Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-404
212 *°*- oraíágos ülés noTember 11-én, kedden. 1890. latunk tárgyává és érdemességükhöz képest részesítettük őket a jutalmakban. Ez a jutalom azonban percentualis sohsem lehet Nem tudom mit szólana maga a t. képviselő iir, ha azt adnám elő", hogy a beszedett adóösszegek percentjei szerint óhajtanám elszámolni a rendelkezésemre bocsájtott összegeket. Fel fognak használtatni ezen összegek az illetőknek rendkívüli szorgalma és sikeres tevékenysége jutalmazására; az adótörvényeknek megfelelő eljárás fogja a mértéket képezni, de sohasem az, hogy milyen nagy vagy kicsiny volt az az összeg, melyet az illetők a beszedéssel elértek. Ezeket kívántam röviden előadni. (Helyeslés jóbbfelől.) György Endre: T. ház! Ennél a tételnél bátor vagyok felszólalni azért, hogy a t. pénzügyminister urat megkérjem, miszerint az egyenes adók reformjára vonatkozó munkálatokat mielőbb megindítani és a ház elé hozni méltóztassék. Közgazdaságunknak egyik legszomorúbb része az egyenes adók súlya, a mely a magyar termelésre nehezedik és a melyet a legutolsó alkalommal, midőn a jövedelmi pótadó behozatott, mint átmenetileg az egyensújy helyreállítására tett áldozatképen contemplált tervezetet fogadott e] a törvényhozás. Ennélfogva én nem habozom amaz erős meggyőződésemet nyíltan kimondani, hogy az egyensúly helyreállítása után egyik legfőbb igény, mely első sorban várhatja jogosan a törvényhozástól a tekintetbe vételt: a túlságosan terhelt egyenes adófizetők terheinek könnyítése. T. ház! A helyzet magoknál az állami egyenes adóknál is súlyos, de súlyosabbá válik azon consequentiák által, melyeket törvényhozásunk az összes adórendszernek az állami egyenes adókra basirozása által létesített. Méltóztassék különösen a föld — vagy házbirtokosoknak a kereset — vagy általában az összes hozadékadót fizetőknek terheit tekinteni és méltóztassék még azon terheket is figyelembe venni, melyek az egyenes adók consequentiájaképen nehezednek az adófizetőkre és valóban el kell ismerni, hogy a lét vagy nem lét határán áll Magyarország egyenes adót fizető polgára. Én eltekintek a vizszabályozástól és amelioratioktól, mint a melyek a dolgok természete szerint az értéknövekedésben reconpensatiójukat megtalálják; hanem tisztán az egyenes adófizetők helyzetéről vagyok bátor pár szót itt a t. ház előtt ugy, mint a gyakorlati életből mindnyájan ismerjük, felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyenes adót fizető fizet a földbirtok után földadót és földtehermentesítési pótlékot, fizeti a házhéradót, legtöbb esetben a hizosztälyadót és utána szintén a földtehermentesítési pótlékot, fizet kereseti adót és utána földtehermentesítési pótlékot és mindezek után az általános jövedelmi pótadőt. Ezek képezik az ő állami terheit, nem is említve az esetleges további terheket, pl. vadászati, hadmentességi adót stb. Ha itt megállna az adófizetés terhe, ez magában véve is a tiszta jövedelemnek közel 30°/»-át absorbeálná. Tudom, hogy a földadónak, mely contingentálva van, a részletes felmérés folytán a helyesbítés az egész országban lassankint és fokozatosan keresztül fog vitetni; de méltóztassanak elhinni, hogy különösen a házbéradónál elértük azt az adomaszerű állapotot, hogy az egy-két emeletes házak földszintjét az állam a maga jövedelme részére egyszerűen lefoglalja. Ezzel azonban az egyenes adót fizetők terhének csak első és merem mondani kisebb része van elősorolva. Ott vannak a vidéken első sorban az egyenes adók után kivetett törvényhatósági adók, ott van a legtöbb helyen a megyei székházadó, igen sok helyen a közművelődési adót az újabb törvényhozás behozta, a mire már annak idején volt alkalmam, mint valószínűségre rámutatni, az ország törvényhatóságainak legnagyobb részében a 10*/« os útadót, a törvény alapján természetesen újonnan már az egyenes adók után vetve ki. Azután következik a törvényhatóságokban a betegápolási adó, mely évről-évre szintén emelkedő tendentiát mutat és mely szintén az egyenes adófizetőkre nehezedik; azután a megyei tisztviselők nyugdíjára megszavazott adó, mely igen tekintélyes összeg és szintén a szegény egyenes adófizetőkre nehezedik. Ezzel azonban még nincs befejezve a dolog. Következik a megye és a község közt lévő pótadók sorozata. Ilyen a körorvosi fizetés kérdése, ilyen a községi jegyzők nyugdíjára fizetett összeg, katonabeszállásolás stb. Azután következnek a községi adók, melyek az országnagy részében bámulatos gyorsasággal és megdöbbentő arányban emelkednek (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és nyugodtan lehet mondani, hogy az egyenes adóknak 49 — 50*/o-át teszik ki és nem ritka eset, hogy 90°/«-on, magam tudok esetet, a hol 100%-on felül emelkednek. Azután következik ott, a hol az állami iskola behozatott, az iskolaadó, mely az egyenes adók 5°/o-át teszi ki, ott van újonnan behozva a községi közmunkaadó. Azután következik ezeknek természetes consequentiája a felekezeti itt-ott csakugyan elviselhetlen terhek stb., úgy, hogy elmondhatja az egyenesadót kivető adóhivatal, hogy >longus est post me ordo idem petentium*. A szegény gazda, a ki ae egyenes adó