézve is törekvése a szerződéses tariffa-politika és az az által nyert könnyítések. S midőn ehhez hozzájárulásomat, helyeslésemet csatolom, lehetetlen, hogy megfeledkezzem egy ennél fontosabb momentumról politikai magatartásában és ez közgazdaságunknak rendszeres emancipatiója Austria gyámsága alól. Tudjuk, hogy a vámszövetség folytán, melyben Austriával vagyunk, egyfelől Magyarország az osztrák gyártmányoknak nyilt és kizárólagos piacza, a melyen nem ugyan jogi, de tényleges monopóliumot gyakorolnak és a melyen Magyarországot ki szokták aknázni: hanem tapasztaljuk azt is, hogy Austriában egy erős áramlat indult meg, mely minden módon és eszközökké] a magyar árúknak és nyers terményeknek onnan való kizárására, az ottani piaczokról, terményeinknek leszorítására törekszik. Ezen kettős, nagyon méltánytalan és igazságtalan osztrák mozgalommal szemben — mert Austriának behozatala sokkal nagyobb értékű, mint a mi kivitelünk Austriába — helyes és egyedül czélra vezető azon politika a magyar állam financiális érdekében úgy, mint gazdasági megerősödése tekintetében, hogy a kormány itt ipart teremteni igyekszik. És csakugyan látjuk, hogy gyárak keletkeznek mindenfelé, részint a törvényhozás által ^adott kedvezmények hatása alatt, részint a kormánynak direct támogatása és tevékenysége következtében. Az Austriától való emancipatio, a külföldi és osztrák, valamint keleti piaczainknak megtartása a versenyben a kereskedelmi minister ur kezébe van letéve és ő ezen feladatnak egy helyes, okszerű, coulans tarifa-politikával felelt meg. Azon leszállítások, melyeket a tarifirozásnál különböző irányban tett — tekintve mindig az árúknak piaezi helyzetét, a mi búzaárainknak s más piaezi conjuncturáinknak szükségletét — azt mutatják, hogy Magyarországnak ma van először egy tarifa politikusa a kormány kebelében. Nem tekintek most azon sokszor méltatott érdemekre vissza, a melyeket a t. minister ur a személyszállításnál a zónatarifánál elért, de nagy várakozással nézek az árútarifirozäsnak új rendszere elé, a melyről egy német lapban — nem tudom hiteles-e — azt olvastam, hogy bizonyos mértékben az is a zónarendszernek utánzása lesz, a mennyiben tiz-tiz kilométerenkint való egységeket állapít meg, minden további egységnek díjtételét mérsékelKÉPve. NAPLÓ. 1887—92. XIX. KÖTMT. vén. Ha ez áll, ennek hatása forgalmunkra nem lesz csekélyebb, sőt merem állítani, hogy nagyobb lesz, mint az új személytarifának hatása volt. Mert csak ez által fog lehetségessé válni az, hogy hazánknak legtávolabbi, legkeletibb részei is részt vehetnek a külföldi forgalomban, hogy az erdélyi részek is teljesíthetnek szállítást egész Bruckig nyers terményekben és kevesebb értékű czikkekben. Nagyon kérem a t. minister urat, hogyha teheti, már itt a képviselőházban adjon nekünk ez iránt némi tájékozást, hogyha ez nem zavarná meg a kereskedelmet, miután csak a jövő évi január elején lép ez a tarifa életbe. De ezen árútarifánál még egy más szempontot emelik ki, azt t. i., hogyha jól vagyok értesülve azon német közlemény alapján — hasonlóképen, mint a személytarifánál — ennél is bizonyos előnyöket biztosít Budapest fővárosának. Nem hogy a legtávolabbra direct küldeni szánt árúk tekintetében kapna Budapest fővárosa bizonyos kedvezményt — ez szerintem nem is volna helyes — hanem bizonyos előnyöket biztosít Budapest fővárosának annyiban, hogy a Budapestre érkező és itt összegyűjtött árúknak Bruck és Fiume felé, vagyis azon két pont felé, a mely felé a magyar kivitelnek iránya megy, magasabb refactiákat szándékozik nyújtani. T. ház! Van itt egy bizonyos antagonismus a vidék és a ftíváros közt. Gyakran hallottam szenirehányólag említeni, hogy Budapest a vidék mellőzésévé], sőt talán hátrányára, mesterségesen emeltetik a kormány által. Igaz, t. ház, hogy a kormány mesterségesen is igyekszik a fővárost emelni, jelentőségét fokozni; de ne méltóztassanak elfeledni azt, hogyha Magyarországnak nincs egy kereskedelmi emporiuma, mely a világkereskedésben, ugy a nyugaton, mint a keleten domináló positiót foglal el s a mely hitelével, cselekvési képességével a piaezokat active kihasználja: akkor Magyarország mindig és mindig Austriának és Bécsnek ugy gazdaságilag, mint politikailag alávetett provinciája fog maradni. Ezért Budapestnek kereskedelmi szempontból való minél nagyobb emelése — akár mesterséges eszközökkel is, de olyanokkal, melyeknek természetes alapja van — esak előnyére váihatik a magyar termelőknek s a magyar vidéknek, mert ez által egy biztos és közel vevőt nyernek, mely é; dekeiket megvédelmezni és piaczaikat mindenfelé felkeresni fogja; mig ha Budapest gyönge, ezt tenni nem képes. Engedje meg a minister ur, hogy a vasúti politikában elért sikereiről mondott dicséretemet az ő közegeire is kiterjeszszem, mert e sikerek nagy részben a vasúti hivatalnokok testületének köszönhetők. Ezelőtt csak rövid néhány évvel magyar vasúti tisztikar nem is létezett, s a mi sí
