Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-401

401. »rsság«i iléí november ?-én, pénteken. 1890. 153 ráua, de az az alárendeltségnek mintegy titkon, csendesen való fentartása és kifejezésre juttatása. Ha örök időktől fogva Austria és Magyar­ország két külön állam !ett volna, akkor meg­történhetnék, hogy hifatalos nyelvének mellő zése ilyen esetekben nem keltené fel a nemzeti féltékenységet. De mikor tudjuk, hogy ugy a múlt században, mint a jelen században is egész korszakok voltak, a melyekben a nemzet hiva­talos nyelve — mely akkor hivatalos volt tör­vényeink értelmében -— mellőztetett és a német nyelvnek hivatalos nyelvként való használata behozatott, akkor ezen féltékenysége a nemzet­nek nem egyéb, mint óvatosság, tanulás a múlt­ból, hogy biztosítékot keressenek a jövőre nézve. (Ugy van! balfelől.) A nemzetek jellemző vonása nemcsak a nemzetnek egyéni tulajdonságai, nem­csak annak vitézsége, nemcsak szellemi magas­sága, de különösen eulturai kapcsolata és ösz­szesége. És mi teszi ezen nemzetet, mely Ma­gyarország területén él, magyarrá, ha nem a történelem közös hagyományai, emlékei, ha nem a magyar nyelvnek azon szoros kapcsolata, mely­ben a magyar eultura kifejlődött, melynek min­den egyes szála megőrzendő, fentartandó ? Miben él a nemzet és miben vesztheti el a nemzet első sorban saját nemzeti jellegét, államfentartó ha­talmát? Hogyha nyelvében törik meg. Épen azért a magyar nyelv hivatalos használatát saját jogkörében vissza kell állítani; meg kell tiltani, hogy magyar minister német intézvényekefc küldjön akár a közös ministeriii­mokkoz, akár az osztrák hatóságokhoz. (Helyes­lés a szélső balon.) Az osztrák hatóságokkal szem­ben ugy állunk, mint idegen állammal szemben, ezt senki kétségbe nem vonhatja. A közös mi­nisteriumok, ha azok a mi pénzünkből tartatnak fenn, a mi nyelvünk használatára ez okból is kötelezhetők. (Helyeslés a szélső balon.) Ha a közös intézmények levelezéseiben mindig csak a másik állam hivatalos nyelve használtatik és a magyar nyelv mindig mellőztetik : akkor az össz­birodalomnak hangoztatása, a mely még e kép­viselőházban is egyesek ajkáról néha elhangzik, nem puszta rém, nem puszta képzelődés; mert akkor a magyar állam saját jogköre szűk kor­látok közé van szorítva és van egy állam, a melynek tartalma az összbirodalom, a mely né­metül exerciroz, németül levelez, németül fejezi ki a maga létét és egyéniségét. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) T. ház! Nemcsak ez a sérelem, a melyet semminemű törvénynyel védelmezni nem lehet és a mely sérelemmel szemben gyenge azon érv, mely az udvartartásnál is felhozatott, hogy mu­tassuk meg, hol van az a törvényben, hogy a levelezésekben a magyar nyelvet kell használni. Hiszen ez annyira természetes, hogy ezt senki KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIX. KÖTET. kétségbe sem vonhatja, ez máskép nem érthető, fel sem tételezhető. És vájjon csak az a hazafi, csak az a magyar államférfi és csak az tesz a nemzet érdekében, a ki a törvényben világosan fölvett jogokat követeli és a nemzetnek nyelyét nem érvényesíti mindenütt, a hol attól a törvény el nem tiltja? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Én hazafitól azt követelem, hogy a nemzet nyelvét mindenüt érvényesítse, a hol annak tere van és gondolom, azt megkövetelhetem azon fér­fiaktól, a kik Magyarország hatalmi eszközeit kezökben tartják, hogy azt érvényesítsék. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Mert ha nem igy jár­nak el, előbb csak felindulásomat de később gyűlöletemet fogják felidézni és azon leszek, hogy gyűlöletem egész erejével üldözzem és Sújtsam őket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Mosolyoghat Tisza Lajos ur ezen a haragon, de mindig igaz marad a régi mese, hogy a hálóba került oroszlánt kimentette egy egér, mely a háló szálait elrágta. ^Lehetek én is az az egér, a mely Magyarországot, ezt az oroszlánt, felszabadítja a hálóból és szabad erejének szabad élvezetéhez juttatja. Akkor bi­zonyos, hogy az az oroszlán máskép fog eljárni és máskép fogja megalkotni szabadságának biz­tosítékait. (Tetszés a szélső baloldalon.) De nemcsak a magyar nyelv kérdése, ha­nem van itt egy csomó más apró kérdés, a me­lyek elintézésére a mai politikai szélcsend igen alkalmas. Tudjuk, hogy most egy éve Monoron egy letépett zászló ügyéből országos esemény lett és akkor a kormány megtagadta az elég­tételt, megtagadta az intézkedést. De most, midőn e kérdés nincs elmérgesedve, midőn az senki egyénisége ellen nincs intézve, vájjon nem látja-e a kormány bekövetkezettnek az időt, hogy Ma­gyarország színei és czímere használatának kér­dése tisztáztassék? Hiszen a 23 éves alkotmá­nyos élet alatt már kellett volna arra törekedni ; de a múltban tapasztalt tünetek, az a folytonos összeütközés, az a viszály, a nemzeti felindulás­nak ama kitörései nem mind intő példák-e arra, hogy midőn a politikai életnek rendessége és nyugalma megengedi, akkor a magyar állami hatalmat mint ministerelnök, kezelő férfiú arra törekedjék, hogy mindazokat a kérdéseket, a a melyek függőben maradtak, a melyek néha kitörésekre adtak alkalmat, de a melyeknek el­intézése előbb-utóbb okvetetlenül kényszerűség, igyekezzék a törvényhozás utján megoldani és az izgalmak elemeit ekként jó előre eltávolítani ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország czímerének, Magyarország zászlajának mindenütt ott kellene lenni, a hol az önök törvényei értelmében lennie kell, mely törvényeket mi is erőseknek elismerünk s a melyeknek végrehajtását a nemzeti érdek tekin­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom