Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-367

64 **í. országos ülés ni eulturalis fejlődési processusa, mint jövőjük, haladásuk biztos mértföldjelzője megfigyelendők és kell, hogy mérvadók is legyenek. A jogkereső közönség főérdeke, hogy az igazságszolgáltatás jó, gyors- és olcsó legyen. Ezen czél eléréseért törekesznek az egyes államok, midőn perjogi rendszerüket változtatják. A szóbeli és közvetlen eljárás is azért vergődött felszínre, mert általa ezen czélt elérhetni vélik. A birói szervezet, a jogorvoslati rendszer megállapításánál is a törvényhozóknak azon igazságügyi czélokat szem elől téveszteni nem szabad. Azon czélokat a perjog megfelelő berendezésén kivül leginkább biztosítja a bíróságok és főtörvényszékek oly elhelyezése, hogy azok legkönnyebben és legolcsóbban hozzáférhetők legyenek, mi a hatékony ellenőrzést is leginkább lehetővé teszi. A íőtörvényszékek elhelyezésénél hangsúlyozni szokták, hogy az igazságszolgáltatás érdeke megköveteli, hogy a íőtörvényszékek oly városokban létesíttessenek, melyekben kifejlett polgárság, magas intelligentia van, hogy a birák ne nélkülözzék a műveltség, a szellemi élet amaz üdítő légkörét, mely magasztos hivatásuk betöltésére jótékonyan hathat. Az elhelyezési kérdésnél, mint jelzem, azon mintegy 1V» millió jogkereső közönség érdeke, melynek javára a főtörvényszék felállíttatik, mindenekelőtt méltatandó és döntő momentum. A birák társadalmi köre figyelmet érdemlő és méltánylandó, sőt kielégítendő tekintet ugyan, de nem feltétlen igazságügyi érdek is. Miként áll ugyanis a'dolog a maga valóságában? Vájjon a birói minőség, a jogi műveltség, a birák magas jogi színvonala, melyek valóban igazságügyi érdekek: függ attól, milyen társadalmi műveltségű egyének vannak azon városban, hol a birák működni hivatvák? lipen nem, hanem igen is a birák individuális tehetségétől, jogi képzettségétől, szorgalmától. Minden felsőbirótóí elvárhatni, hogy jogi szaklapot olvas; a íőtörvényszékek részére pedig, mint az indokolás szerint is contemplálva van, a könyvtár, melyben a szakmunkák, szakfolyóiratok használatra álljanak,mulhatlanul létesítendő, mely csatornák és a bíráknak egymás közötti és a jogszolgáltatás egyéb tényezőivel való érintkezése, eszmecseréje utján igen is a jogi ismeretek, az igazságszolgáltatás színvonalának emelésére kívánatos jogi műveltség gyarapítható, ellenben a jogszolgáltatásra egészen irreleváns azon körülmény, minő fejlettségű és vagyonú polgársága van azon városnak, melyben főtörvényszék lesz. Kétséget sem szenved, hogy a birák helyzete és pedig nemcsak, mint ilyeneknek, de mint családatyáknak is kell, hogy a törvényhozás gondozását el ne kerülje, mert tevékenységük megzsibbasztását semmiféle körülmény által megengedni nem szabad. De hiszen erről nincs és nem is lehet szó, mert a székhelyekért ftjns 5-én, hétfőn. 1890. komolyan és jogosultsággal versenyző városok ezen kívánalmaknak feltétlenül megfelelni képesek. Törvényszék, királyi ügyészség, királyi járásbíróság, ügyvédi és közjegyzői kamarák, elemi és j középiskolák, polgári és kereskedelmi iskolák, I polgári leányiskolák, leánynevelő-intézetek, casinók, könyvtárak s egyéb eulturalis intézmények, például a Dunántúl rivalisaló összes városokban megvannak. A kérdés achilles sarka csak az, hogy ezen feltételeken kivül az igazságszolgáltatás mindeneket uraló főérdeke mily elhelyezés mellett harezol leginkább, (ügy van! Halljuk! Halljuk!) Hazánkban a íőtörvényszékek szervezésénél e javaslatban hangsúlyozott két főszempont méltatásán kivül az államférfiúi hazafias bölcs előrelátás azt is parancsolja, hogy oly városok, melyek idegen ajkú lakosság által körülhullámozva, mint a magyarság végvárai, mint a nemzeti cultura őrei, a magyar állameszme hirdetői, fentartói, a nnigyar cultura, a magyar műveltség terjesztői, fáklyavivői, nemzeti missiót teljesítenek: minden anyagi és erkölcsi erőt involváló intézmény szervezésénél figyelemre méltattassanak; de nem azt, hogy még ily városokat is oly érdekkörbe utaljanak, mely a magyar eulturalis törekvések istápolására nem alkalmas; sem azt, hogy csak egy helyi jelentőségű oly magas nemzeti feladatra nem hivatott és hanyatló várost történelmi múltjáért a jogkereső közönség legnagyobb része hátrányára gyámolítsanak. (ügy van! balfelől.) Ha a javaslatban proponált táblai székhelyeket veszszük, látjuk, hogy mig az ország keleti és délkeleti részén a központok kikeresésével csoportosíttatnak a íőtörvényszékek: addig ezzel épen ellenkező irányelv érvényesül hazánk nyugati részén Dunántúl, hol az egyik székkelly ezen nagy vidék északi szélén a Duna melett Győrben, minden területi hátvéd nélkül, a másik Dunántúl másik szélén, mégis a jogszolgáltatási területet tekintve inkább központban Pécsett szándékoltatik létesíttetni, (ügy van! ügy van! ialfelől.) Habár a javaslat a beszédemben hangoztatott elveknek nagyrészben megfelel: nem zárkózhatom el annak kijelentésétől, hogy a Dunántúl tervezett főtörvényszéki beosztásokkal egyet nem érthettek, mertMosonymegye közvetlen Pozsonmegye mellett, Győrmegye pedig szintén Pozsonyhoz közel viziúttal összekötve fekszik és főleg a kiépítésre nézve biztosított pozsony-szombathelyi vasút kiépítése esetén attól alig egy órai vasúti távolban lesz; másrészt pedig Mosonymegyét minden érdeke Pozsonyhoz vonzza, azért a győri törvényszék leghelyesebben lett volna a pozsonyi főtörvényszékhez csatolandó. A pozsonyi főtörvényszék területe úgy is csak 295-3622 Gmértföld, lakossága pedig 1,067'291 s igy ha győri törvényszék 60-0544 Dmértföldnyi területével és 195-454 lélek népességével hozzá osztatott volna, kiterjedése és lakos-