Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-367

gg 367- országos ülés május 5-én, hétfőn. 1890' kocsi úton való utazási költség és időveszteség és ellátásbeli kiadás, mert például a muraszombati járásbiróság a legközelebbi vasúti állomáshoz 46 kilométerre fekszik, igen, de ezen járás 113 községből áll, mely községek nagy része Muraszombathoz szintén még 15 — 20 kilométerre vannak s igy 60—70 kilométernyire kell kocsin utazni. így van ez a németujvári, szentgotthárdi, felsőeőri járásokkal, melyek sok és távol elszórt községekből állanak, valamint hasonlókép tűnik elénk a zalaegerszegi területen létező járásbíróságoknál, főleg az úgynevezett göcseji községekből. Hogy tehát épen ama nép sujtassék még fölösleges költséggel, mely természeti és geographiai viszonyainál és terméketlen földjénél fogva ugy is áldástalan nehéz helyzetien van és az igazságszolgáltatás megdrágittassék és a szegényebb osztályra nézve végtelenül megnehezittessék; én ezt sem az állam, sem az igazságszolgáltatás érdekeivel összeegyeztetni nem birom. Szombathelynek központi fekvését, jelentőségét elismerte az igazságügyi kormány már 1867-ben, midőn a sajtó-ügyekre nézve az esküdtszéki bíráskodási joggal a szombathelyi törvényszéket ruházta fel a győri, soproni, veszprémi, szombathelyi, zalaegerszegi és nagykanizsai törvényszéki területekre; valamint elismerte az 1874-iki igazságügyi kormány is, midőn királyi közjegyzői kamarai székhelyül ezen területeken lévő közjegyzőségekre szintén Szombathelyt jelölte ki és 1876-ban az által, hogy az ügyvédi kamarát szintén oda helyezte. De méltatták ezen várus központi fekvését a, többi kormányok is, mert minden oly institutiot, melynél a Dunántúl megyéiből összejöveteleknek kellett történniök : Szombathelyen helyeztek el, milyen volt a katasteri erdőfelügyelőség stb. De hogy ezen város Dunántúlnak vasúti góczpontja: kitetszik abból, hogy a bées-szombathelyi, nagykanizsa-szombathelyi, grácz-szombathelyi, szombathely-győri, szombathely-veszprémi, Székesfehérvár-budapesti, pinkafő-szombathelyi vasutak itt keresztezik egymást és a pozsonyszornbathelyi vasútra is megtörtént az engedélyezési tárgyalás, sőt az építés biztosítására a cautio is letétetett s igy egész Dunántúl Szombathelyen csomósodó, összefutó vasutakkal van beágazva, ellenben Győr az ebenfurti vasúttal közvetve csak Sopronmegye egy részével és a nyugati vasúttal, Vasmegye egy részével van összeköttetésben, a budapest-bécsi vasút pedig Dunántúl szélén fut el s igy Dunántúl vasúti góczpontja semmi esetre sem Győr, hanem Szombathely. De Győr a dunántúli megyéknek sem ipari, sem kereskedelmi, sem culturalis központja, ugy, hogy ezen megyék érdeke Győr felé semmikép nem gravitál. Szombathely ipara, hogy fejlett, hogy van mtíi ipara, gyáripara, igazolta az 1887-ik regionalis kiállítás, mely az idegeneket meglepte; hogy pedig kereskedelme nagy, mutatja azon körülmeny, hogy az összes államosított nyugoli vonalon a szombathelyi állomásnak van legnagyobb forgalma. De hát minő érveket is hoznak fel Szombathely ellen? Azt mondják, Szombathelyen nem lehet a táblát és bírákat elhelyezni és Szombathely nem elég nagy és fejlett város ahhoz, hogy főtörvényszéki elhelyezésre alkalmas lehetne. Az első ellenvetést megczáfolja a törvényjavaslat indokolása, melyből kitetszik, hogy Szombathely a tábla elhelyezésére új városházát és Vasmegye székházából 24 szobát enged át, egy év alatt pedig a város felépíti és felszereli a főtörvényszéki palotát, a birák és alkalmazottak részére pedig a mostani lakbérek mellett 3 éven át 10 megfelelő lakást biztosít és ezen 3 év alatt kötelezi magát 40 új lakás építésére is. De megczáfolja azon tény, hogy a laktanyába most bevonult egész ezred lovasság tisztikara is minden nehézség nélkül kapott lakást és főleg azon köztudomású körülmény, hogy Szombathely egy rapid fejlődő város, hol attól, hogy lakások a szükséglethez mérten nem épülnek, félni nem lehet. Ellenben, hogy Győrben miként lesznek a birák és alkalmazottak elhelyezhetők, mikor a Duna jobbparti üzletvezetőséget lakáshiánya miatt nem lehetett oda áttenni és midőn a forgalmi főnökség tisztviselői nem tudtak azonnal lakásra szert tenni s csak 9—10 hónap múlva költözködhettek át: azt nem tudom, mert hogy arról Győr gondoskodott volna, az indokolásból nem látom. Győr az 1887-iki népszámlálás szerint 20.900 lakost számlál, Szombathelynek, az igaz, hogy 13.000 lakosa van e szerint, de miután a népszámlálás megtörténte óta kebleztetett be egy szomszéd község és Szent-Márton község, melyekneklakosságával Szombathely népessége a 17 ezret megközelíti és miután azóta épült ki a pinkafő-szombathelyi vasút, az egész ezred lovassági laktanya, a 6 polgári iskola és 3 középkereskedelmi iskola és több gyár, ugy, hogy Szombathelyen 32 gyár van s miután átlag évente több száz letelepítési és építési engedély adatik, mint Vasmegye törvényhatósága közgyűlésének tisztelt képviselőtársaimhoz menesztett intézvénye bizonyítja, Szombathelynek ma 20.000 lakosa van. Tehát a lakosságra és kiterjedésre nézve a két város között számba vehető különbség nincs. Talán culturalis szempontból hátrább áll Győrnél ? Eltekintve attól, hogy Szombathely egy oly nagy és intelligens megyének székhelye, mint Vasmegye s hogy a vidéki hatalmas értelmiségnek is gyülhelye, mint már jelzem ipari és keres-