Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-387

887. orszásros ülés íunins 8-Au. kedden. 1890. 449 Kijelentem, hogy az tudomásul vétetik és liasonló czélból a főrendiházhoz átküldetik. Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve. Még nekem volna két előterjesztésem. (Halljuk!) A t. ház megállapodott abban, hogy érdemleges üléseinek tárgyai csupán azok lesznek, melyek az imént letárgyaltattak. De czélszeríí volna, haat* ház a bekövetkező szünetek idejére felhatalmazná az elnököt először arra, hogy ha képviselői választó kertiletekben halálozás vagy lemondás folytán üresedés állna be, a törvényes intézkedéseket az uj választás iránt az elnök megtehesse. (Helyeslés.) Ha ezt méltóztatnak elfogadni, határozatként kijelentem. Második előterjesztésem az, hogy mivel a szünetek valószínűleg őszig fognak tartani, méltóztassék a ház elnökét arra is meghatalmazni, hogy augusztus elsején a hetedik lakbéri illetéket azon összegben, melyben a múlt évben folyóvá tétetett, kiutalványozhassa. (Helyeslés.) A holnap délelőtti ülést czélszeríí lesz 12 órakor megkezdeni. Ezen ülés első tárgya a ma elfogadott törvényjavaslatok harmadszori felolvasása volna, aztán következnék a könyvtári bizottság jelentése és végül a gazdasági bizottság jelentése a ház üléstermének szellőztetéséről. (Helyeslés.) Ha elfogadni méltóztatik, ezt határozatképen kijelentem. Most még méltóztassék meghallgatni Gajári Ödön képviselő urat, ki a személye ellen irányzott támadásra kivan válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem voltam jelen a házban Csatár Zsigmond képviselő ur beszéde alatt s ez magyarázata annak, hogy csak most tehetem meg megjegyzéseimet annak egyes részleteire. (Halljuk! Halljuk!) A í. képviselő ur foglalkozott azzal, hogy én ezelőtt községi jegyző voltam. . . . Csatár Zsigmond: Kartársak voltunk! Gajári Ödön: és mintegy lenézőleg beszélt a községi jegyzői állásról. Nem tudom ugyan, hogy mi ad jogosultságot a képviselő urnak arra, hogy azon állásról, a melyre ha valaki híven teljesíti kötelességét, mindenki önérzettel gondolhat vissza, oly megvetően beszéljen akkor, midőn köztudomású, hogy azon állásról nem az ő saját akaratából távozott. (Derültség jobbfelől. Mozgás a szélső balon.) Csatár Zsigmond: Az nem igaz S Gajári Ödön: Én a magam részéről mindenkor önérzettel gondolok, vissza, mert jogom van rá, arra a 12 esztendőre, melyet mint községi jegyző töltöttem és a különbséget e tekintetben, sokkal inkább látom köztem és Csatár képviselő ur között, (Egy hang a szélső baloldalon: Aristocraticus jegyző !) semhogy e tekintetben tovább menni KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVIII. KÖTET. akarjak. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) De a képviselő ur jónak látta foglalkozni a „Nemzet" czímű politikai napilappal, melynek én felelős szerkesztője vagyok és olyanokat mondott az ő adófilléreire vonatkozólag, a melyekre teljesen ráillenek mindazok, a miket a „Nemzet" tegnapi esti lapja az ő működéséről megirt. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Mozgás a szelő baloldalon.) Minthogy azonban a tegnapi esti lapban ő róla közlőitekre vonatkozólag a képviselő ur azt mondotta, hogy azon kifejezésekért velem személyes utón fog intézkedni: kijelentem, hogy egyáltalában nincs szándékomban, sem az ő múltja, sem az ő jelene tekintetéből bármiféle akadályt gördíteni ezen elintézés elé, (Zaj és fölkiáltásók a szélső bálololdalon: Ez nem tartozik ide!) de legyen ezen elintézésnek módja és formája bármilyen: az sem általában véve az ő erkölcsi értékén, sem pedig az én ítéletemen az ő erkölcsi értéke fölött nem változtat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: Mélyen tisztelt ház! (Felkiáltások jobbfelől: Eláll!) Gajári képviselő ur beszédének csak egyetlen egy passusára kívánok válaszolni. (FelkiáHások jobbfelől: Eláll! Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt mondotta Gajári, hogy én nem saját kedvemből hagytam el a jegyzőséget, (Egy hang jobbfelől: Bizony nem!) Engedelmet kérek, a ki azt mondja, hogy „bizony nem", az rosszul vau informálva és a tények ismeretével nem bir. Vannak itt jeles uri emberek, a kik engem azon időből ismernek és tudják, hogy én, mint községi jegyző tettem le a köz- és váltóügyvédi censurát és így egy kisközségnek a jegyzője többé nem lehettem. Önként mentem tehát Ócsára az ügyvédi pályán folytatni működésemet. Következéskép most is rágalmazott Gajári ur, de hát ez már neki természete s legyen neki az ő gusztusa szerint. (Derültség.) A mi már most a közerkölcsiséget illeti, mondok én az urnak egyet, (Halljuk! Haljuk!) még pedig a kalocsai, közönséges magyar ember dalából és ez az, hogy: nVagyok olyan legény mint te; Vágok olyan rendet mint te, Ha nem hiszed, gyere velem: Fogd meg az én kaszanyelem." (Zajos derültség.) A mi azt illeti, hogy ő engem a „Nemzet"ben véghetetlenségig megsértett, mert irta légyen bárki azt, a mi a „Nemzet"-ben írva van, azt csak Gajári urnak legitimálása mellett . . . Gajári Ödön : Tudtával és akaratával! Csatár Zsigmond I . . . lehetett közétenni, azért elégtételt veszek, de hogy mikép, az nem tartozik a t. házhoz. És én kérem a t. házat, hogy minden embert a maga cselekedetéből ítéljen meg, 57