Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-388

388. országos ülés június 4-éu, szerdán. 1890. 453 ép álét tervei elvesztek, felszakítások is történtek, hogy a padok alatti rész constructiójáról is világos kép szereztessék. Már most, t. ház," ezien a vizsgálaton nyugszik ez a terv, melyet nem Wartha Vincze ur, hanem Vartha tanár, mint a műegyetem megbízottja, a műegyetem tudományos tekintélye alatt adott be a ház elnökének, ebbea keresem és találom a biztosítékot. A mi a költségeket illeti, azt a 15 ezer egynéhány forintot a legnagyobb lelki megnyugvással szavazom meg. Megmondom, miért. Az optimisták azt mondják, hogy az új parlament a legjobb esetben 12 esztendő múlva fog elkészülni, tehát a képviselőháznak 12 esztendőn át kell még itt tanácskozni. De tekintettel arra, hogy az új parlament góth stylben épül, bármilyen lelkiismeretességgel készülnek is a tervek és hajtatnak végre a munkálatok, a góth épületek elkészítése határidő tekintetében bizonyos fokig mindig problematicus dolog. És itt utalok a bécsi votiv-templomra, mely 10 esztendő helyett 25-ig épült, noha minden factor rajta volt, hogy elkészüljön, vagy utalok a bécsi városházára, melynél a kitűzött határidő szinte messze túlszárnyaltatok. De, mondom, a legjobb esetben is 12 esztendeig még ebbenaházban fognak a képviselők tanácskozni. Már most ezen 12 esztendőre felosztva a 15.000 forint költséget, kérdem: nem érdemlik meg a nemzettől a képviselők, a ház elnöke, a jegyzői kar — kik utóbbiak nem tehetik, mint a többi képviselők, hogy kimennek üdülni, hanem az egész ülést ki kell húzniok — hogy legalább tiszta levegőt szívjanak? Igaz, hogy kísérlet tétetett, hogy a levegő megjavittassék. Ujabb időben valami szagos portékát hordanak itt szét, hogy azt a levegőt, a melyet mi tízszer belehelünk és kilehelünk, szagosítsa! Ez a procedúra hasonlít ahhoz, a mit az a haszontalan vendéglős követ, a ki az ötször kifőzött húst picans mártással teszi oda a vendégnek, hogy egye meg. Ugy, a hogy mi a humanismust magyarázzuk, mi tekintettel tartozunk azon férfiak irányában is, a kik a ház tanácskozásainak úgyszólván megörökítői, a kik valósággal nyilvántartják mindazt, a mi a házban történik. Értem a sajtó képviselőit, de legfőképen a gyorsírókat. (Ugy van!) Én nem akarok statistikával előállani, bár tehetném, hogy a magyar országgyűlés képviselőházának gyorsírói, mióta itt ebben a házban tanácskozunk, milyen arányban esnek idegbetegségekbe és mily korán pusztulnak el. Mert méltóztassanak tekinteni azt, hogy ezek a férfiak itt ülnek, nekik nem szabad magukat átengedni semmiféle indulatnak, (Igaz! Ügy van!) hanem hűségesen, tehát figyelemmel és lelkületük elnyomásával kell az ülés menetét kisérniök és mikor ezt a valóságosan nagy feladatot itt megoldották, akkor elmennek a gyorsírói terembe, hogy ott tovább dolgozzanak. (Ugy van !) Én felhívom t. képviselőtársaimat, menjenek ugy déltájban a gyorsirói terembe, ott százszorta rosszabb levegőt fognak találni. Évről-évre fel tudnék hozni esetet, hogy gyorsírók tisztán ezen rossz viszonyok behatása alatt túlságosan korán elhaltak, mások munkaképtelenekké lettek; (Igaz! Ugy van!) így különösen Kónyi Manó, a gyorsiroda volt főnöke, a ki élete javában volt kénytelen hivatalát elhagyni. (Ugy van!) Azt értem, t. ház, hogy a ház gazdasági bizottsága nagyon is megfontolta a dolgot, mielőtt döntött; mert azt hiszem, abból a felfogásból indult ki, hogy ha a szellőztetés és fíítés nem talál sikerülni, akkor a felelősség őt terheli. De bármiként alkottassék meg egy parlament gazdasági bizottsága, azt mindenki kénytelen lesz elismerni, hogy annak technicai dolgokban, a fűtés és szellőztetés dolgában kellő szakszerű belátása nem lehet. De hol keressük azután a felelősséget? En tartom Magyarország egyetlen műegyetemét olyan intézetnek, amelynek rectora és szaktanára nagyon is megfontolta a dolgot, mielőtt tanácsot adott vagy véleményt mondott volna és én meg vagyok arról győződve, hogy a műegyetem rectora és az egész tanári testület teljesen is érezte egész felelősségének súlyát akkor, mikor véleményt adott Magyarország törvényhozásának egy házi ügy elintézésében. Es épen, mert tudom, hogy itt mindent elkövettek, a mi emberileg lehetséges, mert biztosan tudom, hogy a technica ma már ott áll, hogy egy épületnél, mint a minő a mi parlamentünk, igenis létesíthető oly változtatás, mely annak fűtését és szellőztetését igazán javítani fogja, én tiszta lelkiismerettel megszavazom azt a költséget, mely erre az átalakításra szükséges. (Általános élénk helyeslés.) Balogh Géza jegyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz: T. ház! Természetes, hogy én is hozzájárulok ahhoz, hogy a ház szellőztetése minél gyorsabban és rtídicalisabban megoldassék, de szükséges, mielőtt e dologban ítélhetnénk, hogy a kérdést egészen tisztán és nyíltan lássuk magunk előtt felvetve és hogy az esetleg elfogadandó tervezet a szakemberek ítéletének retortáján teljesen keresztülmenjen. Már most, t. ház, ez tényleg nem történt meg. Előttünk fekszik ugyan egy szakember ítélete, de nem vétették azt tanácskozás alá mások által, a mire szükséglett volna. Hogy áll tulajdonképen a kérdés? A házban többször panasz emeltetett az iránt, hogy kivált a nyári hónapokban tavasz végén a ház nincs kellőleg szellőztetve és a ház igen t. elnöke ennek folytán átiratot intézett a műegyetem rectorához, a ki megbízta Wartha Vincze műegyetemi tanár