Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-366

366. országos ülés május 3>án, szombaton. 181-0. 43 dásához azért sem, mert a székhelyek meghatározásánál irányt látok inaugurálva, melylyel a tör vényhozásnak nem volna szabad eljárnia. Ezen elhelyezésből valósággal az látszik, mintha a törvényhozás kedvezéssel viseltetnék az ország egyes helyei és azok érdekei iránt s mintha nem akarna egy mértékkel mérni. Hogy Debreezenben és Nagyváradon, tehát egymás mellett legyen két kir. tábla, akkor midőn a felföldön Kassától Pozsonyig egyáltalán nincs, megengedem, hogy ügyes dialecticával lehet még e mellett is érveket felhozni, de hogy igazolni lehessen, azt határozottan kétségbe vonom. Miért akarja az igazságügy minister ur az országnak épen legszegényebb részét sújtani azzal, hogy a törvénykezés sok pénzbe kerüljön? Lehetetlen, hogy meg ne újuljanak azon feltevések, mintha az alföld az országnak kedvenez, a felföld pedig mostoha gyermeke volna és lehetetlen is, hogy az ott lakó nemzetiségek ne annak tulajdonítsák, hogy ez az irántuk nyilvánult ellenszenv kifolyása. De nemcsak a tót és német ajkú polgártársainkat méltóztassék tekintetbe venni, hanem méltóztassék figyelemmel lenni azon igen jelentékeny magyar elemre is, mely azokon a vidékeken lakik s mely egyaránt fogja szenvedni azon disloeatio hátrányait és azok buzgalmát semmi esetre sem fogja előmozdítani, hogy kellőleg megfeleljenek exponált helyzetükben nehéz feladataiknak: fenntartani, megszilárdítani azokban az országrészekben a magyarságot. Nagyon örvendek, hogy nézeteim épen ez alkalommal Polónyi t. képviselőtársam nézeteivel találkoznak. Azon egészen új, reám nézve azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy épen a nemzetiségi kérdésben értünk egyet. Nem értem ezalatt t. képviselőtársamnak azt az elméletét, Logy a magyarosítás jogosult szempont az állam, a törvényhozás bárminő intézkedéseinél. Én ezzel ellenkezőleg azt tartom, nogy az államnak nem lehet czélja magára vállalni egy culturegyletnek feladatát, mert ha ezt akarná tenni, akkor lehetetlen volna, hogy megfeleljen azon kötelességének, hogy egyenlő mértékkel mérjen a haza minden nemzetiségű polgárának. De hát én Polónyi t. képviselőtársammal elméleti vitába e fölött ez alkalommal legalább bocsátkozni nem fogok, sőt azt mondom, nekem mindegy, bármiféle elméletet valljon is, ha azt látom, hogy helyesen akar cselekedni. Ha t. képviselőtársam avval akar szolgálni a magyarosítás ügyének, hogy azt mondja: „igazságosság és méltányosság a haza minden polgárának", akkor azt mondom, hogy erre mindenesetre a legjobb utat választotta, mert ez úton mindenesetre el lehet érni, ha nem is azt az utopicus általános magyarosításodé azt, hogy e haza minden nemzetiségű lakosai közös hazaszeretetben, sőt egy közös nemzeti érzületben egyesüljenek. A törvényjavaslatot, a mint azt felszólalásom elején már kijelentettem, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha azon szokás ellenére, a melyet eddig követtem és jövőben is követni óhajtok, ma a vita bezárása után emelek szót, ennek oka kettőben rejlik. Az egyikre nézve, ugy gondolom, a t. ház egyetért velem, hogy midőn a háznak úgyszólván minden oldaláról, egyeseket leszámítva, a javaslat általánosságban elfogadtatik : akkor talán nincs ok az általános vitát megnyújtani, minthogy ;i vélemények különböző voltának súlypontja a részletes tárgyalás egyes pontjainál concret alakban kifejthető. A második ok pedig abban áll, hogy a ház t. tagjainak tökéletesen elég alkalma lesz mindarra, a mit mondandó vagyok, visszatérői a javaslatnak azon egyes lényeges pontjainál, a melyekre nézve indítványok és felszólalások kilátásba tétettek. A mi magát a törvényjavaslatot illeti, mindazok az ellenvetések és aggályok, a melyek vele i szemben nyilvánultak, két csoportra különíthetők el. Az egyik csoport — hogy nagyban megmondjam — abban áll, hogy több oldalról véleménykülönbség mutatkozott arra nézve, vájjon az egész ház által általánosan helyeselt jogi reformokban az első lépést ezzel a javallattal kellett volna-e tenni; különösen véleménykülönbség mutatkozik arra nézve, vájjon nem kellett volna-e e javaslattal más oly törvényjavaslatokat és azok törvényhozási megállapítását összekapcsolni, a melyekre nézve a t. ház tagjai közül többen ugy vélekednek, hogy ezen törvény nem állapítható meg oly helyesen, a mint az azon törvényeknek együttes megalkotása esetében lehetséges volna. Ez az ellenvetéseknek egyik csoportja s ez az, a mi általános természettel bir s a melyre a jelen alkalommal lehető rövidséggel részletesebben fogok felelni. Van azután az ellenvetéseknek egy egész serege, egész lánezolata, mely részint a területi elhelyezésre vonatkozik, részint vonatkozik azon jogra, hogy a ministerium a járásbíróságok területeit rendelet által módosíthatja; részint vonatkozik a Curiának e törvényben szabályozott döntési jogára és a bíráknak itt szabályozó nyugdíjazására és áthelyezésére. De mindezen ellenvetéseket, egyetlen t, képviselőtársamat kivéve, a többi felszólaló olyanoknak tartotta, hogy bár ebben különbségek, tán lényeges különbségek mutatkoznak, de e különbségek nem elégségesek arra, hogy a törvényjavaslatot általánosságban visszautasítsák. Ezeket tehát csak futólag fogom érinteni; mert mindegyike finom és nehéz kérdett